Bevezetésként

Személyes dolgot írok le. Hogy megértsenek és ne higgyék azt, hogy a Gyilkos elmékből szabadultam. - Az utóbbi időkben egyre többen hiszik ezt!  Ma elmentem egy hastánc gálára, Debrecenbe. Elmentem, mert valaki fellépet. Az, aki a Vérvöröst ihlette. És mivel kérdeztétek nem egyszer, hogy ki ő...? Na, elmesélem az egész sztorit! De nem lesz rövid…

 2014. 12.07.

 - A 15:37-es Debrecen- Csapókert felé tartó vonatra kérnék egy jegyet. – Mondtam, miközben előkotortam a kétezresem a nyíregyházi vasútállomás kasszája előtt állva. – Lesz késés előre láthatólag? – Kérdeztem a pénztárost, miközben átvettem a jegyem.

- Nem, nem lesz – Rázta meg a fejét.- Pontosan indul, az 5-ös vágányról.

Azért felnéztem a vonat indulását jelző kivetítő táblára, hátha téved, de nem. Amikor felszálltam a vonatra és bezuhantam a 16-os székre az ablak mellé, elfogott a pánik és hirtelen egy rakás kérdés merült fel bennem. – Biztos, hogy most jól cselekszem? Mi a szart csinálok én itt? Ki ez a csaj, nem is ismerem! Miért akarok elmenni a fellépésére? Vajon tudja, hogy ki vagyok? Elvileg tudhatja. Egyik csoporttársamnak a legjobb barátnője ő mesélhetett rólam….Bár X-nek ( nevezzük így őt ) egy szót sem szóltam arról, hogy ezt tervezem, már november eleje óta. Nem mondtam el: mert tudtam, hogy nem örülne neki, kiakadna. Hát gondoltam megkímélem. Nyílván azt hiszik, hogy a faceboookról értesültem ezen fellépésről…hát nem! November eleje volt, amikor neten rákerestem Hastánc Stúdióra. Megtaláltam a csoport vezetőjének számát és felhívtam. Csak annyit és mondtam neki, hogy érdekelne egy fellépésük. Ennyi volt: mehettem volna még november 9.-én egy szereplésükre, de épp Pesten voltam, ergo maradt december 7.-e.Vagyis a mai nap.

-Na jó, meglehet, hogy ki fog herélni, de akkor is el kell mennem megnézni őt. – Villant át az agyamon, miközben a vonat megállt Újfehértón. Nem akarom zaklatni, nem akarom lerohanni, nem akarok szerelmet vallani neki. Csak egy interjút szerettem volna vele készíteni a gála után a hastáncról, a gálára való felkészülésről. De semmi egyébről nem faggattam volna. Esküszöm. – Rühellem a tapló, rámenős, akaratos újságírókat. - Etikátlan lett volna. Így is veheti annak: érezheti azt, hogy ez az idióta barom fel akar szedni. De pontosan tudom, hogy a nullától is kevesebb esélyem van nála, ráadásul nem is vagyunk egy hullámhosszon…ja és nem mellékesen másba vagyok szerelmes! – Noná, hogy a gála után jöttem rá erre. De ha törik, ha szakad – döntöttem el.- találkoznom kell B.-vel! Mert kétszer már régebben összefutottunk váratlanul ( nem tudhatta, hogy én kivagyok, de én már többször láttam a csoporttársammal pózolni a facebookon!) és mind a kétszer megihletett.

Először élőben idén februárban láttam. A buszon. Akkoriban publikáltam az Elég blogra a Korhatár: - A szex felpörget című cikkemet.( Ami itt olvasható: http://eleg007.blog.hu/2014/02/18/kokas_balint_korhatar Eleve folytatni akartam, de lövésem se volt hogy mivel. – Nem akartam egy sablonos, ramaty cikket írni, így a kivárás politikáját választottam: majd megihlet valaki, eszembe jut valami, vagy megálmodom két tanóra között…Nos, amikor ott állt, éppen agyaltam a Korhatár 2-n! Amikor ránéztem – először lefagytam- de aztán körvonalazódott bennem a cikk felépítése. Korhatár 2- Virtuális szerelem. ( Itt olvasható: http://eleg007.blog.hu/2014/02/22/korhatar_2-_virtualis_szerelem ). Le szeretném szögezni, hogy nem voltam belé szerelmes. Megírtam a cikket és pááá.

 Aztán: idén nyáron el akartam kezdeni egy regényt a blogra! Csak, hogy kipróbáljam magam. Több sztoriba is belekezdtem: volt köztük fantasy, romantikus történet és krimi féle is. – De olyan gyengére sikeredtek, hogy egy fejezet után feladtam. – Úgy voltam vele, hogy ezeknél még az ötéves Ádámka is jobbat írna…vagy rajzolna. Egyszóval: vártam türelemmel éltem az életemet. – Nyár volt, értik: bulizás, csajozás, maratoni sorozatnézés, olvasás, stb.

És amikor éppen haza felé mentem bicajjal a Kossuth téren, újra megláttam őt, egy barátnőjével. Bánom, hogy nem szólítottam meg, de nem mertem (Sose voltam beszari, de akkor valamiért…jajjistenem hadd ne magyaarázzam ezt meg!).

