Vérvörös: Szózat
„Hazádnak rendületlenül
Légy híve” Vérvörös!
„Ez a föld, melyen annyiszor”
Tanyáztak ördögök!
„A nagy világon e kívül”
-Ott van számodra hely.
Menekül Isten is innen…
S kiált: Tűnjünk el!
El innen, vagy fizesd jól meg
Szabadságodnak adóját!
S hazudj, ha tudsz, mert látod:
Az őszintét eltiporják!
Tiporják: s véred vétetik,
Majd holnap, posztolva facen!
Értesítést kapsz ’’ Szeretnek”
Csak csöndbe légy! Ne légy résen!
Szent az akarat Odafönt,
Ha meg is hal bele a nép.
Hetvenezer a nyugdíjad?
Fél lábad van? – Örülj, hogy élsz!
Emlékek porban hullanak,
Ostobákat meg képeznek.
Valóság showkon felnőve,
-Poszterhősöket éltetnek!
Elvadult állatok lettünk,
Vigyázz! Széttépnek még téged!
Nézd, kerítés sincsen már,
- Lőni se éri meg őket!
„S népek hazája, nagy világ!”
-Jaj, meg se hallod nyögésünk!
Mondták: „ Légy jó mindhalálig”
Hogy? –Boldogság, az nincs nékünk!
„Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után”
Felébredünk e rémálomból,
S mi elhagyott, ránk talál!
„Légy híve rendületlenül
Hazádnak”… ha tudsz, Vérvörös!
Tarts ki csak, de önmagadért!
Mert a becsület! Az örök!
2015. Május 2-3-4
Vérvörös: Farkas politika
Nézd mennyi sár, mennyi vér,
Tapad a kézhez most már!
Cukormáz az arcokon.
A barát is telibe hány!
Tapossuk egymást halomba,
-Lelkeket őrölünk a malomba!
De ne félj! Mert minden elmúlik egyszer:
-Hatását veszti majd minden vegyszer!
Ha döntjük a rendszert!
És ez történelem,
Ez megtörtént velem!
Fogtad a kezem,-én el nem engedem!
Két határon állunk:
-De feltámadt Trianon!
Ha hazánkat el kell adni,
Biztos, hogy nem adom!
Még ha leszek eretnek
És jön rá a kereszt!
Billogot égetnek,
Az emberhús pereg…
Ha szív pumpál mérget,
És fenyeget, hogy” Gyere!
Elvesszük mindened,
Szabad úgy sem lehetsz!”
Akkor sem állok a sorba,
Pénzért!
Haszonért megkérdezni, hogy:
„Élsz még!?”
Elveket feladni létért,
Hazám feldobni, mint érmét!
Még ha szakadt is az ország,
És a kormányt,
Köpködik, hogy „ Takarodj el Orbán!”
Nem leszek áruló álarc alatt…
-Becsületem veszne, egy perc alatt!
Vér kezemhez nem tapad,
Csak emléke arcodnak.
Vérvörös: látod!
Azok Fent harcolnak!
Lágert nyitottak….
Hallom, hogy üvőltnek,
Farkaspolitika!
Jó ez: Ürüléknek!
Csak emlékezzünk hát!
Azt még ingyen szabad!
Mennyi kínt éltünk,
Ezernyi év alatt!
S ne öntsük mocsokba,
Mi ma volna érték!
Barátság és szeretet,
-Legyen elég érték!
( 2015. Június 1-3)
Vérvörös: Mindenki kurva!
Rohan és rohad a nép:
-Az orvos a fonendoszkópjával,
Félre lép.
Az ügyvéd, a pénzért,
Bármit szájába vesz.
És pálcát törnek felettünk:
-Mindenekfelett!
Nevük szent! De mikor hazamegy,
Félholtra veri gyerekét és
„ Asszony! Lábakat szét…!
Vagy holtan végzed!
-Mert ennyit érsz!
Te ribanc! Fogd már meg….!
