Tavaly tényleg megfogadtam, hogy ezt a blogot visszahozom az éterbe: aztán pár cikk erejéig sikerült is, és meghalt a dolog. Szóval: most nem ígérek semmit- van egy koncepcióm a blog kapcsán, hogy újra belevágok....aztán, lesz, ami lesz! Még az elején hozzáteszem, hogy a Vérvörös jelző semmiféle politikai utalást nem tartalmaz. Fura, hogy ezt ma, 2023-ban egyébként le kell szögezni, mert különben simán meglincselik az embert! Nem baj, ha nem ezért, akkor másért kapja majd az ember az ívet! De jól van ez így. Mindenesetre a blogolást anno nagyon szerettem! Sose érdekeltek a magas olvasottsági ráták, vagy az se zavart, ha egy cikk nem hozta a tőle elvárt olvasottsági cikket: az írás, úgy gondolom, elsősorban olyan benső motiváció, aminek ki kell jönnie, mert amúgy meg felemészti az embert. Ha általa képes vagy másra hatni, az egy hatalmas adomány! De sose tartottam magam pl írónak, stb. mert ugye van ami/aki inspirál és pont vége! A múzsád határozza meg a tartalmat. Vagy azok a dolgok, amik körbe vesznek, amik nagyban hatnak az írói képzeletre. Hiszek abban, hogy mindenki képes írni verset és egyebeket, csak sokan nem merik felvállalni, mert félnek. Félnek önmaguktól, mások véleményétől! Pedig nem kellene: mindenki ugyanazt teszi le a wc-be, a többi meg púder! Olyan ez, mint a közösségi oldalak: mindenki kiteszi, hogy milyen boldog, hú de király élete van...közben meg tudom, hogy boldogtalan, szenved, és kábé rohad az élete! Csak nem meri felvállalni! 

Tehát: írjatok, és adjátok ki magatokból a felgyűlt érzelmeket! Ne szégyellje senki: január másodika van, év eleje. Tökéletes időpont arra, hogy számot vessünk magunkban a tavalyi évről, és tiszta lappal induljunk! Le kell zárni 2022-t és új terveket szőni. Persze, könnyebb ezt leírni tudom, mint megtenni, mondhatják sokan...igaz is! Nem mondtam, hogy könnyű, de...tulajdonképpen ma mi is a könnyű? Semmi, igaz? Valljuk be, hogy a tavalyi év az embert próbáló volt, van mit elfelejteni, van mit tisztázni, de azért van mire emlékezzünk. És ez fontos: a van mire emlékezzünk alatt, a szép dolgokat értem. Ne csak a szarra emlékezzünk. Tény, hogy a rossz dolgok erőseben nyomot hagynak bennünk, de a szép emlékek életben tartanak minket! És most szubjektíven írok, természetes, ha ez másnál, máshogy van! Sőt: az a jó, hogy nem vagyunk egyformák! Lényeg a lényeg: egy alapos évértékelés, senkinek sem árt, hogy aztán új útra léphessen!

Nem, nem áll szándékomban itt évet értékelni! A kicsit Csernusos bevezető sem direkt volt: csak hagytam magam sodorni! Nem volt rossz évem, de 2023-tól sokat várok! Pontosabban írva: magamtól várok sokat idén! Vannak terveim, de azt megtanultam tavaly, hogy semmihez sem kell görcsösen ragaszkodni! Bízzuk Istenre a dolgokat....ami nem azt jeleni, hogy akkor én most nyugodtan hátra dőlhetek és várom, amíg az ölembe pottyan valami. Nem: mindenért tenni kell, és -ha úgy van megírva, mindent hozz majd eléd az élet! 

Az biztos, hogy heti 2-3 cikkel szeretném majd gazdagítani a blogot, hiszen téma mindig van bőven. Szeretném...tavaly is ezt írtam, aztán temetőben végezte a blogolás. 

Meglátjuk. Most igen erősen megvan bennem egy elhatározás, hogy idén milyen útra szeretnék lépni: HÁT SEMMIENRE!!!!! :D :D Vicceltem. Az egyik út, ennek a blognak a feltámasztása. A többi meg majd alakul! 

Jó tisztogatást, kellemes évértékelést! 

Vérvörös Blog a facen: (1) Vérvörös Blog | Facebook

Kokas Bálint