Megérkezett a mozikba a Magyar Péter útját és a TISZA Párt születését bemutató dokumentumfilm, ami nagyon jól bemutatja, hogy ha van akarat, kitartás, jó cél, akkor lesz hozzá tömeg is. Nem is akármilyen! Csak jelzem: A Tavaszi szél- az ébredés önerőből készült mozi. Nem úgy, mint a 2021-ben bemutatott Elkurtuk. Ja és a Tisza filmben nincs mocskolódás, uszítás. Tények vannak… oké, az egy másik műsor, de komolyra fordítva a szót: pártállástól függetlenül, mindenkinek érdemes megnéznie Topolánszky Tamás Yvan filmjét.

Nehéz úgy írni erről a filmről, hogy közben igazából rengeteg –ide kapcsolódó-dologról lehetne írni. Kezdve azzal, hogy én miként csatlakoztam a TISZA Párthoz, miért, mi a véleményem és jelenleg mit gondolok Magyarország politikai helyzetéről? Számtalan kérdés merülhet fel Bennetek most, de azt hiszem hajnalig is kitartana a cikk, ha most neki állnék ecsetelgetni a válaszokat, arra pedig nincs időm: holnap irány Románia, egy kiruccanás erejéig!

Na röviden, mégis! Azt gondolom, ma már mindenki politizál. Mióta világ a világ, a politika az életünk része. Én 2010-ben csöppentem bele. Mondjuk mivel huszon X éve írok verseket, talán mindig is részese voltam. Persze: hiszen aki ír, az véleményt nyilvánít. Gyakran nem csak a saját hangján, hanem a nép hangján szólal meg az író, igaz? Őszintén szólva én mindig úgy álltam a másik oldalhoz, hogy ott is vannak jó emberek, noha az elvekkel nem értek egyet. Vannak FIDESZ közeli barátaim is, sőt! Az önkormányzattól is ismerek néhányat… soha nem tudnám őket bántani, mert pl. velem mindig rendesek voltak! Akkor most én köpönyeg forgató lennék? Nem hiszem! Mindenki tudja aki ismer, hogy én hol állok, demokrácia van… elvileg! Benső alaptörvényem, hogy úgy bánok mindenkivel, ahogy ő velem: ha valaki kihasznált, hazudott, vagy olyat tett, amivel nem tudok azonosulni, elásta magát nálam. Ez ritka eset. Nem vagyok konfliktuskereső, ám ha bele kell állni valamibe.. akkor utánam a tűzözön! Ha pedig hibázok, vallom, hogy szembe kell vele nézni! Mindezt csak azért írom le, mert sok olvasó nem ismer és szeretném leszögezni: nem TISZÁS bérenc vagyok, és bármikor otthagynám a csapatot, ha nem tudnék azonosulni Velük. De nagyon is tudok. Viszont a kormány által eltusolt pedofil botrányokkal, buzi partikkal, ellopott milliókkal, és szétlopott Magyarországgal… hát nagyon nem értek egyet! Miközben romokban az egészségügy, hatalmas a szegénységi ráta, magas a korrupció,,, szóval: nem tudok ilyen rendszerrel azonosulni. De - ne csak ekézzem a másik oldalt- egyetértek a migráns politikával, és szuper, hogy Nagypénteken nem kell menni dolgozni! Köszi! :D

2025 január elején csatlakoztam a TISZÁHOZ! Nagyon jó közösség, nagyon jó embereket ismertem meg! Mondjuk egyértelmű: ha ugyanaz a cél, ha ugyanaz a szív hajt minket, nem lehetnek rossz népség! Nem vagyok Magyarpéterista! Nagyon sokszor megkapom, hogy Magyarpéterista vagyok. A poloska jelző még kimaradt… Néhány dologban nem is értek egyet Magyar Péterrel, és még csak nem is ültünk le soha kávézni…

Aláírom: sok volt a bevezető, ám ez kellett a teljes kép kedvéért, hiszen a Tavaszi szél nem csak egy film: napjaink, filmvásznon –mondhatni! Furcsa is volt nézni az egészet: úgy éreztem, én is részese voltam, vagyok! Ha nem is szó, szerint… - Bár követtem Magyar Péter útját TISZÁS csatlakozásom előtt is, nem voltam-vagyok ott sok eseménynél!

A film egy nagyon szép ívet jár be. Bemutatja a kezdeteket. Azokat az időket, amikor valaki szembeszáll a hatalommal, egyedül. Azokat az időket, amikor valaki mer lépni: kockáztatva vele mindent. Itt a mindenbe tényleg MINDEN beletartozik: család, barátok, munka, jövőbeli álmok! Magyar Péter bátor-  de jól meggondolt volt. Tudta, hogy mit akar, hogy érheti el és tudta, hogy élete legnagyobb harcába kezd bele. Csak reménykedett benne, lesz aki mellé áll, mielőtt a propaganda elevenen ledarálná…

A folytatást nem szeretném kibontani: szerintem nagyjából mindenki tudja a sztorit. Jött a sok lejárató hadjárat, a rengeteg fikaözön, de Ő nem adta fel, és egyre többen csatlakoztak Hozzá. Pártállástól függetlenül el kell ismernie mindenkinek: a semmiből hozott létre valamit. Valamit, ami ma már megkerülhetetlen! Valamit, ami hitet ad az embereknek. Valamit, ami azt igazolja: semmi nem lehetetlen!
Nagyon ajánlom mindenkinek a filmet. Nem azért mert Tiszás vagyok. Hanem mert ez a film többről szól. A Tavaszi szél- az ébredés RÓLUNK emberekről szól. Az akaratról és kitartásról!

