Sokat jár a fejemben az, hogy manapság kinek,és mit jelent a forradalom.  Küzdeni valamiért, harcolni érte a végsőkig- Ilyenkor akaratlanul felmerül bennünk két kérdés: mi képesek vagyunk erre még egyáltalán? A végsőkig küzdenénk azért, ami fontos? És elbizonytalanodom. Mert ma sajnos, sokan vandalizmust értenek, forradalom alatt. Vandalizmust= ész nélkül neki menni mindenek, mindenkinek, felgyújtani bármit, és állatként tombolni, miközben hörögve üvöltik, hogy: SZABADSÁG!! – Ezt nevezik ők forradalomnak?? – Ez össznépi ripacskodás, de köze nincs a Petőfi –féle 1848-as szabadságharchoz. - Legalábbis egy tankönyvben sem olvastam azt, hogy Jókai Mór Petőfivel karon fogva bezúzta volna a kirakat üvegeit, nem egy szemetest lángra lobbantva maga mellett. Nem, ők nem tették ezt. Mert ők szívvel és lélekkel harcoltak. Tudták, hogy mit akarnak, és hittek benne. „ A haza minden előtt” –írta 1833-ban Kölcsey – E szerint is cselekedtek. Na, a 21. század lázadói számára tehát a forradalom már mást jelent. Abszolút nem tisztelik az ünnepet, mindent a saját érdekükből tesznek, semmi sem szent számukra. Mondhatnám egyszerűbben, az ő nyelvükön is: gyere, Gazsi ünnep van, hozd a spanokat is, oszt ba’uk szét Budapestet.

A 2006-os öszödi beszéd óta, szinte mindig hallani zavargásokról a nemzeti ünnepeken. Amit azért meg lehet érteni. – Nem a lázadás ellen vagyok, ne értsenek félre, annak módjával vannak ellenvetéseim. Igen, lehet lázadni, mert tényleg nem mennek jól a dolgok, igen lehet, mert gyakorlatilag beleszarnak a mi kis egyszerű. Íme a Századvég kutatása a pártok népszerűségét illetően. –A múlt hónap adatai.

Fidesz                               51%

Baloldali összefogás            27 %

Jobbik                                  16%

LMP                                      5%

Egyéb párt                           1%     

 De azért lesz némi izgalom bennünk a választások napján. – Sok víz lefolyt már az öreg Dunán, sose tudni, nem? –Azért bízok abban, hogy március 15.-e nem a zavargásokról szólni. – Ne úgy akarjunk magyarkodni,hogy közben eltapossuk mások emlékét. Most csak emlékezzünk, esetleg jelzésként tegyünk fel egy kokárdát, és menjünk ki a szabadba. Aztán 16.-ától legyünk forradalmárok egy kicsit. Ha más nem a hétköznap hősei: akik rohannak a munkába reggel nyolckor, akik épp a kertben ültetnek, vagy akik egy főiskolán próbálják túlélni a hétfőt. Mert ezekhez is nagy kitartás kell. De ne feledjék: „ A haza minden előtt”

 És gondolkodjunk, hogy mit is szeretnénk április 6.-án. – Akaratlanul is a fülemben cseng a Tavaszi szél: „Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom..” Nehéz kérdés. Én sem tudok dönteni, hetek óta. Nem tudom eldönteni, hogy ki iránt, mit is érzek….viszont ez már egy teljesen más történet,ami maradjon blogon kívül! J

Kokas Bálint