Úgy terveztem, hogy decemberben csak és kizárólag a Vérvörös- Az utolsók című online regénnyel foglalkozom, itt a blogon. De egy kicsit megszakítjuk és a sztori  később folytatódik, új fejezettel! – A történet legújabb, hatodik fejezetét és az eddigieket itt találod: http://eleg007.blog.hu/2014/11/16/vervoros-_az_utolsok

Egy kicsit átevezünk most a valóságba! Mert azt gondolom, sokat lehet belőle tanulni! Ezúton is köszönöm az interjút!

Marcsek Attilát és családját régóta ismerem. A most tízéves kisfiú oxigénhiánnyal született, de iszonyatosan példa értékű, ahogy él és ahogy felfogja az életet. Bár tolószékes igen, de ugyanúgy suliba jár, barátkozik, vagy épp vív, mintha csak totál átlagos lenne. Pár év és talán még a csillagokig is elér! Az édesanyjával készítettem interjút.

K.B.: - Mesélj nekem a fiad állapotáról, kérlek!

Marcsekné Kristóf Andrea: - Attila egy 10 éves kisfiú, aki csecsemőkori agyi bénulással született. - Ez csak a papíron van így írva amúgy csak szimplán oxigén hiányos. Szóval 8 hónapos korában derült ki,hogy a járóközpontot érinti az oxigén hiány.. egy és fél éves volt mikor elkezdtünk a Pető Intézetbe járni: 43-4 hetes mamás csoportba fejlesztésre aminek igen nagy eredménye volt egészen 7 éves koráig jártunk oda. Mellette még más fejlesztésekre is járunk itt Nyíregyházán,Csepelen ,Debrecenbe. Most elég jó állapotba volt állapotba van az orvosok szerint. Kerekesszékkel közlekedik,bottal egészen kis távokat tesz meg. Térdével rogyasztva jár. De nem adjuk fel addig küzdünk míg bírunk azért hogy ha bottal is de önállóan járhasson.

K.B: - Mennyiben "más" vele az élet? Nyilván mindent megtesztek érte, de miben tértek el egy " átlagos" családtól.

 M.K.A.- Miben más az élete? Szerintem semmiben. Ugyanúgy neveljük, mintha egészséges lenne: Ugyanúgy kell takarítania ,tanulnia ,szót fogadnia mint a testvérének. Jó:- ő kerekes székes,ettől más, mint a vele egykorúak…. De az iskolába is ugyan úgy bánnak vele, mint a többivel! Ez az én kérésem volt a tanárok felé. Járunk vele kirándulni, erdőbe várakba. Mindenhová, ahová más sérült kerekes székes gyereket nem igazán visznek. Úgyhogy én úgy gondolom semmivel sem másabb az életünk vele.

 K.B: - Ismerem Attit és tudom, hogy nagyon pozitívan fogja fel a dolgokat. Ez pedig példamutató.

Mi szokta okozni a legnagyobb nehézséget?

 M. K. A.:- Annyira nem is tudom, hogy mi okozza a legnagyobb nehézséget. Szerintem az, ha olyan helyre megyünk, ahová nem tudunk bejutni a kerekesszék miatt,vagy például neki abban ha az iskolába olyat játszanak amiben ő nem tud részt venni. Megjegyezném, hogy soha nem mond le semmiről,ha tudja is hogy lehetetlen számára valami ő akkor is megpróbálja. Sajnos még kicsiny országunk az akadálymentesítésben igen csak gyerekcipőben jár.

 K.B: - Milyen speciális fejlesztésekre jár?

 M.K. A. :- Gyógylovaglás, konduktív torna , gyógytorna, masszás,

 K.B: - Ő jelenleg iskolás? Mennyire volt nehéz beintegrálódni az osztálytársak közé?

 M. K. A.:- Igen iskolás most, 4. osztályos. Nem volt nehéz, nagyon szeretik az osztálytársai. Nagyon segítőkészek voltak a tanár nénik, és Attila is nagyon szívesen jár suliba. Az volt a baj, ha szünet volt, akkor mindig sírt. - Már nem! Mindig körbeugrálták a gyerekek segítették veszekedtek ki tolja nagyon aranyosak voltak. Aztán szólt Attila beszéljek a tanító nénivel, hogy mondja meg a gyerekeknek nem kell őt kiszolgálni, ő is kitud menni a füzetért,vagy ő is kitud menni a táblához. Aztán attól fogva mindent ő maga csinált. Uzsonnáért járt, hetes volt meg ilyenek.

 K.B: - Biztos vagyok benne, hogy akaratán felül teljesít. Mennyire vagy féltős anyuka?

 M. K. A.:- Nagyon. Nyílván jobban féltem őt, mint a testvérét, hiszen neki jobban meg kell majd küzdenie, mindenért. De másrészt pedig nem féltem, mert tudom nagyon akaratos és kitartó. Remélem így marad, és minden helyzetben megtudja majd magát védeni, és kiállni azért amit éppen el szeretne érni.

K.B.:- Az iskolában részesül valamiféle speciális oktatásban, ellátásban?

 M. K. A.:- A suliban van torna minden nap. sima gyógytorna és konduktív torna is. Tavaly volt gyógy úszás is, de az idén valamiért elmaradt.

K.B: Örülök, hogy ilyen kis életrevaló!

 M. K. A.: - Nagyon jól kijön a társaival, nagyon barátságos gyerek. Hamar barátkozik. Sok ismerőse van. A facebookon is nagyon sok társra talált, akik ráírtak és tartják a kapcsolatot. A világ sok pontjáról, sok meghívást is kapott már, hogy szeretnének megismerni, és hogy vigyem el hozzájuk. Az iskolába is szeretik, sok barátja van.

 K.B.: Akkor minden rendben. Mik a jövőbeli tervek az iskola és az élet egyéb területén?

 M.K.A.:- Hát kérem, nagy tervek vannak! Most éppen kamion sofőr szeretne lenni, de ez már annyit változott. Á, de komolyra fordítva a szót: - nem tudom még hogyan, tovább! Majd, ha kijárta a 8 osztályt elmélkedünk. Gondolom, megy majd valahová tovább tanulni, de még azt sem tudom hová! Én próbálom a számítástechnika felé terelni a figyelmét, aztán majd kiderül, hogyan tovább! De ő elsősorban, olimpiai bajnok is szeretne lenni, mivel kerekes székes vívásra is jár. Nagyon szereti. Minden szerdán egy órát jár edzésre. Nagyon megizzasztja az edző, minden alkalommal. Most a napokban kipróbálta a tőrvívást is az is nagyon tetszett neki. Remélem, eléri a kis kitűzött célját.   Én mindenben támogatom és segítem.

 K.B.: Nagyon sok dolog ismerős volt számomra, tudod: a tapasztalat! Én kívánom, hogy csak minden szebb és jobb legyen. Köszönöm szépen a beszélgetést, minden jót kívánok, Nektek.

M. K. A.: - Köszönjük szépen és viszont kívánjuk!

 Lájkold a blogot itt és ha neked is van történeted, meséld el, bátran! https://www.facebook.com/profile.php?id=597107567077388&ref=ts&fref=ts

 Kokas Bálint