Fel vagyok arra készülve, hogy a cikk után kapni fogom az ívet. Felesleges! Bármikor szívesen leülök beszélgetni, bárkivel. De az biztos, hogy a Tiszás csapat buszába fogok ülni legközelebb, és nem fogom hagyni, hogy mocskolják őket! Amúgy meg... dolgozom az új verses kötetemen, a Madárkán: mostanában az jobban érdekel, mint a politika. Ergo, rég találkoztam a TISZÁS csapattal. Ja, hogy ezt mért írom le? Mert nem, nem bérelt fel senki e cikk megírására!

A film 10/10  - Egyedül az zavart, hogy már az első húsz percben elfogyott a popcornom! :)

Kép forrása: Saját kép

Köszönöm, hogy beköveted a blogot: https://www.facebook.com/vervorosblog

Áradó szeretettel: Kokas Bálint

Egy adás után kaszáltam A Nagy Ő-t, amely idén január 26-án indult el a Tv2-n, már a 7. évaddal.

Pedig eskü nézni akartam: gondoltam kikapcsolja majd az agyam. De nem! Nem. Az első felvonás alatt rájöttem, hogy ezt a Stohl András féle verzió számomra nézhetetlen. Pedig amióta a csatorna visszahozta a párkeresős-rózsaosztós műsort követtem az évadokat. Tudom trash, de szimpatikus volt Tóth Dávid, Árpa Attila és Jákob Zoli is… de Buci valahogy… nem illik ide. Nem is értem miért… minden bántás nélkül: többszörösen elvált, büntetett előéletű, többgyerekes… na és hatvan felé közelít. Ha nem erről a műsorról lenne szó, hozzáteszem a kor nem is lenne gáz: abszolút nem is tűnik annyinak, amennyinek! (Mondjuk ez a nőknél is így van: 40 évesen huszonévesnek tűnik, ötvenévesen harmincnak, ki érti ezt…?) Nyílván a pénzről-, a showról-, a hírnévről szól az egész, és nem a szerelemről. Ezt mindenki tudja, nem vagyok naiv! Azon is gondolkodtam, hogy mi van, ha a rózsák sem igaziak: mi van, ha csak leértékelve veszik őket az Aldiban???? Áh, Stohl András csak lejáratja magát, hagyjuk is: van az a pénz, ugye!

Ha a felhozatalt nézem… 19-ből két csaj volt (max három) akire azt tudom mondani, hogy rendben van. De nincs, mert baszdki benne van ebben a műsorban, ergó a pénz, az érdek hajtja. Normális önértékeléssel rendelkező nő nem megy be egy ilyen műsorba. Se. Mondjuk még egyszer írom: van az a pénz, ugye?

Mindennek ellenére a műsor továbbra is nagyon jól működik külföldön. A párkereső reality vagyis a The Bachelor első része 2002. március 25-én került adásba az amerikai ABC csatornán, azóta számtalan variációban fut. – Az egyik külföldi széria után a Nagy Ő összejött egy pasival… hm…lehet sokkot kapott szegény? :D Magyarországra 2003. szeptember 9-én hozta el a TV2 a korábbi teniszezővel, Noszály Sándorral. Majd 2021 őszén, Tóth Dáviddal tért vissza. És biztos vagyok benne, hogy lesznek még újabb évadok, mert egyrészt ez az etap is jó nézettséggel fut, másrészt van még benne szufla. Merek fogadni, hogy jön majd egy nő keres pasit verzió (a műsor hajnalán is volt ilyen opció, akkor a (VV) Molnár Anikó keresett magának párt!) és szinte biztos vagyok benne, hogy lesz még valamikor civil Nagy Ő is (tehát nem ismert ember).

Minden esetre én biztos nem mennék be: kamerák előtt megtalálni az Igazit? Vicc. Oké, hogy szerelmes vagyok valakibe és eleve halott ügy lenne az egész műsor, oké hogy lehet belezúgnék három csajba… de szerelem csak egy van. Azt pedig nem ez a műsor hozza el! Csak azoknak írom, akikben él ilyenfajta kép: nem srácok/csajok: az online és az ilyen műsorok torz képet nyújtanak. Akkor szerettek bele valakibe igazán, amikor nem is gondoljátok. És tudjátok mit? Minden rózsa kevés AZ IGAZIHOZ! Mondjuk ahogy ismerem magam, az első rózsaceremónián szétszúrnák a rózsák a kezem, vagy akkorát taknyolnék a lépcsőn, hogy a balesetin kötnék ki! Vagy (mert parfümmániás vagyok!) szétszagolgatnám az összes csajt az első adás első tíz percébe, aztán a TV2 vezetősége lecserélne, mondván: a srácot valami állatmagazinba szerződtessük le, a pulikutyák mellé!

Nem akarom elvenni senki kedvét a műsorról, de tavaly rájöttem, hogy drága az életem, nem pazarlom az időm. Bucinak pedig már a THE BÁCSIelorban kéne szerepelnie, valami nyugdíjas verzióban.

Köszönöm, hogy itt bekövetsz: https://www.facebook.com/vervorosblog

Kokas Bálint

A magyar kultúra napját 1989-tól tartják hazánkban, január 22-én. Az irodalomtörténet szerint, Kölcsey Ferenc ezen a napon tisztázta le a Himnuszt. Minden évben elgondolkodom, hogy mit jelent számomra ez a nap? Jelent e valamit annak fényében, hogy huszon X éve verselek, két kötetem van, kortárs irodalmi tétel voltam … és mögöttem van több tízezer vers, számtalan díjjal? Kell e ünnepelnem ezt a napot úgy, hogy számomra mindennap a kultúráról-az irodalomról szól? A válaszom: nem, ez számomra nem különleges nap.

