A történet első fejezetét, itt találod: http://eleg007.blog.hu/2014/11/16/vervoros-_az_utolsok

 A fejezet előző részei itt: http://eleg007.blog.hu/2015/01/25/vervoros-_az_utolsok_hetedik_fejezet_a_vallomas_2_resz

-Nem én követtem el a gyilkosságot - Vágott a szavába Vé és  tagadhatatlanul, valami felzaklatta-  Meg fogod tudni azt is, hogy ki. Hamarosan! Megmutatom neked majd, mi történt azon az estén…

- Mármint visszamegyünk a …? Kérdezte elképedve. – Ez kezd too much lenni már – Húzta el vékony ajkait. – Nem, Vérvörös! Ez még semmi.- Vonta meg a vállát lazán az angyal.- Ne így fogd fel, hogy „ Na ez már túl sok”. Rengeteg dologról még csak halvány lila dunsztod sincs!- Orrolt rá szelíden, ám a lány kicsit se tudta ilyen lezseren venni ezt. – Mindent tudni akarok, Vé! – Követelte ellentmondást nem tűrő hangnemben, villámló szemekkel. – Különben teszek erre az egész hűű de nagy feladatra, meg a Vérvörösségemre! Elegem van abból, hogy azt se tudom ki vagy lényegében, holott te már szerintem a bankszámlaszámomat is tudod!

Kicsit odébb húzódott a fiútól, vigyázva, hogy a közben meg-meg moccanó felhőről le ne csússzon. Kemény stílusa még őt is meglepte, de tényleg torkig volt már ezzel az egésszel! Pontot akart tenni az i-re! – Folyamatosan csak ködösítesz- Folytatta a lány nem kis megvetéssel a hangjában. – A múltadról nem vagy hajlandó beszélni, és jól mondtad: "lila dunsztom sincs az egészről"! Abban is kételkedem már, hogy ez valóság, mert angyalt én eddig csak az Angyalok városában láttam! – Elhallgatott, majd megnyalta a szája szélét. A sok beszédtől kezdet lassan kiszáradni. Na meg kezdett lelkiismeret furdalása lenni, amiért Larryt magára hagyta .- Mielőtt még Vé elragadta volna, megnyugodva konstatálta, hogy az ajtó  biztonságban zárva volt. Azon, hogy ezzel szemben mégis, hogy jött be, akkor még gondolkodni se maradt ideje..Hát most már tudta!  Az, hogy Olit is cserben hagyta, csupán még nagyobb kést vágott a szívébe.  

- Mi a valóság szerinted? - dobta az újabb labdát filozofálva a fiú.- Honnan tudod, hogy az álom, ne e a valóság egy része? Elhiszed, hogy a Föld gömbölyű, vagy hogy a Plútón nem lehet élni, de meggyőződtél róla személyesen?

 Fél szemmel a mereven maga elé meredő Vére nézett. Próbált valami érzelmet leolvasni az arcáról, de olyan rezzenéstelen pókerarcot vágott, mintha egy hétig ezt gyakorolta volna a tükör előtt. Minden benne tomboló harag ellenére – őszintén bevallva magának- hogy nagyon is kíváncsi volt az egész angyalosdi végére, céljára. Volt Vében valami tapinthatatlan erő, valami olyan pozitív kisugárzás, ami rövid perceken belül meg is nyugtatta. Hellyel közel. Folyamatosan maga előtt látta azt a félholt, kómás állapotú, rongyokba burkolt rejtélyes fiút, akit egy hete bevittek a pszichiátriára. Látta, amint lefektetik és infúziót kötnek rá.  Végig ott gubbasztott az ágya mellett, feladva az addigi  „ normális életét”.Látta, amint az lehunyt szemekkel motyog valami történetet, mintha valami mesét  regélne. És hallotta az egész történetet. Azt a történetet, ami róla, Prins Barentyről szólt. Ő volt a főszereplője a regényének. Ő lett Vérvörös, akinek valamit véghez kell vinnie.  ( De ha barna lenne a hajam?? – tette fel magában naponta ikszer- Akkor is rám esett volna a választása).  Miért pont én? Miért? Kérdezgette onos untalan, azon az éjszakákon is, amikor ott aludt a fiú mellett a nagyon nem ember barát kórházi széken. 

