Úgy döntöttem: nem folytatom a Vérvöröst a14. fejezet felénél, így pedig nem lesz regény se! - Tudom, hogy sokan vártátok, és szerettétek, de azt hiszem, így lesz a legjobb! Sajnálom, ha csalódást okoztam! Őszintén. Nem könnyű nekem se e sorokat írnom, mert  hét hónapja életem részévé vált. Megláttam valakit tavaly nyáron, és hozta magával ezt az egész történetet. Mindent. De nem volt egyértelmű sokáig számomra az, hogy de igen: ő a tökéletes Vérvörös! - Hiszen nem ismertem, semmit nem tudtam róla...ja de! Csoporttársam barátnője. És 2 hét kellett ahhoz, hogy tudjam: ha az Ég rám szakad, akkor is ő lesz Vérvörös. A főszereplőm alakja már megvolt. Mire elkezdődött a főiskola kész volt Vérvörös lélektana is. - Arra törekedtem, hogy egyezzen az ihlető lelkivilágával. - Akit nevezzünk most úgy, ahogy a regényben is hívják, Prins Barentynek! Jöhet a kérdés- és sokan kérdezik, kérdeztétek is, hogy honnan gondoltam,gondolom, hogy Vérvörös és Prins tulajdonságai és habitusa megegyezik? Hát fekete mágia...oké: nem! Egyszerű: csak megérzés. Tudjátok: a szem a lélek tükre....- Ezen első találkozás óta beszéltem  is már az " Igazi Vérvörössel"...de nem élőben. - Még csak be se mutatkoztam neki...elég idióta egy helyzet....de vállalom: sose voltam százas! Szóval: minden egyes vele való beszélgetés, csak megerősített, hogy jól választottam, és ha több órányit trécselnék Prinssel, ugyanezekkel az érzelmekkel ruháznám fel Vérvöröst is. Mert a két ember érzelmei - biztos vagyok benne, hogy azért van eltérés- de sokban egyeznek is. Szerelmes voltam e? Az hajtott? Hát...inkább egy harmadfokú egyenlet jöhet. Nem tudom. Január óta tuti nem, hogy addig mi? - Pff...mindig is bonyolult ember voltam :D

Vérvörös mindig is úgy élt bennem mint egy segítőkész, bátor, kíváncsi lány, aki ugyanakkor - paradox módon- visszahúzódó is. Nem osztogatja a bizalmat, és néha eléggé felvágták a nyelvét. Igényli a szeretetet és vannak az életében olyan pontok, amit nehezen tud elengedni, feldolgozni. Kitartó és a barátaiért bármit megtenne. Mint az kiderül a regényből: nem egyszer önmagával vív harcot. Meg a félelmeivel. ...- De ki nem? 

A többi szereplőt, helyszínt is a valóság ihlette. De szándékosan torzítottam. Ami sokáig tartott az maga az a folyamat, amíg megszültem a sztorit. Nagyon nagy agymunka. -Tavaly ősszel nagyon sokan mondták, hogy olyan, mint, ha nem is lennék ott. Lélekben nem is voltam.

November 16.-án vágtam bele, majd csak írtam, írtam és írtam. Kezdetben féltem mindentől. Tartottam attól, hogy, hű: Prins ezért herélni fog....tartottam attól, hogy hülyeséget írok, és bizony még magamban se voltam biztos.- Egyszer történt meg az, hogy úgy éreztem: meg kell ölnöm Vérvöröst! De nem tudtam megtenni. Ahogy haladt az idő, minden ment, mint a karikacsapás. A fejemben nem állt le a gépezet, újabb és újabb ötletet kaptam. Jó előre mindent kikalkuláltam....azt hiszem, sose voltam még ennyire precíz és tudatos! - Legalábbis, ami az írói énem illeti! - Bálintként azért hoztam a formám:csodálkozom, hogy a fejem még a helyén van.

Ami leírhatatlan az az, hogy nagyon sokan megszerettétek a történetet. Sokan kérdezgettetek buliban utcán pl. a folytatásról. Tudom, hogy a legnagyobb kérdés továbbra is az " Igazi Vérvörös" személye, de az...hm...hadd maradjon államtitok. De azt hiszem, hogy ez már önmagában siker. Ám volt árnyékos oldal is: sokan fanyalogtak, féltékenykedtek...amire csak annyit tudok írni: kezdjenek ők is egy történetet. Senki nem áll az útjukba.

És, hogy azóta mi változott? Miért döntöttem úgy, hogy leteszem a tollat és nem folytatom? Nem, semmi olyasmi, hogy csalódtam volna Prinsben...sőt! Ez egy életre szóló élmény, amit Neki kell megköszönnöm. Nem untam meg a történetet, egyszerűen csak halványodnak bennem a szereplők vonásai. - Ha leülök írni a sztorit mostanság nem látom magam előtt a hőseimet tisztán. Valahogy nem tudom átérezni az érzelmeiket és Prins alakja, vonásai is a messzi távolba kezdenek tűnni. Márpedig: vagy az lesz Vérvörös, aki eddig volt, vagy senki. - Anno eszembe jutott egy csere, de nem ment. Írói becsület, vagy mi ez: tarts ki az eredeti ihletőd mellett...nos - úgy tűnik- ez nekem most nem sikerült.

Csalódott fagyok és fáj, de nagyon sokat tanultam mindenből! Írói énem tökéletesen a pályája csúcsára ért. És ezért már megérte. De majd új nap kell fel és megemésztem, ezt a bukást. Előbb -utóbb az ember mindent elfelejt...vagy csak megemészt.

Végezetül: a 14.-ik fejezet közepéig írnám még most. - Ahol eltüntetem Vérvöröst. Ám mivel minden lehetőség adott a folytatásra, szerintem érdemes lenne folytatnia valakinek. A karakterek, a cselekmények változhatnak, sima ügy. Aki szeretné ezt, írjon bátran! 

Csak egy jó tanácsom van: gondoljátok át, és ne kapkodjatok. Nagy agymunka ez. Ha pedig van valakinek Vérvöröse azt ajánlom: ne csak azért válassza őt, mert jól néz ki. - Ha külső alapján választasz főszereplőt, hatalmas bukta lesz. A lélek a legfontosabb....

Kokas Bálint