Aki ír (nem származását tekintve, persze!) annak minden nap Magyar Kultúra Napja van! Sőt, annak is, aki bármiféle egyéb kulturális tevékenységet űz. Mindegy, hogy énekelsz, rajzolsz, vagy éppen néptáncolsz… azt gondolom, hogy egy kicsit mindenki hordoz magában valamit, ami a magyar kultúra része! Sokan titkolják, nem merik felvállalni, hogy ha például írnak –maradjunk ezen a vonalon, ez mégiscsak közelebb áll hozzám. Ott van az emberben a hatalmas kérdőjel: mit fognak hozzá szólni a többiek, ha megtudják, hogy írok? Rengetegszer találkozom hasonló esettel: kapok egy jó verset, majd az írója elmondja, hogy csak nekem mutatja meg, ő a fióknak ír, hiszen tart tőle, hogy a körülötte lévők furán néznek rá, kinevetik. Megértem. 13-14 évesen ugyanezt én is a fióknak írtam, ugyanezt éreztem. Csak azóta bejártam egy utat, de mindig elmondom, én sem így kezdtem. Pontosan úgy, ahogy mindenki más: cikinek gondoltam az írást (Petőfi stílusban kezdtem!), titkoltam kulcsos naplóba rejtegettem… aztán amikor a napló titka napvilágot látott, fordult velem a világ: pozitív visszajelzéseket kaptam. Vagyis: amíg valamit nem merünk felvállalni, addig nem tudhatjuk, mi lesz rá a reakció- igen, minden benne van a pakliban!

A költészet egy nagyon érzékeny, mondhatnám intim terület. Hiszen az ember énjének egy darabját ossza meg másokkal. Aztán ráébred, hogy hány ember érez rajta kívül még ugyanúgy. Csak –megint itt tartunk!- nem merik felvállalni. Az írás, a lélek legtisztább tükre: bárkinek mondhatok amit akarok, az ember önmagának nem hazudik. Az lesz a valódi érzelmünk, amit leírunk. A vers igazolja lényünket. Ez a lényünk pedig nagyon sokszínű: szeret, gyűlöl, lázad, megalázkodik, sír, nevet, vágyakozik. Mi a legfontosabb? 1. Merjünk önmagunk lenni 2. Tiszteljük a múzsánkat! Tényleg! Ha az embernek nem lenne ihletője, szerintem nehezen is kapna ihletett. A múzsa az a személy, aki inspirál… nem tudom pontosan, hogy a Révai lexikon hogy írja le őket, én így gondolom! Az a személy, akinek az író hálával tartozik, akit becsülnie kell, tisztelnie: nélküle ugyanis nem is születne meg a vers, az írás.  Ha a tisztelet, megbecsülés megvan, szem behuny és jöjjön, aminek jönnie kell… hozzáteszem: nincs tökéletes vers, mert az érzelmeink sem tökéletesek. Csak a vers van, a te érzelmeid, az ihletőd lénye és a kész eredmény! Az, hogy az kire miként hat, az már más tészta… lehet, hogy nem hat, hanem hét… oké, bocsi, vicceltem!

Nem leszek álszent: 400 versből 5-6 versben Madárka meghalt. Róla most nem szeretnék írni, mert Háború és Béke hosszúságú lenne a poszt. Röviden: egy különleges hölgynek gondoltam, gondolom, és a versben történő „halála” nyílván csak egy szerep számára! Olyan a versírás, mint a színészet: Ő a színésznő, én a rendező. Ennyi. A vers az vers, sose kívántam neki rosszat, sőt! Mindig olvasni kell tudni a sorok között! Sőt: néha kifakadtam, hogy nem annyira szeretem, vagy gyűlölöm… hát aki ezt komolyan vette, nem ismer. Hogy gyűlölhetsz valakit, 400 vers után? Na, ugye? A vers, mindig visszaigazolja az embert. Az, hogy az ember vérmérséklete néha heves… de közben vívtam a harcot erősen, hogy a Madárka név anyakönyveztethető legyen…. szóval: tisztelet, becsület… és ha meghal néha egy rímben? A valóságban él, dobog a szíve: csak ez számít! ÉS MOST A POSZT UTÁN MINDENKI KINYÍRJA A MÚZSÁJÁT! :D

Nincs tökéletes vers. Ez az út folyamatosan alakul, kanyarog, formálódik. Mert mi is azt tesszük. Ma más énünk van, mint 10 évvel ezelőtt. Az ember folyamatosan érik, tapasztal. Hozunk jó döntéseket, rosszakat. Olyanok ezek, akár a lábnyomok. A versek őrzik ezeket a lábnyomokat! Nem baj, ha néha rossz döntést hozunk, ha tanulunk belőle, nem baj, ha nem érezzük jónak a művünket, majd más alkot véleményt, nem baj ha félünk elindulni- lépni valamerre: a félelem mindig emlékeztet minket az életre!  

Magyar kultúra. Ma is itt van velünk, bennünk. Nem akarok közhelyeket puffogtatni, de ha belegondolunk nem így van? Eleve a beszédünkben ott a sokszínű kultúránk. A magyar nyelv az egyik-ha nem a legkifejezőbb nyelv a világon, ezt sose felejtsük el. Ezért nem szabad engedni, hogy elidegenedjen a nyelv. Mert amíg használjuk, addig van kultúránk.

Mindenki használja a nyelvet, igaz? Hát akkor… mindennap Magyar Kultúra Napja van, valljuk be! 
Merjetek írni, alkotni. Vagy ahogy Kölcsey mondta: „Hass, alkoss, gyarapíts!”

