A regénytől független, első történet itt: http://eleg007.blog.hu/2014/12/26/vervoros_a_karacsonyi_tortenet

2030. Budapest, Március 16.

A tizenöt éves fiú elgondolkodva nézte a könyv borítóját, amelyről egy fiatal vörös hajú lány mosolygott vissza rá. Bár nem ismerte a hölgyet, tulajdonképpen zokszó nélkül ismeri a bájos teremtést. -Kokas Bálint: Vérvörös -Az utolsók -  Olvasta fel fennhangon, miközben egy szemüveges, barna hajú, kicsit borostás   férfi lépett a szobába, és leült mellé. Egy percig némán nézte a könyvet, aztán elmosolyodott:- Nagyon rég volt, Fiam! - Mondta érezhető nosztalgiával a hangjában.- De mégis..mintha csak ma lett volna! 

- Azt mesélted, hogy az első regény megjelenéséig, sose beszéltél vele élőben. - Szólt a fiú finoman belelapozva a vastag regénybe.-  Még csak nem is találkoztatok..De akkor, hogy lehet...hogy tudtál mellette kitartani úgy, hogy azt se tudtad kicsoda...?- A kis szőkén teljes értetlenség tükröződött.- Úgy értem: milliószor elmesélted már, de számomra ez még magas...És az igazi Vérvörös...ő, hogy reagált erre az egészre?

A férfi mosolyra húzta száját: Hát szerinted? Kezdetben kikaparta volna mindkét szemem..de aztán...hittem benne, hogy jó ember volt.Bár sose jártunk, de még csak barátok se voltunk igazán... - Elkomorodott, és meghatódva nézett rá a regényre.- Egy jelenség volt. Mai napig nem tudom elhinni, hogy tíz éve meghalt. 

A kis szobába csend állt be. A férfi elfordította tekintetét és hosszasan az ágy mellett lévő könyvespolc felé nézett. - Négy Vérvörös történet - suttogta maga elé.- Plusz egy előzmény regény. De ahogy odanézett, hirtelen feltűnt neki, hogy a Vérvörös kezdetek: Barbara c. regénye hiányzik a helyéről. - Gyűlölte, ha nem találta őket egymás mellett a helyén. Rettegett a gondolattól, hogy egyiknek másiknak nyoma vész

- Elmeséled újra? - Kérdezte elszántan csillogó szemekkel fia.- Szeretem hallgatni ezt a történetet,

- Megint a Vérvörösnél tartunk? - Lépett be  egy fiatalos hölgy a szobába, három kehely fagyival a kezében.- Talán folytatni szeretnéd? - Nézett kikerekedett szemekkel férjére, miközben lehuppant mellé.- Azt hittem elbúcsúztunk már tőle...

- Én kértem, hogy mesélje el újra az egész sztorit.- Magyarázta a fiú, aztán kis szünet után hozzátette.- Persze Anya, ha téged nem zavar.

A nő felkuncogott, majd rásandított férjére.- Az zavarna, ha valami erkölcstelen nő lenne az a lány. De mivel rendes ember volt, és mivel apád úgy is hatvanhat ezer csajba belezúgott egy nap, kicsit se zavar. 

- De titkon mindig is téged szerettelek- Emelte fel mentegetőzve karjait, miközben megcsókolta feleségét.- De nem én tehetek róla, hogy későn jöttél....És akkor már nem érdekelt engem se Vörös...amolyan üzleti partnerem volt - Vigyorodott el szenvtelenül.- Ő adta az ihletet, hozzá írtam, és cserébe híressé tettem. 

- Ez akkor is aljas húzás volt! - jegyezte meg a serdülő szemrehányóan.- Úgy értem, hogy bele sodortad ebbe az " üzletbe". 

- Hm...így alakult...- Morfondírozott az író maga elé nézve.- Nem kértem fel úgymond erre a szerepre, de vigyáztam rá, hogy ne ártsak  neki. 

- ...és noná, hogy sikerült  lerohannod! - Jegyezte meg csípősen a feleség.- Ahogy téged ismerlek. 

