Sok minden történt az utóbbi napokban, amiről bőven tudnék írni. Kicsit le is vagyok maradva minden téren, de tudják: lassan itt a vizsgaidőszak, és szépen hajtanak is minket. De igyekszem pótolni magam.

 Az első – és legfontosabb esemény- az Eurovíziós Dalfesztivál. Nem nyertünk, de nagyon szép teljesítményt nyújtottunk. A Megasztár 5 felfedezettje, Kállay-Saunders András a “Running” című dala az 5. helyet érte el, nem kis örömére hazánknak. Nagyon rég voltunk ilyen közel a csúcshoz. – Utoljára Bayer Fredrika:Kinek
mondjam el vétkeimet, című dala futott be a 4. helyre, még 1994-ben. Talán majd jövőre...

A versenyt Ausztria és Conchita Wurst nyerte, a  “Rise Like a Phoenix” című dallal. Ami nagy vihart kavart. A dallal nem, hanem inkább az előadóval volt, van egy kis ellenérzése az embernek. Az illető hölgy, ugyanis transzvesztita. Bocsánat, az illető úr transzvesztita. Vagy nem is tudom követni, mi ő: feladom! Egy női ruhában megjelent, szakállas embert láttunk a színpadon, aki amúgy elég jól énekelt. Akaratlanul is ledöbbentem: 1, ha nő és férfi akar lenni, akkor mért viselt női ruhát? 2. Ha férfi és nő akar lenni, akkor mért nem javasoltak neki egy borotválkozást? – Oké, toleráns vagyok, de a szakállas nők, nem igazán jönnek be. Megértem én, hogy kell a showt csinálni, de…de azért nem kéne ezt a nagy múltú fesztivált így elkurvítani.- Már elnézést a kifejezésért, de valahol nagyon azt látom, hogy az egésznek már köze nincs a dalhoz!

Az első showt 1966-ban rendezték, azóta a legtöbb európai ország képviseltette magát, valamilyen szinten. Időközben – hála a modernizált világnak- már lassacskán az egész műsorban, kevésbé lesz jelentős szerepe, magának a dal. Mert miről is szól? –Az országok egymás között pacsiznak le, erőfitogtatás, és merő politika az egész. Aki nyal, az nyer! – Bocsánat, ha túl szubjektív vagyok, de nagyon ez a meglátásom, természetesen tévedhetek, nem muszáj egyetérteni.

Szóval: 2015-ben a helyszínt Bécs biztosítja. – Egyébként mázli, hogy nem mi nyertünk, mert nem igazán tudnánk illő helyszínt se biztosítani. Maximum két stadion között! Ismét találkozunk tehát Conchita Wursttal…meg még ki tudja –ezek után- kikkel. Ne értsenek félre: toleráns vagyok, de ez a fajta megjelenés, kiverte kicsit a biztosítékomat. Lehet valaki transz, csak akkor tudjuk már valahogy beazonosítani. Mert ez így…túl sok egyszerre. - Persze, lehet, hogy éppen ez hozta meg a szerencséjét. A mássága. Csak akkor meg, már tényleg nem dalversenyről beszélünk.

 Kokas Bálint