Köszönöm, hogy itt bekövetsz: https://www.facebook.com/vervorosblog

Kokas Bálint

Gondolkodtam valami nagyon hatásos visszatérő szövegen, de lefagytam (szó szerint!) szóval ezt a részt átugrom, és csapjunk is a közepébe: a Vérvörös Blog 3 év után (pontosabban 4 év ez, mert 2023-ban csak két bejegyzés volt!) visszatér! A blog 2015 december közepén indult, és nagyon sokáig ment, nem is kicsi sikerrel: több, mint tíz cikk is simán átment a tízezres olvasottsági „álomhatáron”. Nem a kudarc miatt hanyagoltam el a blogot, hanem… miért is? Lusta voltam, na! Annyi minden történt azóta, olyan sűrűn pörgött az életem, hogy ha volt is szabad időm, sorozatot daráltam.

Tavaly óta agyaltam a visszatérésen. Viszont 2025-ben a kötelező munkán kívül, semmihez nem volt nagy kedvem. Semmi extrára nem vettem rá magam… nagyon gyakran élni is nagy kihívás volt. Mindegy, nem akarom az okokat boncolgatni. Fogjuk a kínaiakra: nehéz év volt a legtöbb barátom számára is… ja, nincsenek is barátaim! Vicceltem. Nem, nem, nem fűztem rá a blogolásra: viszont iszonyat sok verset írtam az elmúlt két évben! Valahol tehát még se hanyagoltam az írást. Hozzáteszem a rímek mindig a múzsa érdemei voltak (Madárka), de tény és való: nem lehet összehasonlítani egy verset, egy cikkel.

Hiányzott ez a blog. Nem akarok itt picsogni, de tényleg! Ha valaki blogot vezet, olyan szabadságot kap, ami ma már, nagy kincs. Áh, véletlen se gondolok itt semmiféle politikára. Ezen a blogon ezúttal, nem szeretnék politizálni: ÁRADJON a szeretet!

Vérvörös Blog. A név honnan jön? Uhhh, ez egy tízéves történet. Belezúgtam egy hölgybe, vörös haja volt, és tádááám! Semmi politikát nem kell belelátni a blog nevébe! Gondolkodtam egy névcserén, új blog indításán, de egyelőre marad ez. Szögezzük le: semmit nem tudok Vérvörösről, nem érdekel. Bízom benne, hogy jól van, ennyi.

Lesznek tartalmi/formai változások, hiszen tíz év alatt az élet is sokat változott. És én is. Korábban ez egy mindenes blog volt, ezúttal azonban komolyabb tartalmakkal szeretném megtölteni. Meglátjuk. Azt megígérem, hogy idén már tényleg aktivizálom magam ezen a fronton is.

Rengeteg mindenről lehetne írni, aki nem ismer… az jobban is jár! :D Komolyra fordítva a sorokat, kövessétek be az oldalt, folyt. köv.

Köszönöm, hogy itt bekövetsz: https://www.facebook.com/vervorosblog

Kokas Bálint

Kicsit sűrű volt a tavalyi év, és sok sorozatra ( értsd újoncokra) nem volt időm, de az biztos, hogy a Wednesday mellett nem  tudok elmenni! Ráadásul az első etap csak nyolc részes volt, szóval nagyon gyors darába kezdtem. -Főleg miután az egész széria az első tíz perc után beszippantott. 

Őszintén szólva, első hallásra szkeptikus voltam a Netflix  újoncával. Ami egyébként mostanra olyan rekordokat döntöget, hogy gyakorlatilag az összes streaming szolgáltató pitizhet utána. A sztori nem valami bonyolult: az Addams family, egyetlen kis csöppsége, egy társadalom által kitaszított egyének számára fenntartott suliban kezdi meg tanulmányait...Tudjuk, hogy az Addamsék igen furcsa család, igaz? -Nem nagyon házasodnék be oda, az tény...mondjuk, lehet, hogy Szerda megérne egy dobást! :D Ja, az lenne az utolsó! :) 

Szóval: a leányzó érkezése, már felborítja az iskola mindennapjait! Az egész szériának van egy Harry Potter feelingje...csak sötétebb jóval, és sokkal merészebbek az alkotók, mint Potterék esetében! Pottert például már régen a Roxforti iskolai szociális munkás venné kezelésbe, ha azt leművelné, mint amit Szerda megenged magának! Tim Burton a rendező, ne csodálkozzunk annyira! 

Tehát az alapok nagyon szépen vannak letéve. A karakterek remekül húzzák a sorozatot: egyszer se éreztem azt, hogy unatkoznék. Bepillantást nyerhetünk Wednesday családtagjainak életsztorijába is, valamint rögtön az elején már a végkifejlet felé veszi az irányt a sorozat: egy ismeretlen szörny diákokat gyilkol.... Ez aztán a biztonságos suli! :) Nade, meg kell fejteni a rejtélyt...és az első évad zárórészében pedig, megkapjuk azt a csavart, ami alapján már biztos, hogy nagyon fogjuk várni a folytatást! 

Meglehet, néha sok a véres jelenet, de Jenna Ortega olyan zseniálisan hozza a kis szuicid Szerda alakját, hogy ennek a sorozatnak, mindent elnézünk! Valójában nem is tudok olyan indokot írni, ami miatt nem érdemes elkezdeni a Wednesdayt. Oké: aki a Harry Pottert utálta, nyilván ezt se fogja szeretni! Azoknak üzenem: légysziii, szeressétek Pottert! :)   

 ( A port.hu szerint ez családi vígjáték...hm?? Ha nekik ez az, akkor ott durvább emberek ülnek, mint Addamsék! :D) 

Felső kép forrása: Index - Mindeközben - Jenna Ortega szerint Wednesday Addams egy LMBTQ+ ikon

