Csak leszögezném: a cikk túlzottan szubjektív. Szándékosan vagyok kissé negatív is. nem egy idei film okozott kellemes meglepetést, de összességében nézve: EZ  VAN!

 Gondolom sokuknak feltűnt az, hogy az utóbbi években csapnivalóan pocsék filmeket kapunk, tömegével. –  Na jó, az Oscar idején, talán előrukkolnak valami tényleg szívet melengető-, megrendítő-, igaz történettel.  Nem akarok minősíteni, nem akarok példálózni, de elég csak megnézni az utóbbi évek mozi kínálatát: fantasyk, idióta vígjátékok, irreális maszlagok és régi kedvencek sokadik része, amibe ráadásul nem is az eredeti színészek vannak. Persze a filmiparnak működnie kell, Hollywoodnak semmi sem szent! Buli az egész! A pénz beszél, mi pedig azt nézzük, ami van. – Más kérdés, hogy egyre többször fordul elő az, hogy a néző feláll a székéből, és kimegy a moziból. Miután tele zabálta magát popcornnal, és büvögőképesre itta magát kólával.   Egy dobást így is megér: hiába itt az internet és az online filmezés, van egy sajátos hangulata a mozinak, amit otthon nem tudsz pótolni. Pláne, ha az ember társasággal megy.

Ami tény az tény: változik a világ, a technikai fejlődést pedig leginkább a filmesek igyekeznek kihasználni. Hol vagyunk már a némafilmektől és az 1900-as évek nagy klasszikusaitól Charlie Chaplin-től, vagy  Audrey Hepburntől? Hát, örülhetünk, ha a mai tizenévesek, egyáltalán hallottak róluk valahol! Pedig jó színészek voltak, nagyon is, ők még valóban színészkedtek, nem úgy, mint ma. Ma, amikor már gyakorlatilag bárki „sztár” lehet. – Megérne pár oldalt az is, hogy egyáltalán ki az, aki TÉNYLEG sztár? Vagy egy TÉNYLEG sztár valójában nem is sztárolja magát?

Audrey Hepburn a Római vakáció című filmben 1953- ban.

Ma már nem meglepő, ha jó nevű sztárok, nevüket adják valami rettenethez. Gondolok itt például Harrison Fordra és a Cowboyok és űrlények című filmre. – A Volt egyszer egy Vadnyugat hangulatát megidéző film különlegessége, hogy a seriff és a városkája szembe találja magát az űrlényekkel. Leszakad az arcom ettől a kombinációtól, komolyan! Ez pont olyan, mintha Micimackó kezébe láncfűrészt adnánk. Hagyjuk, félő hogy eljön ez az idő is. Be kell vallani azonban, hogy szeretjük a fantasztikus, szuperhős filmeket. Idén eddig kapásból kaptunk hármat is: Amerika Kapitány 2, Csodálatos Pókember 2 és az X-Men: Az eljövendő múlt napjai. Mind a három képregény adaptáció kasszasiker lett. A bevált receptre készült ételt, a hollywoodi álomgyár, sikeresen beadagolta nekünk. És nem kell meglepődni,  idén még jönnek újabb és újabb szuperhősök. Mert bombaüzlet lett a képregény feldolgozás. –Erről majd legközelebb.

                                                             ( Folyt. köv.)

Kokas Bálint