Hét évvel ezelőtt írtam egy verset , az 1956-os forradalom emlékére. Most ezt szeretném megosztani az ünnep alkalmából.

Kokas Bálint: 1956

Jönnek! Tépni, zúzni, jönnek!

Ordítva, hörögve, jönnek!

Fegyverrel, tűzgéppel, jönnek!

Fosztani, feldúlni, jönnek!

Nyomukban halál, jönnek!

Szívtelen dögevők, jönnek!

Gyermeket kötni, jönnek!

Reményt feledtetni, jönnek!

Jönnek! Jönnek! Jönnek!

Jönnek! Én hazám, jönnek!

Érted, érted jönnek!

Egy maroknyi áldott népet,

Rabszolgasorsba vinni, jönnek!

Megalázni meztelen testeket,

Vérben fekvő elesetteket, jönnek!

Kéjvágyukat elégíteni,

Álmokat széttiporni, jönnek!

Hogy nekünk kenyér se maradjon…

 Jönnek! Jönnek! Jönnek!

Jönnek! És sírva könyörgünk:

-Gyermekünket ne!... De jönnek!

Ők. A barbárok, az ellenség,

Szovjetek, törökök,

Szedett-vetett csőcselék, jönnek!

Hogy életünket vegyék,

Porban kínlódni lássanak, jönnek!

Hogy vérünkkel itassák vérüket,

S marháinkat emésszék, jönnek!

Jönnek! Jönnek! Jönnek!

Búj el Magyarország,

Ha nem vagy elég bátor!

Tudod, egy senki vagy,

Hallatszik sok szájból!

Tudod, szánalom ég,

Dicső nagy kebledben,

Téged máglyára el,

Ó  galád, eretnek!

Vagy fogadd végre sorsod…

Jönnek!  Jönnek! Jönnek!

Árpád népe buktál,

Ezer év kincsétől.

Napfényed homályt szült,

Meghalsz szégyenétől!

Nemzedékek sorra,

Büszke harcot vittek.

De most rabok vagytok,

Már erőtök sincsen!

Hát csak nézzétek - magatehetetlen…

Jönnek! Jönnek! Jönnek!

  Hol a hadsereg már !?

A dicső magyar zászló!?

Elveszett lelkek bolyongnak,

Vérmezőn: akárhol!

Kezük kulcsba fonva,

Az Ég felé tekint:

-Ó te drága Istenem,

Most az egyszer segíts!

Szívem nem bírja e bábeli káoszt…

Jönnek! Jönnek! Jönnek!

Ébredjetek, magyarok!

Ébredjetek végre!

Elég a zsarnokból,

Nem futunk előle!

Lássatok világot,

Sárga szeme cikáz!

Mit tudja ő mit tesz,

Oly’ nagy a befolyás!

Csupán riadtan, zihálva szól:

Jönnek! Jönnek! Jönnek!

(2007. Október 23)

Lájkold a blogot itt: https://www.facebook.com/profile.php?id=597107567077388&ref=ts&fref=ts

Kokas Bálint