Itt az új év! A legtöbb ember ilyenkor magába száll: elkap minket valamiféle nosztalgia. Átértékeljük az elmúlt évet. Feltesszük a Nagy Kérdést: mi az, ami pozitívum volt idén, mi volt a negatívum? Mi az amit nem csinálnék másként, és mi az amit igen? Mennyire mennénk vissza idén az időben?

Nem szeretném hosszú lére ereszteni ezt a cikket..- Budapestről tartok Nyíregyházára éppen,  nem olyan kényelmes mozgó buszon laptopon írni- de megmondom őszintén: a magam részéről semmit nem csinálnék másképp! Összességében nagyon mozgalmas évem volt: államvizsgáztam, szakdogát írtam, nyelv vizsgáztam. És ezek csak a kötelező tevékenységek voltak. Plusz július közepétől elkezdtem slam poetryzni is (hogy mi is az a slam poetry, arról egy külön cikkben hamarosan beszámolok) valamint új munkahelyem is lett. Augusztus végéig ugyanis telefonos értékesítőként dolgoztam egy cégnél, azóta könyvtáros lettem. Alapból könyvmániás vagyok, mindig olvasok valamit, szóval a könyvtár számomra a lehető legjobb munkahely.

Sok minden történt velem idén: nagyon sok új barátot találtam, rengeteg (élet) tapasztalatot szereztem, új szerelembe estem, néhányszor elestem...és akkor még sorolhatnám, de nem publikus! Ami az: összesen tizennyolc regényt végeztem ki (csak nyártól kezdtem el olvasni, rákattantam Stephen Kingre, ajánlom az új műveit nagyon: Aki kapja, marja, Álomdoktor) több mint száz filmet néztem meg  (nem olyan sok ez éves szinten, ha valaki utána számol...ajánlani, kiemelni nem tudok igazán, nagyon sok tetszett!) és három sorozatot végeztem ki! Ezek közül a Castle- t melyet, a hetedik évadtól folytattam idén, és mivel a nyolcadik búcsúzik (idén kaszálták) ezért gyorsan le is daráltam. Új sorozatként kezdtem el nézni feliratosan a Bosszú (Ravenge) című szériát, amely nagyon hamar a kedvencem lett (egyrészt van benne egy modernebb Monte Cristó grófja vonal, másrészt….hát belezúgtam Emily Vancamp-be, aki a bosszúálló főszereplőt alakított, és idén láthattuk őt az Amerika kapitány: Polgárháborúban :D). Sorozatok terén még egy széria volt, amelyből még idén megmaradt az utolsó két évad. A szökésről csak röviden, tömören annyit tudok írni, hogy zseniális, csavarokkal teli sztori.  

Persze ezeken kívül is akadt egy két sorozat, amit követtem: Lucifer, Flash, Válótársak, Agymenők, de lényegesebben kevesebb időt akartam,tudtam tölteni idén az ilyenekkel, mint mondjuk tavaly.

Szerettem volna kritikát is írni némely idén látott/ olvasott remekműből, de zsúfolt napjaim voltak      (szerencsére) és nagyon nem tudtam magam összekaparni magam ilyen téren. Majd jövőre!  

Merthogy idén még nem is keveset írtam is! És itt el is érkeztünk Vérvöröshöz! A regényhez, amit egy vörös hajú lány 2014-ben megihletett! Idén nagyon keveset foglalkoztam a történettel, elfoglaltságaim miatt. Két évvel ezelőtt simán rávágtam, hogy igen, 2016-ban már kijön a regény, de ez elhamarkodott válasz volt. Egyrészt, idő közben folyamatosan alakult, formálódott még bennem a történet, másrészt nem tudtam tudok non-stop vele foglalkozni! Sokan megjegyezték, hogy „ Hova lett Vérvörös?” vagy „ Feladtam már?” hát nem! Szó sincs arról, hogy feladtam volna! Rajta vagyok azon, hogy célba érjek és kezetekbe vegyétek a könyvet, de még sok munkám van vele. Ismeritek a mondást: „lassan járj, tovább érsz”…na pont ezt alkalmazom! Több kiadóval felvettem idén a kapcsolatot, nagyon bízom benne, hogy 2017 decemberében (most már tényleg!!!) ti is megismeritek az ápolónőt…és még inkább bízom benne, hogy szeretni fogjátok. Itt jegyezném meg ugyanakkor, hogy a regény ihletője viszont nem érdekel! Becsülöm és tisztelem, mint embert, de semmi extrát nem érzek iránta. Ezt azért írom így, mert regényírásom kezdetén kaptam olyan üzeneteket, amiben azt kértétek, ne öljem meg őt, mutassam már meg nektek, ki is Ő a valóságban!  Egyiket sem fogom! Mindketten külön utakon járunk, jártunk is mindig. Ő csak a regényem főhőse, ennyi. Ez így van jól! Őszintén szólva egy éve láttam utoljára, és azt se tudom, hogy az országban van e még egyáltalán! (Vicces lenne, ha most éppen Bostonban dolgozna valahol éppen…ugye a regény szerint odavalósi! :D).  Két dolgot ígérhetek: Vérvörös 2 lesz ( méghozzá itt a Blogon, amely pont a regény miatt, idén nevet is változtatott: http://eleg007.blog.hu/2016/10/17/eleg_blogbol_vervoros_blog-_haladni_kell_a_korral  ) és igyekszem, hogy mihamarabb kézbe vegyétek!

A legnagyobb regényeket azonban az élet írja! Tudom, hogy ez sablonos szöveg, de ez így van. Az élet a legnagyobb író, fogalmunk sincs róla, hogy mi van a tarsolyában. Kivéve persze, ha nagyon jók a megérzéseink… Bár 2016-ban gyakorlatilag alig posztoltam valamit a blogra, terveim szerint 2017-ben, aktívabb blogger leszek! Téma ugye mindig van: igyekszem változatos lenni, néha ez kevésbé sikerül, elismerem!

Sok minden más, izgalmas dolog történt velem még, és szerte a nagyvilágban, de most ennyit szerettem volna ide levésni!  Vagy, jöhet még egy regény? :D

Köszönöm szépen mindenkinek, aki olvasott, bízom benne, hogy jövőre is találkozunk. Boldog új évet kívánok! J

Lájkold a blogot itt:  https://www.facebook.com/vervorosblog/?fref=ts

Kokas Bálint!