Alsó kép forrása: https://daemon.indapass.hu/http/session_request?redirect_to=https%3A%2F%2Fport.hu%2Fadatlap%2Ffilm%2Fmozi%2Fwednesday-wednesday%2Fmovie-232300&partner_id=port

Vérvörös Blog a facen is: Vérvörös Blog | Facebook

 Kokas Bálint 

Tavaly tényleg megfogadtam, hogy ezt a blogot visszahozom az éterbe: aztán pár cikk erejéig sikerült is, és meghalt a dolog. Szóval: most nem ígérek semmit- van egy koncepcióm a blog kapcsán, hogy újra belevágok....aztán, lesz, ami lesz! Még az elején hozzáteszem, hogy a Vérvörös jelző semmiféle politikai utalást nem tartalmaz. Fura, hogy ezt ma, 2023-ban egyébként le kell szögezni, mert különben simán meglincselik az embert! Nem baj, ha nem ezért, akkor másért kapja majd az ember az ívet! De jól van ez így. Mindenesetre a blogolást anno nagyon szerettem! Sose érdekeltek a magas olvasottsági ráták, vagy az se zavart, ha egy cikk nem hozta a tőle elvárt olvasottsági cikket: az írás, úgy gondolom, elsősorban olyan benső motiváció, aminek ki kell jönnie, mert amúgy meg felemészti az embert. Ha általa képes vagy másra hatni, az egy hatalmas adomány! De sose tartottam magam pl írónak, stb. mert ugye van ami/aki inspirál és pont vége! A múzsád határozza meg a tartalmat. Vagy azok a dolgok, amik körbe vesznek, amik nagyban hatnak az írói képzeletre. Hiszek abban, hogy mindenki képes írni verset és egyebeket, csak sokan nem merik felvállalni, mert félnek. Félnek önmaguktól, mások véleményétől! Pedig nem kellene: mindenki ugyanazt teszi le a wc-be, a többi meg púder! Olyan ez, mint a közösségi oldalak: mindenki kiteszi, hogy milyen boldog, hú de király élete van...közben meg tudom, hogy boldogtalan, szenved, és kábé rohad az élete! Csak nem meri felvállalni! 

Tehát: írjatok, és adjátok ki magatokból a felgyűlt érzelmeket! Ne szégyellje senki: január másodika van, év eleje. Tökéletes időpont arra, hogy számot vessünk magunkban a tavalyi évről, és tiszta lappal induljunk! Le kell zárni 2022-t és új terveket szőni. Persze, könnyebb ezt leírni tudom, mint megtenni, mondhatják sokan...igaz is! Nem mondtam, hogy könnyű, de...tulajdonképpen ma mi is a könnyű? Semmi, igaz? Valljuk be, hogy a tavalyi év az embert próbáló volt, van mit elfelejteni, van mit tisztázni, de azért van mire emlékezzünk. És ez fontos: a van mire emlékezzünk alatt, a szép dolgokat értem. Ne csak a szarra emlékezzünk. Tény, hogy a rossz dolgok erőseben nyomot hagynak bennünk, de a szép emlékek életben tartanak minket! És most szubjektíven írok, természetes, ha ez másnál, máshogy van! Sőt: az a jó, hogy nem vagyunk egyformák! Lényeg a lényeg: egy alapos évértékelés, senkinek sem árt, hogy aztán új útra léphessen!

Nem, nem áll szándékomban itt évet értékelni! A kicsit Csernusos bevezető sem direkt volt: csak hagytam magam sodorni! Nem volt rossz évem, de 2023-tól sokat várok! Pontosabban írva: magamtól várok sokat idén! Vannak terveim, de azt megtanultam tavaly, hogy semmihez sem kell görcsösen ragaszkodni! Bízzuk Istenre a dolgokat....ami nem azt jeleni, hogy akkor én most nyugodtan hátra dőlhetek és várom, amíg az ölembe pottyan valami. Nem: mindenért tenni kell, és -ha úgy van megírva, mindent hozz majd eléd az élet! 

Az biztos, hogy heti 2-3 cikkel szeretném majd gazdagítani a blogot, hiszen téma mindig van bőven. Szeretném...tavaly is ezt írtam, aztán temetőben végezte a blogolás. 

Meglátjuk. Most igen erősen megvan bennem egy elhatározás, hogy idén milyen útra szeretnék lépni: HÁT SEMMIENRE!!!!! :D :D Vicceltem. Az egyik út, ennek a blognak a feltámasztása. A többi meg majd alakul! 

Jó tisztogatást, kellemes évértékelést! 

Vérvörös Blog a facen: (1) Vérvörös Blog | Facebook

Kokas Bálint  

Nincs sok időm, tehát rövid leszek: de ami jó, azt kár is túlragozni! Mert bátran kijelenthető, hogy Delia Owens 2018-ban írt regénye nem csak regény formájában egy csodálatos alkotás, de filmként is megállja a helyét! Az Ahol a folyami rákok énekelnek filmes adaptációja, méltó a nemzetközi bestsellerhez. Aminek nagyon örülhet az olvasó, ugyanis  tudjuk jól, hogy a film -legtöbb esetben- sose adja vissza a regény világát, mondanivalóját. Na ebben az esetben a 2022. augusztus 18.-án bemutatott moziról, ezt nem mondhatjuk el! Olivia Newman remekül ráérzett a történet lényegére és egy nagyon finom képi világgal kooperáló, jó színészgárdát felmutató darabot kaptunk. A film zenéje pedig szintén nagyon jó szinkronban van az egésszel. Halkan súgom meg, hogy a producer Reese Withespoon, aki egyébként remekül lehántotta magáról a butácska Doktor Szöszi skatulyát, elég csak A Nyughatatlan (2005) vagy a Vadon (2014) című filmekre gondolnunk. 