-Nem csak az élet kemény!
Nézd, Vérvörös!
-Atyánk hideg holdfény-
Mennyi kapzsi ember!
Félelem villan szemedben:
-Szív ne dobogj, nem kell!
Vörös hajadhoz, vér tapadt,
Sápadt arcodon, fekete folt.
A sors üldözöttei vagyunk,
-Ágyunkban gyilkos volt!
Meg beteg elmék!
-Kit taposnak gyengét.
Farkast mutatnak, pedig…
-Pedig ők a lepkék!
És minket oltanak?
– Nekünk ez kényszer!
De mi nem gyilkolunk, lopunk,
Tiszta, fehér kézzel!
Hát ti akartok leköpni?
-Mi tőletek hányunk!
Erőltetett menetből,
Egyszer, majd kiszállunk!
Mi örömet adunk,
Bár, lelkünk fáj: hulla!
-Nézz rám, Vérvörös!
- Nézz már körbe, újra!
SSS! Ne félj, bátor lány vagy,
Tudod: a lét durva!
Mindenki hazudik önmagának,
Mi nem! – Itt mindenki kurva!
Mert, senki se azt teszi,
Mit valóban szeret!
Kívül még műmosoly,
-De belül már temet!
A társ szó, ma lett alom,
Szarunk nézd halomba!
Kussolj és fizess! – Mindegy mit…
-A társadalomba!
Hát, húzd vékony ajkad
Mosolyra, és hajad!
Könyörgök: ne inzultáld!
Mert mindenki elszalad!
Tudod: mindenki kurva…
-És félek, az is marad!
Kocsi fékezz. Leint.
Szemedben rémület.
-Tégy valamit…ez nem élet!
Súgod …
-Engem ’jár révület!
Forró könny arcomon,
Pengém most feléd száll.
-Köszönöm- mosolyogsz…
-Már egy jobb élet vár!
2015. Április 6-9.
Vérvörös- Az első vers
Nézd, felhők gyűlnek ott az Égen,
De most ne imádkozzál.
Kevés vagy te ahhoz, édes
-Ne mártírkodjál.
Elásott csontként meghurcolnak,
És nem Istenhozzád.
Csecsemő az adóba full,
Sárga, takony-ország!
Itt élned, halnod kell: tudod.
-De jobb, ha már temetsz.
Kormány kerék nélkül…
-Ez majd vérhez vezet!
Kitiltott paraziták! Bocs,
Amerika éljen!
Mert jó vegyszert alkalmaznak:
-A magyar csak féljen!
Nézd, Vérvörös! Torzul arcod:
-Mint a jövőkép!
És mégis kit érdekel, mondd?
-Ha élni sincs miért!
Mert a becsület, a jó, látod:
Hóhér alatt szenved.
S csak facen lájkol a nép,
Mert: „ Mit kéne tennem!?”
Harcolni: Égni tűzben,
Míg izzik a parázs.
Magyar vagyok:
Vállalnom kell!
Máshol, nincs hazám!
- október 28.
Vérvörös: Reményvesztettek
Hajnalként ébred fel,
Míg múltat temetve.
Gyenge pókhálóként,
Kétség szívét lepte.
Aggodalmak: „mi lesz, ha? ’’
-De mégis mi lenne?
Szeret téged a sors,
Nem maradsz elveszve!
Elveszve: ha még most úgy érzed,
Sűrű köd lelkedben.
Világ kínja üvölt rád…
-Láng gyúljon lelkedben.
Apró kis láng, amely majd,
Egész népet éltet.
Hidd el: olyan tűz vagy,
-Ha kell, csontig égetsz!
Égetsz, fényt adva,
Lelkem ugarában.
Megtalált remetévé,
Válok kis hazámban.
Hát ébredj fel, és életes,
Bár tudom: nem ismersz.
S fejem fölött ítéleted
„Szívemben már nincs hely”
2014. December 8.
És még majd jönnek...
Kokas Bálint
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.