Az előző fejezetet itt: http://eleg007.blog.hu/2015/04/12/vervoros-_az_utolsok_tizennegyedik_fejezet_az_elso_csok_2_resz

Oliver McKenzee háromszor is csengetett egymás után, de barátnője Prins Barenty, jelét se adta annak, hogy hallaná azt. . Sőt, mintha otthon se lett volna! De a vaknak is feltűnhetett, hogy márpedig az előszobába égett a villany. Akkor itthon kell legyen! – Győzködte magát a focicsapat sztárja.- És különben is: nem jellemző rá, hogy csak úgy lelépne. – Főleg, ha randit beszéltek meg, nem is olyan régen!

- Vajon hova tűntél, ápolónőkém? – Füstölgött magában a fiú.- Miért léptél le, ha engem vártál…?

MIÁÚÚÚ! – nyüszített fel hirtelen egy macska a háta mögött. Az éles hangtól úgy megijedt, hogy kis híján majdnem lezakózott a lépcsőről. – Az istenit!- káromkodta el magát, de amikor a hang irányába nézett és megpillantotta a hangoskodót, egy pillanatra rajta tartotta tekintetét. Az úton egy fekete macska jelent meg. De nem átfutott rajta – mint azt ő várta volna- hanem ahelyett komótosan odasonfordált méregdrága verdája első kerekeke elé, és lazán leült mellé.

-Hé, sicc onnan! – Mordult rá Olivér kezével hessegető mozdulatokat téve, - eríggy már tee!

De az állat csak ráfüggesztette nagy sárga szemeit és egyáltalán nem akaródzott kereket oldani onnan.-Hm…fekete macska..utálom őket! Rossz ómen...– Dünnyögte magában a fiú és a csengő felé fordulva ötödjére is csengetett. – Na jó, kezd elegem lenni!

Sehol semmi válasz. Lehajolt kicsit, hátha a kulcslyukon keresztül kiszűrődik valami fény ( bent égett a villany) és remélte, hogy okosabb lesz valamivel. Lett is. Közelebbről megnézve tisztán látni lehetett, hogy a kemény faajtó, csak nagyon precízen be volt hajtva ( mintha zárva lenne) de valójában nem fordították rá a kulcsot se kívülről, se belülről.

- Mia…? – Hökkent meg a fiú. Az ajtó gyakorlatilag nyitva volt. Okéé, ez már több, mint fura! – Sőt!- Ha a mindig gondosan odafigyelő barátnőjéről beszélünk- ez ultra fura! Vajon, mi történhetett, hogy még az ajtót se zárta be? – ráncolta össze homlokát, visszafordulva a macska felé.- Te érted ezt, cirmos? Olyan furák néha a nők. Kiszámíthatatlanok és szeszélyesek, akár az időjárás!

- Miáú, miáú! – válaszolta a macska, megkövülten ülve a választott helyén, mintha azt akarná mondani, hogy: De, nagyon is így van! – Legalábbis Oliver kódolta így magában, korántsem biztos, hogy jól következtettet….

Amikor halk mozdulatokkal, tolvaj módjára belopózott az előszobába, már tudta, hogy Vérvörös, nincs otthon. – A szétdobált ruhák látványa ezt jelentette.

-Hűha, Miss Szétszórtságnak valami fontos teendője akadt!- gondolta magában, egyre beljebb lopózva. Ismerte már a járást, hiszen nem egyszer vendégeskedett már a se épp nagynak, se kicsinek nem mondható lakásban.

-  „Derítsd ki mit tud a barátnőd!”- Harsant fejében újra Jack szigorú hangja, mialatt benyitott az édesdeden szunyókáló Larry szobájába. – Hozzá keveredtek a papírok, de feltehetően nem tud róla.Vagy igen? Mi van, ha tud mindent és azért nincs itt! – Tört rá a frász a férfira.- Mi van, ha a barátnője rájött, hogy mire készülnek? Vagy…ha már azt is tudja: igazából ő ölte meg Rose Milanót! Élvezetből.

A huszonhat éves sportoló érezte, hogy erei kitágulnak. – Ne pánikolj…nem tud semmit!- Csillapítgatta magát. – Nem tud…hogy is tudna? Esélytelen! De tudhat! – Szállt vitába a negatív másik énje. – Tudhat, mert, a papirokon ő is szerepel, mint társtulajdonos. Éspedig, ha a lánynál vannak, akkor neki vége. Kampó. Finító. Bemegy a kapítányságra és azok simán bevarrják őt Rose Milano gyilkosságáért! De ő nem fog börtönben rohadni. Soha! Akkor inkább a halál! – Csikorgatta fogát bosszúsan.- Gondolkodj Oli fiú, gondolkodj! – Túráztatta magát, még mindig a pizsamás Larryn csüngő tekintettel. – Ha tud valamit, végem…ha nem akkor béke van!