Az Ahol a folyami rákok énekelnek története tulajdonképpen nagyon egyszerű: 1952-ben járunk. A hatéves  Kya (Daisy Edgar-Jones)  magára magára marad részeges apjával, miután anyja és testvérei sorra eltűnnek a kis családi viskóból. A kicsi távol a város zajától, a nyüzsgő civilizációtól, a természet gyermekévé válik és megismerve a lápvidék minden egyes fűszálát, egyedül próbál boldogulni, ebben a vadonban. A közeli városkában nem leli a helyét, a lakók különcnek tartják, " lápi lánynak" csúfolják, az iskolában szintén a gúny céltáblájává válik már első nap, így visszamenekül, saját kis birodalmába. A kis lápi élete akkor borul fel, amikor szerelmes lesz, és megismerkedik Tate-el ( Taylor John Smith)....ej, hogy mindig a szerelem borítja fel az ember normális életét! Kya a fiú mellett ráébred, hogy neki is vannak értékei. Boldogsága nem tarthat sokáig, mert egyszer csak holtan találnak egy fiatal srácot a mocsárban. Aki előtte szintén udvarolt a "lápi lánynak"...Nem meglepő módon őt gyanúsítják meg a gyilkossággal, és meg kell győznie az esküdtszéket ártatlanságáról. De akik most ítélkeznek felett, első perctől kezdve, rossz szemmel néznek a lápi Mauglira...

Nem romantikus filmről beszélünk. Nem is egy vígjátékról. Ez egy dráma. Egy film, amely ráébreszt bennünket arra, hogy egy kicsit mindannyian ki vagyunk rekesztve a civilizációból. Egy kicsit mindenki magára van utalva. A néző/olvasó éppen ezért nagyon könnyen azonosulni tud Kya-val. Az őt megformáló Daisy E.-J. bája pedig csak szintén hozzátesz a karakterhez, mert egy nagyon szerethető, esetlen, ugyanakkor erős lányt ismerhetünk meg általa. A színésznőt ismerhetjük a Normális emberek című minisorozatból , ahol szintén hasonló lelkületű lányt formál meg. 

Itt a film előzetese itt nézhető meg: https://www.youtube.com/watch?v=U-rE8Ux5P-U

Nézzétek meg a filmet mindenképpen, de előtte nagyon ajánlom a regényt! :) 

Kövesd a blogot a facebookon is: https://www.facebook.com/vervorosblog

Kokas Bálint

Hú, de rég jártam erre! Pedig idén megfogadtam januárban, hogy újra rendszeresen posztolni fogok ide....aztán egy cikket sikerült összehoznom! Aki nem járt itt, annak egy kis infó: a Vérvörös Blog elég régen indult...azt hiszem 2014-ben...de nem megy a matek! : Az eredeti koncepcióm az volt, hogy mindenről írok! Mindenről is: sorozatok, tévé, közélet, komolyabb témák, könyv-filmajánló stb. stb. Ezt sikerült is megvalósítani. Aztán ide toltam fel a Vérvörös- Ne higgy Benne! c. regényem részleteit, az is siker lett...apropó: Vérvörös egy akkor vörös hajú hölgy volt...amolyan inspiráló, múzsa féle...innen a blog elnevezése is. Szóval: semmi politikai háttér nincs a Vérvörös név mögött, ezt szeretném kiemelni, mert már jócskán kaptam emiatt is! De hát....aki mindenben a politikát látja, annak szakembert tudok javasolni! Aztán vagy 2 éve abbahagytam a blogolást. Nem azért, mert nem volt olvasottsága, sőt: több, mint 10 cikkem van ezres olvasottság felett! Nem! Egyszerűen azt éreztem, hogy egy kicsit pihentetnem kell ezt a vonalat! Az, hogy egy sikeres dolgot szüneteltetek pedig...hát valahogy sose hatott meg! Jól esik a siker, a pozitív visszajelzés, ez igaz, de ha ír az ember, elsősorban magának ír. Az egy pluszpont, ha vannak, akik fogékonyak a gondolataidra, és tudnak veled azonosulni. Ezúton is köszönöm szépen! 

Miután jegeltem a blogot, sokan megkérdezték, hogy akkor most ezt miért? Visszahozom e még valaha? Miért némultam el? Na meg persze, hogy a Vérvörös regénnyel mi lesz? Mindig azt mondtam/írtam, hogy türelem! A regényen még dolgozni kell bevallom: egy fiatalabb, másik énem írta ( nyugi, nem vagyok skizofrén, de tényleg sokat érett az írói énem úgy érzem, nem akarok egy összecsapott valamivel előrukkolni) de szó sincs arról, hogy a feledés homályába küldtem volna a vörös hajú ápolónő történetét. Úton van, lesz....Azóta már gyakorlatilag egy új sztori is kész a Megérzés-Kezdetek, valamint dolgozom a Megtérve című sztorin is! -Az utóbbiban erős a vallási vonal, de nem áll szándékomban reprodukálni a Bibliát, elég vegyes feelingű regény lesz, míg a Megérzés egy tini-krimi, romantikával, humorral, drámával...a végén pedig (hasonlóan a Vérvöröshöz is) átmegy erős pszichothrillerbe! 