-Vigyázz B., elütnek! – figyelmeztette őt a barátnője…oké túl közel mentem hozzájuk. – Meg alapból életveszélyes a bringám. De egy hétig ez a kis találkozás járt a fejemben. Ott volt: vörös haj, rózsaszín rövid ujjú…És beugrott egy név: Vérvörös! Ő lesz az! Bár nem ismerem, de tökéletes karakternek tűnt. – Mostanra tudom, hogy ( mindazok ellenére, ami történt és ahogy) jól döntöttem! – Nagyon sokat törtem a fejem azon persze, hogy egy lányismerős fogja kapni a „ főszerepet” de az túl kockázatos lett volna. Egyrészt azért, mert ha AZZAL az ismerősömmel összeveszek, egyből ki akarnám írni a történetből ( és nélküle bukta lett volna) másrészt: ha ismerőst választok, befolyásolta volna a karaktert. Teljesen más irányba vitte volna el, az pedig csak ártott volna! Szóval: mindenképpen egy idegen szereplőt szerettem volna.

 Így lett B.-ből számomra Vérvörös! Követhető gondolatmenet nem? Nem kattantam be…- Aki rendszeresen ír, az persze nyílván jobban megért. ( A történet első és további fejezete itt érhető el: http://eleg007.blog.hu/2014/11/16/vervoros-_az_utolsok)

   Elfordítottam a fejem az ablaktól és elővettem a mobilom, hogy megnézzem az időt: 15: 52. Még csaaaak??? – Lepődtem meg…oké magyar vasút: lassan döcög, büdös és koszos, semmi probléma. Visszafordítottam a fejem az ablak irányába és tovább bámultam kifelé. Elvileg 16:17-re érek célba. És 18:00-kor kezdődik a gála. Jogosan kérdezik, hogy miért mentem oda olyan hamar? Mert egyrészt azt se tudtam hol találom a Közösségi Házat ( ott volt a fellépés én meg sose voltam ezen a részen) másrészt minden váratlan, extrém eseményt számításba vettem. Ha tegyük fel útközben megvernek, vagy felszedték a betont és kerülni kell, vagy ha például kisiklik a vonat…- Tudom, tudom morbid: de mindent bekalkuláltam. Ott kellett lennem. – Az a vicc ( hát mondjuk annyira nem az) hogy ténylegesen beszólt, követett három részeg, de erről később!

 Nem csaptam bele azonnal a Vérvörösbe! Hülye módon, amikor szeptemberre összeállt a fejemben a történet, kialakultak a karakterek, helyszínek…elbizonytalanodtam. – Gondolom ez olyan, mint amikor valaki beparázik az esküvője napján, nem? – Abszolút nem voltam biztos benne, hogy kell e ez a sztori egyáltalán. És –pláne- hogy B. legyen e a főszereplő. ( Legyünk reálisak- gondoltam- rohadtul nem ismerem és ha ilyen félig kitalált hölggyel „ dolgozok” simán belezúghatok…ami megint csak átok lenne!)

Aztán: nem tudtam szabadulni az első érzésemtől :’Ez ő…Vérvörös, tökéletes!’ Bíznom kellett abban. hogy, ha elkezdem ezt, nem cseszem el! ( Mert amúgy mindent hajlamos vagyok elcseszni…kivéve az írást…az megy: ha más nem, az az én területem…)

Annak ellenére, hogy sikerült magam meggyőzni: igenis lesz regény, újabb „ problémám” akadt. Megint találkozni akartam ezzel a lánnyal. Ha más nem (mivel már a második irományomat ihlette meg) valami jogdíjat kéne már kérnem tőle. Vagy csak annyit mondani neki, hogy: ’’ Szia, amúgy Bálint vagyok és te fogsz megszemélyesíteni valakit, aki pár év múlva remélem befut és szeretni fogják az emberek…Tényleg bocsi: megkapod a bevétel ¾-ét, csak légycci ne perelj be…nem írom ki a neved” Oké. Viccet félre téve: úgy éreztem, hogy csoporttársamnak tudnia kell erről a dologról. Vagyis pontosabban arról, hogy érdekel az egyik barátnője. – Leszarom hogy szép, vagy csúnya, nem érdekel, hogy vékony, vagy sem: találkozni akartam ( hívhatjuk így most már) Vérvörössel és meg akartam neki köszönni, hogy elindította ezt. Idiótán hangzik, tudom! – Ha B. olvassa majd X ezer év múlva ezt a cikket…hát: 1. Szerintem lemarja magáról a húst 2. Woodoo babát csinál belőlem 3. Rám küldi az ALKA- IDA terrorszervezetet. 4. Valami egészen mással áll majd elő ( de biztosra veszem, hogy drasztikus lesz).

A hozzá vezető út, csak egy személy volt: a csoporttársam. Nem volt választásom. Beszélnem kellett vele…Minél inkább távolodtam el Nyíregyházától és minél inkább átpörgettem az eseményeket az agyamban annál inkább kezdtem elbizonytalanodni: nem akarom, hogy azt higgye abnormális vagyok.

Márpedig de: Tutira azt hitte. – Plusz: sok más eseményre nem voltam felkészülve…

 Folytatás itt: http://eleg007.blog.hu/2014/12/14/_14_12_07-_vervoros_szemelyesen_egy_nap_kronikaja_2_resz?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare

 Lájkold a blogot: https://www.facebook.com/profile.php?id=597107567077388&ref=ts&fref=ts

 Kokas Bálint