-Hozzá keveredtek a papírok!! Hozzá keveredtek a papírok!!! Hozzá keveredtek a papírok!!!- Robbant elő agyában ez a mondat ismét, mintha meg akarná őt mérgezni! Szinte érezte, hogy ütemesen, ritmusra kattogni kezdett az agya – HOZZÁ KEVEREDTEK….HOZZÁ…A PAPÍROK…Majdnem megfulladt. Olyan érzése támadt, mintha valami átkozott démon megszállta volna, és csak kísértetiesen sulykolta, sulykolta belé: HOZZÁ KEVEREDTEK….A PAPÍROK…

Mi van, ha máris a rendőrségre indult. – Olivér homlokáról csurogni kezdett a víz. Ő soha nem fog börtönbe menni….soha! – És bár voltak jó pillanatai a lánnyal, bármire képes lett volna, vele szemben, hogy ezt megakadályozza…Nem! Megúszott egy gyilkosságot…de azon a papíron ott van az ő neve is, meg az egész terv….- Jól ismerte a lányt: nagyon is tudta, hogy az igazságot fogja pártolni…Szemrebbenés nélkül börtönbe küldené, ha kiderülne, hogy mi is folyik a háta mögött…De mi van, ha nincs is nála semmi? Ha csak vaklárma az egész ? Vagy: nála van, de dunsza sincs róla?

-Mit tegyek, mit tegyek? – dilemmázott ajkába harapva idegesen. Támadt egy ötlete! Hátrébb lépett az alvó Larry szobájától, előkotorta mobilját és azonnal tárcsázta Jacket! – Ugyan tartott tőle, hogy a főnök nem fogja szívélyesen fogadni hívását, de nem volt más választása! Totál tanácstalan lett.

- Mondd Olivér!- Szólt bele négy csengés után közömbösen a férfi.

- Találkozóm volt Prinssel…de nincs itt…csak a tesója alszik. Nem tudom, hogy mit tud és mit nem!...Lehet, hogy semmit – Hangsúlyozta nyomatékosan, remegve tartva fekete Samsung Galaxiját. – Itt vagyok a lánynál…az ajtó nyitva volt…ami fura….

A vonal túlsó végén, mély hallgatás volt. Egyáltalán értette miről beszélek? – Kérdezte magától, mert nem volt benne biztos…

- A fiú megszökött. – Közölte kis idő múlva Jack aggodalmasan.- Mivel a barátnőd az egyetlen, akihez közel került, gyanítom, hogy oda ment.- Spekulált a férfi higgadtságot erőltetve hangjára.- Nem tudhatjuk ki mit tud, de cselekednünk kell! Félre kell állítani a csajt…mindenképpen. Tartok tőle, hogy, még ha nem is most, de később veszélyt jelent majd számunkra.

- Szerintem is! – Értett egyet mélységesen Olivér.- Megvárom és beszélek vele…

-  NA ÉS MIVAN, HA A ZSARUKKAL MEGY VISSZA, TE NAGYOKOS??? – Üvöltötte magából kikelve Jack hirtelen, amitől a fiú úgy megijedt, hogy majdnem leejtette a készüléket.- NA IDE FIGYELJ, TE FÉLESZŰ! NAGYON GYORSAN ÁLLÍTSD LE A KIS MITUGRÁSZ VÖRÖS HAJÚ CSAJODAT, MEGÉRTETTED? NEM FOGOM HAGYNI, HOGY EGY KIS HUSZONÉVES CSITRI ÁPOLÓNŐ MIATT DUGÁBA DŐLJÖN MINDEN!!!!!

- Mit tegyek? – Kérdezte gyorsan, kihasználva, hogy a férfi levegőt vesz. – Mit tegyek, ha azt se tudom, hol van…!?

-  ROHADTUUUL NEM ÉRDEKEL! HA NEM CSELEKSZEL, GARANTÁLOM, HOGY ÉN MAJD IGEN! ÉS ELHIHETED, HOGY AZ A KIS…- A dühöngő férfi elharapta a mondatot.- Ne kockáztassunk, vedd el, ami a legfontosabb számára! – Utasította kissé lecsillapodva. – Ha nem, mindenki meg fogja tudni, mit tettél, barátocskám!! – Azzal kinyomta a mobilt.

Kellett egy két perc, amíg magához tért. Próbálta átgőzölni az agyát. Nem rizikózhat! Nem bukhat le!

