Hú, de rég jártam erre! Pedig idén megfogadtam januárban, hogy újra rendszeresen posztolni fogok ide....aztán egy cikket sikerült összehoznom! Aki nem járt itt, annak egy kis infó: a Vérvörös Blog elég régen indult...azt hiszem 2014-ben...de nem megy a matek! : Az eredeti koncepcióm az volt, hogy mindenről írok! Mindenről is: sorozatok, tévé, közélet, komolyabb témák, könyv-filmajánló stb. stb. Ezt sikerült is megvalósítani. Aztán ide toltam fel a Vérvörös- Ne higgy Benne! c. regényem részleteit, az is siker lett...apropó: Vérvörös egy akkor vörös hajú hölgy volt...amolyan inspiráló, múzsa féle...innen a blog elnevezése is. Szóval: semmi politikai háttér nincs a Vérvörös név mögött, ezt szeretném kiemelni, mert már jócskán kaptam emiatt is! De hát....aki mindenben a politikát látja, annak szakembert tudok javasolni! Aztán vagy 2 éve abbahagytam a blogolást. Nem azért, mert nem volt olvasottsága, sőt: több, mint 10 cikkem van ezres olvasottság felett! Nem! Egyszerűen azt éreztem, hogy egy kicsit pihentetnem kell ezt a vonalat! Az, hogy egy sikeres dolgot szüneteltetek pedig...hát valahogy sose hatott meg! Jól esik a siker, a pozitív visszajelzés, ez igaz, de ha ír az ember, elsősorban magának ír. Az egy pluszpont, ha vannak, akik fogékonyak a gondolataidra, és tudnak veled azonosulni. Ezúton is köszönöm szépen! 

Miután jegeltem a blogot, sokan megkérdezték, hogy akkor most ezt miért? Visszahozom e még valaha? Miért némultam el? Na meg persze, hogy a Vérvörös regénnyel mi lesz? Mindig azt mondtam/írtam, hogy türelem! A regényen még dolgozni kell bevallom: egy fiatalabb, másik énem írta ( nyugi, nem vagyok skizofrén, de tényleg sokat érett az írói énem úgy érzem, nem akarok egy összecsapott valamivel előrukkolni) de szó sincs arról, hogy a feledés homályába küldtem volna a vörös hajú ápolónő történetét. Úton van, lesz....Azóta már gyakorlatilag egy új sztori is kész a Megérzés-Kezdetek, valamint dolgozom a Megtérve című sztorin is! -Az utóbbiban erős a vallási vonal, de nem áll szándékomban reprodukálni a Bibliát, elég vegyes feelingű regény lesz, míg a Megérzés egy tini-krimi, romantikával, humorral, drámával...a végén pedig (hasonlóan a Vérvöröshöz is) átmegy erős pszichothrillerbe! 

Sokat gondolkodtam azon, hogy lenne e értelme újra visszahozni ezt a blogot? Már júliusban eldöntöttem, hogy új ajtókat nyitok magam előtt, és régieket zárok be: na most akkor ez a blog újrakezdés, melyik ajtót jelenti? Vagy ez olyan, mint amikor rebootolnak egy filmet? A legtöbb reboot borzalmasra sikerül, nem ? A másik: mi a fenéről írjak? Ma már gyakorlatilag azonnal kiütik az ember szemét a különböző hírportálak, amint felcsatakozik az internetre ...és ...és van e egyáltalán írni ma még? Nagyon jártak a fogaskerekek az agyamban. Végül több apró dolog győzött meg, hogy igent mondtam magamnak (hú, ez így leírva, elég érdekes), szükség van arra, hogy írjon az ember! 18 évnyi verselés után valahogy az ember...nem belefáradtam, mert szó sincs erről...csak....mindenféle írás más-más impulzust ad: a blogolás egy komplexebb tevékenység. A versírás rövid, tömör: egy pillanatot ragadsz meg, egy benyomást keltesz, még egy cikk megírása hosszabb, jól átgondoltabb (elvileg ezt a cikket is átgondoltam...vagyis...izé...), sokoldalúbb...Jó: mindez igaz (lehet) a rímekre is, de az....sokkal kötöttebb műfaj azért! Egyszóval: basszus! Annyi mindenről tudnék írni, annyi téma van a világban, miért nem teszem? És most ítt tartok. 

Tudom, tudom: többször előfordult már, hogy újraindítottam ezt a blogot, aztán egy cikk után felszívódtam, így inkább most nem ígérek semmit! Az a tervem, hogy rendszeresen írok ide...remélhetőleg minőségii firkákat! ' Opsz, már ez se az! :D Bocsánat....

Szögezzük le: nem szeretnék politizálni! Ismerem magam: úgyis fogok! Viccet félre téve: nem szeretnék skatulyát! Kaptam eleget a versek miatt, így sem egyszerű ma már írni! Mert az van, hogy ha pl. annyit leírsz, hogy aranyos, kedves, akkor már kapod is fricskát!  Kapod a sarat, hogy te jobboldali/baloldali vagy! Egyik sem! Ember vagyok és pont. A másik dolog, amitől szintén elegem van, az a túlzott píszi világ, ami jelenleg övez minket. Groteszk ami megy, komolyan! A Hófehérkéből ki akarják vágni a Herceg csókja jelenetet, mert a csaj nem egyezett bele....MIVAAANNN???? Néhány országban nincs már mama-papa, hanem szülő 1, szülő 2.....NEMÁÁÁR!!!! Tiszteletben tartom mindenki nemi hovatartozását, de ez erősen túlzás! Az, hogy ki melyik nemhez vonzódik, mindenkinek a magánügye, nem kéne belőle showműsort csinálni! Nagyon átesett a ló másik oldalára a világ. És még egyszer írom: mindenkinek tiszteletben tartom a nemi hovatartozását, de ez magánügy...kéne, hogy legyen! Lehet ezt a témát boncolgatni, fogom is még!  Bár sose vonzódtam a saját nememhez, de azt tudom, hogy ugyanakkor ez -annak, aki ebben érintett-egy hatalmas küzdelem! De hé! Mindenki küzd mindennap valamivel, nem igaz? Csak az legfeljebb nem annyira látványos. És kell is küzdenünk minden nap: hisz semmi sincs ingyen, hisz a hétköznapi harcok erősítenek meg minket! Minden okkal történik, csak meglehet, a mostani helyzetünkben, nem értjük az okát. Majd csak később jövünk rá, hogy nincsenek véletlenek!  Kell a küzdelem: amiért megvívsz, az megérdemelten a tied lesz!  Mindig lesznek ajtók amik bezáródnak, de abban a másodpercben, már nyílik is a következő. A kérdés csupán annyi: képesek vagyunk e meglátni a lehetőségeinket?  

Nem szándékoztam ennyit így elsőre, de ez kijött. 

Folytatom...elvileg...valamikor...nem évek múlva! :)

Kövesd a blogot a facen is: https://www.facebook.com/vervorosblog

Kép forrása: saját kép

Kokas Bálint