„Bármilyen tánc során, amelynek örömmel átadjuk magunkat, agyunk elveszti a kontrollt, és testünket a szívünk irányítja tovább.” ( Paulo Coelho) 

 Mielőtt a Dirty Dancing, vagy a Patrick Swayze rajongók felhördülnének, hogy: ’’ezt meg mégis, hogy képzeli?” szeretném,  ha túltennék magukat a cikk címén. Semmit nem szeretnék kritizálni…kivételesen. Tisztelem a színészt, nem is egyszer láttam már az 1987-es klasszikus művet. Sőt, szeretek táncolni is. – Még anno általános iskolás koromban jártam táncra….de, hogy őszinte legyek:szerintem katasztrófa   volt. Ennek ellenére nem adtam fel! Jelenleg is járok táncra, bár messze állok a profizmustól. – De nagyon ajánlom mindenkinek!  Hiszen a tánc – mindenféle-fajta fontos, és tökéletesen kikapcsol, segíti a beilleszkedést, erősíti az összetartozást. Gondoljunk csak az ókorra! A tánc segített az embernek túlélni a hétköznapokat, egyfajta vallási rituálé, ima volt, és hitük szerint nagyban hozzájárult a szórakozáshoz. Meg kiemelkedően hozzájárult a testi-, lelki egészséghez. Ezt már az ókorban tudták.  Merthogy a görögök, már ezt is felismerték!  Nee, ne lapozzanak el! Tényleg nem akarok itt tánctörténeti előadást tartani!

Viszont tartozom egy vallomással. .! Oké, mély levegő, essünk túl rajta! Nyár óta járok hastáncra! És nagyon szeretem. Ha most valaki azt gondolja, hogy biztos a fiúkat is szeretem, hát az téved! Nem vagyok se meleg, se aberrált. – Valójában fél évvel ezelőtt, egy lány miatt támadt fel bennem a kíváncsiság, eme műfaj iránt. Addig csak legyintettem erre a dologra, és egyáltalán nem érdekelt. Idén februárban, ez megváltozott. Ő profin csinálja. –És hihetetlen, hogy mennyire illik hozzá! Nem, nem ő tanít…még be se mutatkoztam neki sajnos, de ez remélem változni fog…….hát…oké, aberrált vagyok! -ÚRISTEEN, ELKAPOTT AZ ŐSZINTESÉGI ROHAM!!!

A hastánc az egyik legősibb, legeredetibb tánc. Több évezreddel ezelőtt Egyiptomban és Észak-Afrikában kezdték el táncolni az asszonyok. Csak úgy egymás közt, egymás szórakoztatásra. Vagy éppen az uralkodók kedvére tettek vele. Később piacokon, különböző közösségben, ünnepeken léptek fel. A kapott pénzt felvarrták a ruhájukra. A mai modern hastánc 1924-ben nyílt Kairói Operában élte fénykorát. A mesés keletet idéző tánc, ma már turisztikai látványosság hazájában. Oké, nem lesz több „ tananyag” ígérem.

Nyáron találkoztam az egyik volt (és jelenlegi) munkatársammal, aki hastánccal (is) foglalkozik. Aztán megkérdeztem, hogy nem e csinálhatnám én is, mire azt mondta” Dehogynem, neked külön jót is tenne” Ja, hoppá! Azt tudniuk kell, hogy kisagyi bevérzéssel születtem, kicsit máshogy járok, mint az átlag. És ebből kifolyólag, másképp is nyomom a táncot! A téveszméket, mely szerint a hastánc könnyű, csak egy kis illegetés-billegetés, most azonnal felejtsék el. Nem! A hastánc, igenis nehéz: szinte az egész testet átmozgatja és garantálom mindenkinek, hogy aki újonnan kipróbálja, az alkalom után, alig várja majd, hogy haza menjen pihenni.

Tehát felesleges a sztereotípiákkal foglalkozni!- Megjegyzem halkan: nem egy topmodellnek való ismerősöm, barátom van, aki kocsit szerel, vagy valami más férfias munkát űz.   Oké, hogy a hastánc alapvetően csajos dologról van szó, de én csak biztatni tudok minden pasit arra, hogy próbálja ki! Ha úgy nem nyeri el a tetszését, rendben van.  Addig nem kell róla véleményt mondani, nem kell beállni a tömegbe! Meg kell tapasztalni ezt is, az alapján pedig dönteni, kész. Jelenleg egyébként lassan több fiú jár a hastánccsoportba, mint lány.Szóval: vegyék elő a tánccipőket, gondoljanak Richard Gerre a Hölgyválasz című filmben és (has)táncra fel!

Lájkold a blogot! https://www.facebook.com/profile.php?id=597107567077388&ref=ts&fref=ts

Kokas Bálint