A sebész, még mindig a nagyteremben állt. Dr. Gremmel behunyta a szemét és szinte már maga előtt látta a holnap esti bált. A pokolt….Szédülés kapta el, így jobbnak látta, ha azonnal kereket old onnan. De amikor becsukta maga mögött az ajtót és kilépett a folyosóra majd’szívinfarktust kapott. A semmiből e fiatal vörös hajú ápolónő tűnt fel és torz grimasszal az arcán, egyenesen felé tartott.

- Prins. – suttogta, miközben arcáról lecsurgott a verejték.- Csak..csak képzelődöm…a fiú …a gyilkos…Én nem akarom ezt…

- Én vagyok a lelkiismereted, Doktor Halál! – suttogta a vörös haj gazdája, miközben egyre közeledett hozzá és valahol nagy zörögve kivágódtak az ablakok.– Ártatlanokat gyilkolsz, pénzért? Szenvedni fogsz. Ördögi kacaj csattant fel…A lány felé közeledett…Csak ezt nee! Kínlódva előkapta mobillját és egy számot tárcsázott.

- Olivééér, intézd el a lányt, gyűlölöm! – Üvöltött bele a telefonba.- Már egy vöröst úgyis megöltél…öld meg Prinst is….!!!  Remegett a hangja. A teste. A lány közeledett felé...el fogja őt vinni a pokolba! Biztos, hogy oda kerül….de ő nem akart gyilkolni!! Az élet kényszeríti rá…- Valahogy megszerezte a drogszállítók papírjait….- sikította a mobilba. – Nem tud róla, hogy mik vannak nála..öld meg, mielőtt rájönne és beköpne minket!!! Azzal kinyomta. Nagyon izzadt. Talán lázas lesz. Talán súlyos beteg. Vagy csak talán megőrül. Ez már annak az eredménye.

 A vörös hajú (lidérc) lány zombi módjára közeledett felé és már egy hatalmas kést is tartott a kezében. Tompán észlelte, hogy a világítás is meg-megszűnik körülötte, mint egy horrorfilmben – Gyííílkosss…!! Gyííílkossok!! – Sziszegte kísértetiesen. – Meglakolssszzzzz! Nevem Vér…vörös….és közelebb és a látomás közelebb jött felé.

A felhőn ülök  jó darabig némán nézték az őket körülvevő csodálatos horizontot. A lány eltökélte, hogy egy szót  se fog szólni! Ideje Veseliusnak kitálalnia!- Prins…-Csenget fel hirtelen mellette Vé bocsánatkérő hangja.- Vannak dolgok, amikről nem beszélhetek, én lennék a legboldogabb ha…

A lány gondolatai elkalandoztak . Rendezni akarta magában ezt a keszekusza állapotott. Muszáj volt összekapnia magát. Mert- ahogy ott ült és nézte a mellette szikrázóan csillogó csillagokat- valami új felismerésre jött rá. Nem csak Veselius zavaros, hanem ő is. Nem ez a sok furcsaság kavarta fel leginkább hanem volt valami más is. Egy új érzés – Amit eddig valamiért mélyen palástolt szívében: vonzódott Véhez, Veseliushoz…vagy akárki is legyen. Vonzódott: első perctől kezdve. Vérvörös története mellett – ami mellesleg nem piskóta- ez volt a másik indok, amiért kitartott mellette: mert szerelmes volt belé. Hiába ott volt mellette Oli, rettegett tőle, hogy angyala egy szép napon kisétál…vagyis kirepül az életéből. 

-Végig manipuláltál…az illúziók…te vagy az angyal és nem is én!- Suttogta  megjátszott  szemrehányóan.- Elhitetted velem, hogy skizofrén vagy…Ez annyira embertelen! –Fakadt ki, bár szíve szerint a nyakába vetette volna magát. De akarta, hogy angyala némi bűntudatot érezzen. – Ja, sorry, te nem is vagy ember!

-De tudom milyen annak lenni…-sóhajtott az bánatosan.- És bár az lennék, újra…bár érezném újra a fájdalmat és bárcsak tudnék aludni.

 Tehát igazak a legendák, hogy ti nem csináltok ilyeneket ?  - Csillant fel a lány sötét szeme.

-Azok – Bólintott komoran Vé. – Nem eszünk, nem iszunk, nem alszunk. Csak védjük és segítjük a rászorulókat.

Na, hátha kihúzok belőled valamit! – Ragadta meg a percet Prins, látva, hogy angyala kezd megnyílni előtte. – Hogy csináljátok ezt a…?- Kérdezte volna, de a fiú ismét lecsapta őt.