-      Priiins…! Priinsss…! – Ütötte meg fülét hirtelen Larry gyermeteg hangja! – Bizonyára felébredt a telefonálás miatt. – Te ’agy az, Prins! Gyere ’ozzám! – Hívta testvérét örvendezve. – Olyan ’ épet álmodtam!

És ekkor kipattant benne a megoldás! Hát persze: Larry! Hogy ez eddig nem jutott eszébe! – Pedig olyan egyszerű és kézenfekvő az egész!

- Szia Larrym! – Nyitott be újra a fiú szobájába legnagyobb színészi tehetségét elővéve, leplezve idegességét.- Sajnos a tesódnak dolga akadt, de megkért, hogy úgy ahogy vagy, vigyelek el valahova! – Hazudta mézes-mázos hangon vigyorogva.- Pattanj ki az ágyból és gyere velem! – Nyújtotta oda a meglepett autistának a kezét.- Tetszeni fog, amit látsz, ne izgulj….- És, hogy még meggyőzőbb legyen, hozzáfűzte.- Prins is ott vár minket!

- ’ova megyünk? – Kérdezte boldogan a kis tízéves, miközben már kint is volt az ágyból.- Hol van ő???

-  Az meglepi! – Kacsintott nevetve a fiú.- De örülni fogsz te is, ő is! Gyere.

Nem kellett őt győzködni. Rögvest menetre kész volt. Megragadta a kezét, majd és elindultak a bejárati ajtó felé.

- Na várj csak egy picit!- Torpant meg hirtelen a vendég, mint aki elfelejtett valamit.- Most jut eszembe! Leírok egy telefonszámot…tesód kérte…várj itt!

Bár a fiú arcáról nem tudta leolvasni, hogy felfogta e a mondat egész értelmét, ő sebes léptekkel belépett a konyhába, és tollat, papírt kotort elő a szekrényből.

Larry nálam van! – Írta kapkodva cikornyás betűkkel.- Ha látni akarod, keresd meg a Coren papírjait, és hozd magaddal az elhagyatott gyártelepre! Tudom, hogy nálad van. Egyedül gyere. Nem ajánlom, hogy szólj bárkinek is. Főleg nem a zsaruknak. Ha azt teszed, amit mondok, semmi baja nem lesz! Ha ellenszegül, vállald a következményeket!

Kétszer átolvasta az üzit, de nem írta alá. Felesleges volt. Igaz, hogy most lelepleződött, de ha a lány betartja a játékszabályokat, megúszhatja ezt is. És nagyon remélte, hogy Prins nem fog hibázni!

 -Mehetünk! – Szólt tettetett vidámsággal az ajtóban ácsorgó Larry felé indulva.

Egy percen belül már némán robogtak a gyártelep felé….

- Nem épp szép húzás, de megteszi! – Gondolta magában a fiú odataposva a gázra.- Nyilván szakít ezek után velem, de …végül is lényegtelen! Hamarosan vagyonos ember leszek!

Eközben Julia Taylor felkapcsolta a konyhában lévő kislámpát, ami ott állt az ablak mellett. – Ezek hova mennek ilyenkor? – Tette fel magának immáron hatodjára ezt a kérdést. Csak bámult kifelé a szomszéd házra, és valahogy nagyon rossz érzése támadt. A kis autista és az a fiú….miért szállnak be együtt egy autóba, ilyen későn??? – Ráadásul a kisfiún pizsama volt. Valamiért nem tetszett neki ez a dolog….valami azt súgta neki, hogy valami készülődik….

Hamarosan folytatódik! 

Kokas Bálint

-Visszatértünk! - Szippantott mélyet a friss bostoni éjszakából Vérvörös, miközben hunyorgott. - Olyan, mintha legalább két hétig lettünk volna távol - Csicseregte vidáman.- Alig várom, hogy lássam Larryt!
- Ha nem tűnt volna fel, kiűztek minket onnan, Vérvörös! - szólt sötéten Vé, nem kis haraggal.- Kicsit sem kéne ilyen vidámnak lenned! - De aztán látva a lány megszeppent vonásait, magához húzta őt, és bocsánatkérésként megcsókolta.- Ne haragudj! - Suttogta, mikor ajkaik szétváltak- Csak egyszerűen hontalan lettem. Tudnod kell, hogy amivel szemben állunk, az nem piskóta. Itt már nem csak a Vorenről és a betegekről van szó...hanem sokkal sötétebb dolgokról....
- Itt vagyok melletted, hé! - Simogatta meg arcát a lány.- Együtt győzni fogunk. Már tudom, hogy mit kell tennem, és nem félek! És igen, berobbantál az életembe ...de - Prins elnevette magát.- Tőled, nem is vártam mást...Bármekkora vihar készülődik, készülni fogunk rá....és mi tornádók leszünk!"