- Maga a sztori 2014 nyarán indult.- Kezdett bele a mesedélutánba a férfi, fel se véve párja megjegyzését.- Vicces: de amikor megláttam, majdnem elütöttem a bringával...A Petőfi téren sétált egyedül. Amikor belenéztem a szemébe bevillant egy név: Vérvörös. - Azon a nyáron, amúgy is elakartam kezdeni egy regényt. Ami azt illeti el is kezdtem: de borzasztó volt. A sztori pocsék volt és a két főszereplő  szintén katasztrófa lett. Bukta volt. Hatalmas. Nem is érdekelt.  És  eleinte nem foglalkoztam Vérvörössel se. Tény, hogy megfogott, de akkor más iránt lángoltam...valamit sok minden más zajlott az életemben.  Őszintén megmondva: eleinte nem érdekelt. Igen, semmit nem tudtam róla. - Leszámítva azt, hogy ismerősöm legjobb barátnője. Az pedig édeskevés infó. És mégis: két hét múlva végleg eldöntöttem, hogy ez a lány egy életre Vérvörös lesz..

-  2 hét után!! - Szólt közbe döbbenten a fiú és úgy kezdte méregetni apját, mintha egy földönkívülit látna maga előtt- És még te mondod nekem, hogy fogjam vissza magam - Kiáltott fel felháborodva, felhúzva orrát.- Két hét, jesszus!!! Na igen, és miért? Miért? Mi történt ebben a két hétben, hogy letetted mellette a voksodat? És továbbá miért..?

Ekkor csengettek. - Na megjött a posta!- Pattant fel hirtelen.- Nem tudod hol a személyim? - Nézett feleségére homlok ráncolva, aki az asztal mellett lévő szekrényre bökött. - Az előbb még az asztalon volt...hm...na mindegy! - Mindjárt folytatjuk a mesét, fiam! - Fordult a gyerek felé.- De ez most fontos. Megjött a csomag.

Amikor kinyitotta az ajtót egy középmagas, szőke hajú, vékony nő állt vele szembe. Rögtön rájött, hogy nem a futárszolgálat embere volt. - Elnézést, hölgyem! Segíthetek valamiben?

A jövevény pár másodpercig némán fürkészte a házigazdát, majd mosolyra húzta ajkait. - Már azt hittem sose találok rád...bár mondjuk elég nagy ez a Pest

- Bocsánat: ismerjük egymást??? - Kérdezte meghökkenve a férfi. Valamiért nagyon furcsa érzés kerítette hatalmába. 

-Ismerjük e??? - Nevettet fel a hölgy jóízűen. - Hát mondjuk úgy, hogy te gyakorlatilag az egész lelkemet ki tudnád elemezni. Még én halál sötétben tapogatóznék nálad! 

- BARBARAAA???? Kiáltott fel megrökönyödve a férfi Nem kis erőfeszítésébe került, hogy ott helyben el ne ájuljon. - Te ...te hogy te ...meghaltál nem? 

A nő arckifejezése egy szempillantás alatt megváltozott. Komoly lett és - az élelmes szemet nem kerülte el- egy pillanatra megremegett. - Élek.- Mondta kurtán.- De szükségem van a segítségedre! 

- AZ ENYÉÉMREE??? -Hüledezett a férfi.- Évek óta nem láttalak, most meg...

- Bálint, nem érted? Tényleg csak te tudsz segíteni!   -szólt rá esdeklő hangon a nő.- Mert az egy dolog, hogy a lelkem megfejtetted valahogy....de azt sose gondoltam volna, hogy a Vérvörös egyszer valósággá válhat.

- MIVANN??? Oké: ez valami vicc- Gondolta magában a férfi. 1. Ez a nő szőke, és nem vörös. 2. Volt az igazi Vérvörös temetésén. 3. Hogy lehet egy regényből valóság?  

- Nem az. Bár az lenne....Bemehetek? Mindent elmondok. És,azt hiszem neki kezdhetsz egy új történetnek...mert a mostani életem...hát regénybe illő. 

A férfi kitárta az ajtót és ellépett onnan, hogy beengedje a váratlan vendéget...

( Hamarosan folytatódik! ) 

Kokas Bálint