-Úgy fogod megérteni, ha megmutatom neked. Majd-  Szólt a lány ajkára téve mutató ujját.- Lassan eljő annak is az ideje, Vérvörös. Mindent meg fogsz érteni. – Ígérte.

Fogsz..fogsz ..fogsz..De mikor!!!???  -Kiáltotta el magát legbelül a lány – Midig csak halogat!! Milyen idő? Mit várat engem??  Ekkor azonban egy ötlete támadt.

  Minden bevezető nélkül, pofon vágta a fiút. Bőre keményebb volt annál, mint amire számított de mindegy. Ettől majd jobb belátásra bírja őt. Talán…- Bocsi, de kicsit kiakadtam rád –  Mentegetőzött, magára öltve legártalmatlanabb, legbűbájosabb mosolyát.-Áúcs! Kicsit keményebb a bőröd, mint hittem- Dörzsölte meg izzó tenyerét.- De azt mondtad, nem érzed a fájdalmat. Ezzel meg már tartoztam neked...ja meg figyelmedbe ajánlom, hogy mostanra már valószínűleg keres a rendőrség.– Tette hozzá provokálva egy kicsit. 

A bántalmazott fél, először megszeppent ugyan, de aztán elnevette magát. – Megint nem okoztál csalódást, Vérvörös! Simán le is lőnél, igaz? Ami meg a rendőröket illeti: ha betudnak vinni, hajrá!- Kacsintott elégedetten.  

A lány közelebb húzódott a fiúhoz és a füléhez hajolt. Lassan tagoltan válaszolt.

-Saj- nál-nám rád a –go-lyó-kat!
-Hát…nem is értem, hogy mért nem egy baltát, vagy egy láncfűrészt vágsz belém – Kontrázott rá kacagva Vé, majd komoly hangnemre váltott.- Ez tűnt a legjobb megoldásnak, Prins!  Ha beállítok úgy, hogy:” Szia angyal vagyok, meg kéne váltsd a világot, mert te vagy, Vérvörös” szerintem kinevettél volna.-Ebben van ráció- jött az egyetértő válasz.

-Így humánusabb volt, nem akartalak igazán megbántani! De ne feledd: el kell mennem, nem maradhatok itt.

Néma csend állt be  ismét. Vérvörös megérintette a fiú kezét. – Miért pont én lettem a Kiválasztott? Csak mert vörös a hajam? – Kérdezte Prins töprengve- . Vagy mindegyik kliensed kap valami jelzőt?És  mi az az égetően nagy feladat, amit csak én tudok véghez vinni. – Ismét elnevette magát.- Könyörgök Vé: egy csomószor elveszettnek érzem magam, nem hiszem, hogy én vagyok a megfelelő ember erre!
-Természetes, ha sok kérdés feszeng benned. Nem azért lettél Vérvörös, vagy Kiválasztott, mert vörös a hajad – A fiú köhintett egyet- Bocsi.  Tudod mennyi vörös hajú csajszi rohangál világszerte? Egy nagyon értékes ember vagy, Prins! – Jelentette ki mély meggyőződéssel hangjában.- De fogalmad sincs a saját kincseidről. Tudod, néha furcsa játékot játszik velünk az élet. Nem értjük mi miért történik. Azt hiszed a véletlen szerűen lettél kiválasztva. Csak mert vörös haj övez és tökéletes az alakod és a parfümöd is. De majd eljő az idő, amikor a parfüm elillan és a hajad beőszül, bőröd ráncos lesz. Viszont te ugyanúgy kiválasztott maradsz. Mikor fogod fel végre, hogy a hősöket nem a külsejük, nem a beosztásuk tette naggyá ? Hanem a lényük.

 -Kincs? – Kérdezett vissza  letörve.- Az, hogy szép vagyok, Vé? Mert azt látják! Tudom, érzem.  Mindig is el akartak  kápráztatni a fiúk..de csak, hogy megdöntsenek! És a lelkem kit, érdekel ? – Kérdezte bosszúsan, megremegő hangon.- Ugyanúgy odajönnének hozzám, ha félig nyomorék lennék, vagy rákos?

-Te is felszínes  voltál olykor, valld be! – Vé a lány remegő kezére tette kezét. Semmi bántó nem volt a hangjában. Az úgy hatott, mintha szembesíteni akarná őt az igazsággal. – Te sem foglalkoztál a számkivetettekkel.

Miközben bólintott, érezte, hogy arcán peregni kezdenek a könnyek. – Láttad a múltamban – Állapította meg .Vé igent intett fejével. – Hülye voltam. Csak ..csak védekezni akartam a terror ellen…amit apám….

