-Az biztos! Báttyus elől nem menekülsz! - Kommentálta Samuel, finoman taszítva egyet Veseliuson.- De inkább ennie kéne a hölgynek. - A tesómat elrabolták, a pszichiátria vezetői rám vadásznak...plusz Heléné! Valahogy nem vagyok éhes! - Hárított a lány a kelleténél maróbb…

- Jó napot kívánok, a nevem Prins Baranty...nem: Helló, Prins Baranty, gyönyörű házuk van! Azaz: köszönöm a meghívást! - Ne parázz már ennyire!!- Nevette el magát Vé, miközben kézen fogva aggódó szerelmét, a harmadik emelet lépcsőn baktattak.- Érzem, hogy stresszes vagy.…

- Nagyon jó kérdés! - Tárta szét tanácstalanul Erick.- Veseliust azóta nem láttam, és nem  tudom hogy Heléné miért követett el ekkora bakit?! - Hál'istennek, hogy elkövette...- Tette hozzá összekulcsolva ujjait.- Kétlem, hogy nem nézett a lányom után. - A férfi sóhajtott,…