Sokat gondolkodtam azon, hogy lenne e értelme újra visszahozni ezt a blogot? Már júliusban eldöntöttem, hogy új ajtókat nyitok magam előtt, és régieket zárok be: na most akkor ez a blog újrakezdés, melyik ajtót jelenti? Vagy ez olyan, mint amikor rebootolnak egy filmet? A legtöbb reboot borzalmasra sikerül, nem ? A másik: mi a fenéről írjak? Ma már gyakorlatilag azonnal kiütik az ember szemét a különböző hírportálak, amint felcsatakozik az internetre ...és ...és van e egyáltalán írni ma még? Nagyon jártak a fogaskerekek az agyamban. Végül több apró dolog győzött meg, hogy igent mondtam magamnak (hú, ez így leírva, elég érdekes), szükség van arra, hogy írjon az ember! 18 évnyi verselés után valahogy az ember...nem belefáradtam, mert szó sincs erről...csak....mindenféle írás más-más impulzust ad: a blogolás egy komplexebb tevékenység. A versírás rövid, tömör: egy pillanatot ragadsz meg, egy benyomást keltesz, még egy cikk megírása hosszabb, jól átgondoltabb (elvileg ezt a cikket is átgondoltam...vagyis...izé...), sokoldalúbb...Jó: mindez igaz (lehet) a rímekre is, de az....sokkal kötöttebb műfaj azért! Egyszóval: basszus! Annyi mindenről tudnék írni, annyi téma van a világban, miért nem teszem? És most ítt tartok. 

Tudom, tudom: többször előfordult már, hogy újraindítottam ezt a blogot, aztán egy cikk után felszívódtam, így inkább most nem ígérek semmit! Az a tervem, hogy rendszeresen írok ide...remélhetőleg minőségii firkákat! ' Opsz, már ez se az! :D Bocsánat....

Szögezzük le: nem szeretnék politizálni! Ismerem magam: úgyis fogok! Viccet félre téve: nem szeretnék skatulyát! Kaptam eleget a versek miatt, így sem egyszerű ma már írni! Mert az van, hogy ha pl. annyit leírsz, hogy aranyos, kedves, akkor már kapod is fricskát!  Kapod a sarat, hogy te jobboldali/baloldali vagy! Egyik sem! Ember vagyok és pont. A másik dolog, amitől szintén elegem van, az a túlzott píszi világ, ami jelenleg övez minket. Groteszk ami megy, komolyan! A Hófehérkéből ki akarják vágni a Herceg csókja jelenetet, mert a csaj nem egyezett bele....MIVAAANNN???? Néhány országban nincs már mama-papa, hanem szülő 1, szülő 2.....NEMÁÁÁR!!!! Tiszteletben tartom mindenki nemi hovatartozását, de ez erősen túlzás! Az, hogy ki melyik nemhez vonzódik, mindenkinek a magánügye, nem kéne belőle showműsort csinálni! Nagyon átesett a ló másik oldalára a világ. És még egyszer írom: mindenkinek tiszteletben tartom a nemi hovatartozását, de ez magánügy...kéne, hogy legyen! Lehet ezt a témát boncolgatni, fogom is még!  Bár sose vonzódtam a saját nememhez, de azt tudom, hogy ugyanakkor ez -annak, aki ebben érintett-egy hatalmas küzdelem! De hé! Mindenki küzd mindennap valamivel, nem igaz? Csak az legfeljebb nem annyira látványos. És kell is küzdenünk minden nap: hisz semmi sincs ingyen, hisz a hétköznapi harcok erősítenek meg minket! Minden okkal történik, csak meglehet, a mostani helyzetünkben, nem értjük az okát. Majd csak később jövünk rá, hogy nincsenek véletlenek!  Kell a küzdelem: amiért megvívsz, az megérdemelten a tied lesz!  Mindig lesznek ajtók amik bezáródnak, de abban a másodpercben, már nyílik is a következő. A kérdés csupán annyi: képesek vagyunk e meglátni a lehetőségeinket?  

Nem szándékoztam ennyit így elsőre, de ez kijött. 

Folytatom...elvileg...valamikor...nem évek múlva! :)

Kövesd a blogot a facen is: https://www.facebook.com/vervorosblog

Kép forrása: saját kép

Kokas Bálint  

Tapasztalataim szerint három féle hozzáállás létezik a magyar filmekkel kapcsolatban, a magyar emberek fejében: vagy nagyon jók, vagy pocsékak, vagy semlegesek. Ez véleményem szerint annak köszönhető, hogy sokunkban élnek a magyar filmekkel kapcsolatos sztereotípiák. Tucatszámra jöttek azok a darabok, amikben "kötelező elem lett" a káromkodás, büfögés, trágárság. Sok filmről lerítt, hogy csak összedobták. A minőség a nulla alá csúszott ami -természetesen- az alacsony büdzsére vezethető vissza. Aztán jött a Vajna -korszak és megérkeztek a minőségi filmek, amik mind tartalomban-, mind látványvilágban-, mind mondanivalóban eltértek korábbi társaiktól. Elég csak a Kincsemre gondolni, vagy a Testről és lélekről-re. Ha van anyagi támogatás tehát: igenis tud a magyar remek filmet készíteni, amitől a nézők is csak pozitívan tudnak nyilatkozni. 

2022-ben pedig megérkezett  Deák Kristóf első nagyjátékfilmje, Az unoka, amit szintén csak ajánlani tudok! Arról a Deák Kristófról beszélünk, akinek a Mindenki című kisfilmje, 2017-ben Oscar-díjat hozott kicsiny hazánknak!  Ez már egy nagyon jó ajánlólevél arra, hogy miért ne hagyjuk ki, az idősek átverésén alapuló-bosszúállós darabot! Az alapsztori rendkívül egyszerű: a napjainkban annyira divatos telefonos-átverős trükkel indít, aztán a végén, amikor már a stáblistát olvassuk, rajövünk, hogy ez a film jóval több annál, mint amit elsőre ígér! Nagyon szépen bemutatja az emberi kapcsolatok fontosságát, a családi összetartozás mibenlétét, és mindemellett finom humorral fűszerezi azt. Kiemelném az unoka ( Blahó Gergely) és a nagyapa ( Jordán Tamás)  közötti szoros összetartozás bemutatását. Nem egy megható jelenet is akad: ciki, vagy nem, néhol majdnem bőgtem...pedig utoljára a Bogyó és Babócán pityeregtem el magam! :) 

Biztos vagyok benne, hogy Az unoka a külföldi mozikban is megállná a helyét. Képben-és hangban szintén remekeltek az alkotók! Külön öröm, hogy Torday Tamás mellett olyan színészek is szerepet kaptak, mint Torday Teri, Pogány Judit, vagy Hámori Ildikó!  Pontokban nem tudom értékelni a filmet, mert szerencsémre közönségtalálkozós mozivetítésen vehettem részt Nyíregyházán, és túl elfogult lennék...mindegy: 10/10!