A lány hangja elcsuklott. 

-De megváltoztam, elhiszed? Pont emiatt.

 Az angyal gyengéden  letörölte könnyeit.

-Nehéz beismerni ezeket, Prins. De még nehezebb felismerni a helyes ösvényt. De  te megtetted! Hát ezért vagy TE Vérvörös! Mert ebből a „keresem a kiutat a pokoli múltamból” állapotból, te a lehető legjobb utat választottad! Mersz önmagad lenni, jó lelkű vagy..és igaz barát!

A lány lehajtott fejjel játszadozni kezdett  fürtjeivel. Ha zavarban volt, mindig ezt csinálta: hajának a végével játszott. Na most majdnem fülig is pirult. 

-Bármit is akarsz megmutatni – Kezdte szipogva.- Bármit is kell megtennem: akkor is nekem kéne, ha fekete, vagy bordó lenne a hajam?

Vé elnevette magát.

Olivér nem sejthette, hogy Prins nagyjából felette van, de már tűkön ült. A sebász hívása belerakta az ideget. Prins tud a dologról! Nála vannak a drogszállítók papírjai...de mi az hogy nem tud róla? - Meresztette ki szemét az ajtót bámulva. Tennie kell valamit, különben nem várt következmények lesznek! "Öld meg!"- utasította a sebész, olyan hangon a telefonba, mint akit nyúznak! Mi váltotta ki ezt belőle, vajon? Csak egy megbeszélésen találkozott a sebésszel, de nem gondolta volna róla, hogy betoi. Nem! Nem akarta megölni a lányt! Még nem! Valahol szerette is, tisztelte is...de emlékeztette őt Rose Milánóra! Nem fogja tudni magát türtőztetni egy idő után, hogy ne tegyen vele valamit. Valami nagyon rosszat!

Döntött. A kocsijához futott. Felnyitotta a csomagtartót és fürgén ki vett belőle egy feszítő eszközt. Szétnézett, hogy nem e kukkol valaki és neki esett a zárnak, hogy felfeszítse azt. - Bocsi, szivi! Ez a te érdekedben van. Félt tőle, hogy túl hangos lesz a művelet, de jól tudta azt is, hogy Larry ennyitől nem fog felébredni. Ő már javában békésen alszik, és nem kizárt, hogy apró kék törpökkel kergetőzik egy virágos réten.     

 – Nem akarom, hogy elmenj…- Jelentette ki Vérvörös esdekelve, miközben közelebb hajolt a fiúhoz, hogy megcsókolja.- Csak te és Larry vagy nekem igazából. Meg Oli De senki más..- Amikor az ajkuk már majdnem összeért, az angyal váratlanul oldalra hajtotta a fejét, visszautasítva ezzel a közeledését.- -Ne, Vérvörös.. kérlek! - Sütötte le szemét a másik fél.- Nekünk nem szabad...-Kényszeredett, tétova hangjával ellentétben, a vak is láthatta volna, hogy a fiú keze finoman megremegett.

- Hm..szóval..semmit nem jelentek neked, igaz? – Kérdezte Prins. De bármit is mondasz, nem tudsz hazudni, Veselius.  -Gondolta magában, mert érezte, hogy nem hagyta hidegen az angyalt. Ez pedig mindent elmondott neki. - Én is csak egy vagyok a sok közül? El fogsz hagyni úgy, mint a többi védenced?- Érezte, hogy elvetette a sulykot egy kicsit, de nem bánta. - Sőt! Élvezte, is, hogy ezúttal ő tarthatja sakkban az angyalt. 

Vé komoran maga elé nézett. – Kérlek, Prins! Ne nehezítsd meg…tudod, hogy fontos vagy nekem, de…
-Fontos?? – Kérdezte szemöldökét felhúzva ingerülten a lány.- Ha fontos vagyok neked, bizonyíts be!- Vé legnagyobb döbbenetére ekkor leugrott a felhőről és levetette magát a mélységbe.
Érezte, hogy zuhan…Érezte, hogy bőrét csípi a szél…zuhan…Ha Vének fontos vagyok megment, ha nem, valószínűleg halálra zúzom magam egy percen belül. – Gondolta magában, miközben egyre lejjebb és lejjebb érkezett…

 Hamarosan folytatódik-> Nyolcadik fejezet: Rose Milano

 Lájkold a blogot itt: https://www.facebook.com/profile.php?id=597107567077388&ref=ts&fref=ts

 Kokas Bálint