Ugyan már  január 6 óta vetítik a mozik - és bőven át is lépte a 30 ezres nézettséget!-de aki még nem látta, mindenképpen MOZIBAN nézze meg!  

( Gyónnom kell: január hetedikén kezdtem el írni ezt a cikket, de csak most jutottam ide, hogy befejezzem! Mondják, hogy ami késik, nem múlik! A lényegen semmi nem változtat: menjetek moziba!) 

A film előzetese, itt megnézhető: 

 https://port.hu/adatlap/film/mozi/az-unoka-az-unoka/movie-222292

Kép forrása: https://port.hu/adatlap/film/mozi/az-unoka-az-unoka/movie-222292

Vérvörös Blog a facebookon is: https://www.facebook.com/vervorosblog

Kokas Bálint

Sziasztok!! :)

Napra pontosan 3 éve írtam utoljára erre a blogra! Sokan nem értették anno, hogy miért függesztettem fel, sokan kérdezték, hogy vissza fogom e hozni - több levelet is kaptam ennek kapcsán-de senkinek nem adtam egyértelmű választ, hiszen magam se tudtam eldönteni, hogy mi lesz ennek a blognak a sorsa. 

Először is tisztázzunk néhány dolgot! A blog nem azért szűnt meg, mert nem volt rá igény! Az olvasási mutatók több cikknél is tízezer felett jártak, járnak, tehát semmiféle bukásról nincs szó! Egyszerűen csak én éreztem azt, hogy a blogolást pihentetnem kell. Kicsit kezdtem belefásulni már: nehezebben találtam témákat, nem lelkesedtem egyetlen cikkem iránt se. Márpedig, ha valaki blogot vezet, az a minimum, hogy az író szeresse vezetni. Megújulásra volt, lett volna szükség. Design tekintetében ez sikerült is, viszont belül én már temettem az egészet! Ugyanakkor elkezdtem egy másik blogot is (Értem Blog), de nem kaptam tőle szikrát, noha pozitívak voltak a visszajelzések! De nagyon sokszor hangoztatom: az ember elsősorban önmaga miatt ír, mert benne van valami mondanivaló, ott van a vérében...Ha ez másoknak is tetszik, ha az Olvasót is el tudja ragadni, az csak pluszpont.Persze a versírásnál ez más ( 2004-óta írok verseket!): ott ér valami impulzus, van egy múzsád, leülsz egy percre, koncentrálsz...és annyi! Nem egy időigényes dolog. A blogolás ezzel szemben macerásabb. 

2019-ben elkezdtem egy új tini-krimi történetet a Megérzés- Kezdetek-et, ha már írta hosszabban azzal foglalatoskodtam. Adódik a kérdés: hol a regény....mert azt bárki mondhassa, hogy ő írt, csak éppen nincs eredménye, igaz? Nyugi, lesz! Apropó regény! 2015-ben kezdtem el a Vérvörös- Ne higgy Benne! c. sztorit megírni (ennek vázlatai vannak a blogra felpakolva, és emiatt is viseli a blog a Vérvörös nevet!)-érkezik majd az a történet is: kiadót keresek...illetve Vérvörös még jócskán átdolgozásra szorul! Hogy ki Vérvörös? Egy regénybeli hősnő: de már nem múzsa! Gondolkodtam azon, hogy átkeresztelem a blogot, de semmi értelme nem lenne. Ez már így marad, de azt nagyon szeretném kijelenteni: a névnek semmiféle politikai vonatkozása nincs! Nem is akarok politikával foglalkozni! A regény főszereplőjének volt vörös haja (úristen, milyen rég volt!), nem kell ezt túlmisztifikálni! 

Három év eltelt az utolsó cikk óta: rengeteg dolog megváltozott azóta! Én is, körülöttem a világ is. Egyrészt a Covid átírta az életünket, másrészt pedig...naponta változunk, nem? Évekkel ezelőtt ez a blog elég színes tematikával rendelkezett, többnyire szubjektív szemlélettel. Ezen a struktúrán, nem is szeretnék változtatni...de ígérem, hogy nem nyáltól csöpögő, siránkozás lesz...legalábbis igyekszem! :) 

"Új év, új élet!"- mondják. Abszolút pozitív vagyok...mármint nem covidos! Mindenesetre kipihentem 2021-et: meglehetősen sűrű év volt! Hogy mit hoz az idei év azt nem tudni,de egy jó tanács: ne görcsöljünk semmire nagyon, éljünk a lehetőségekkel, és maradjunk azok, akik vagyunk! Hopsz, ez már három tanács...de sose voltam jó a matekban, sorry! Ami pedig a blogot illeti: sorozatkritikák (Pl. Nyerd meg az életed!, A nagy pénzrablás) biztos, hogy lesznek. Szeretnék továbbiakban komoly témákkal is foglalkozni, ami mindenkit érint(het).  Meglátjuk mire jut idő!   

Vérvörös Blog a Facebookon is:  https://m.facebook.com/vervorosblog/?paipv=1

Kokas Bálint