Most megint kezdhetném azzal, hogy igen, ismét nagyon elhanyagoltam a Vérvörös Blogot! Ez így is van. Nem szeretnék kifogásokat sem keresni, sem hazudni: nagyon hosszú, fárasztó hetek, napok vannak mögöttem! Sőt! Az idei év nagyon sűrű (volt). Rengeteg helyen szerepeltem...hát valahol leszerepeltem ..:D, nagyon sok új lehetőséget igyekeztem kihasználni. Most nem éves értékelést akarok tartani, de be kell vallanom: lelkileg már kifárasztott az idei év! Okokat nem akarok ide publikálni, legyen elég annyi, hogy az blogolásra sem jutott, jut annyi időm, mint amennyit én szeretnék, szerettem volna. Oké: elméletben jutna, aláírom, mert mondjuk a heti 1-2 film helyett írhatnék is, de nem akarok semmilyen összedobott valamit elétek tárni, csak azért, hogy a blog posztjainak számát gyarapítsam! 

Elindítottam új, társadalmi problémákkal, hétköznapi-,minden embert érintő ügyekkel foglalkozó blogomat,az ÉRTEM BLOGOT, amit itt lájkolhattok is: https://www.facebook.com/%C3%89RTEM-Blog-175455986723431/?modal=admin_todo_tour. 

Más. Vérvörös regény, köszöni szépen jól van! Nem adtam fel, ki is fog jönni. Dolgozom a kapcsolataimon! Erről ennyit! ÉS! Mindig kellenek az új  történetek, ugye? A regény írása közben az bebizonyosodott számomra, hogy érdekel Titeket a fantáziavilágom...ami meglepő! 

Akkor el is árulhatom, hogy idén augusztusától egy új történet fogalmazódott meg a fejemben! Ez pedig nem más, mint a MEGÉRZÉS! Nem olyan rég kezdtem bele, és számtalan dologban különbözik a Vérvöröstől. Mind hangulatban, mind írási folyamatban. A legfontosabb: ez a sztori ( mondhatni) igaz történeten alapul. Emiatt pedig jóval kevesebbet kell agyalnom rajta. Ugyanakkor ez adja a regény nehézségét is: felvetődik a kérdés bennem, hogy mennyit tárjak fel a valóságból? Nem, nem egy nemzetközi maffiasztorival akarok előállni, és nem is egy Frei Tamás féle regény lesz, amibe pontosan tudjuk, hogy benne van a magyar valóság! A Megérzés két fiatal különleges barátságáról, kapcsolatáról szól, akik sodródnak az árral, és megpróbálnak kitartani a másik mellett. Kapcsolatuk érdekességét, pedig egy "aprócska valami" színesíti. A tökéletes megérzés. Valamelyik megérzése a másikkal kapcsolatban, valamiért tökéletesen működik. Fejezetről fejezetre, egyre inkább kiismerik egymást, egyre többet megtudva a másikról..és a megérzésről. A nagy kérdés pedig az lesz, hogy ez a kimondatlan valami, ami köztük van, kibírja a barátságukat, vagy végleg szétszakítja őket? Egy könnyed, laza történet ez, mely a 21. század fiataljairól szól. Kicsit provokatív, de érzelmes, humoros, de ugyanakkor elgondolkodtató romantikus-dráma ( dramaturg kedvéért)akció könyv jön! Tökéletesen más lesz, mint amit eddig írtam életemben!  Konkrétan még én se tudom a teljes regényfolyam végét: hiszen ezt tényleg az élet írja! :) Tudom, csöpögős, sablonos mondat...mindjárt el is bőgöm magam. 

És most, hogy írtam egy ajánlót, aljas leszek. Igyekszem kihozni 2019-ben, de ezúttal még a vázlata sem lesz fent az oldalamon! Nem úgy, mint Vörösé. 

Itt tartok. Több dologban benne, számtalan tervvel még a jövőben, sok eseménnyel a hátam mögött, jelenleg sem unatkozom! Kérdeztétek hogy megszűnt e ez a blog? Nem, csak nagyobb dologra törekszem! Lesz Vérvörös 1 a kezetekbe még, és nem titkolm, hogy az első rész folytatásaként el fogom kezdeni egyszer a Vérvörös 2- Éj királynője c. regényt is! Talán már említettem, hogy abban a történetben Vérvörös vörös hajától elbúcsúzunk, tekintettel arra, hogy új festéket vesz, de "ugyanaz  játssza majd"mint eddig! 

A Megérzést övezze még titok! Nem fogom leleplezni magam! :)  Megéri kivárni, higgyétek el. Mivel azonban nem vagyok szívtelen, tessék...íme egy kis részlet: 

"Bevezetés

2017. 12. 03.

Megint ott volt. Érezte a tipikus kórházi fertőtlenítő bűzét, mely a jellegzetes kórházi szaggal keveredett. Normális esetben az összes kórházi élménye visszatért volna. A rengeteg rossz emlék. A kórházaktól, műtétektől való rettegés. Bőven volt rossz élménye. Mert ő nem egyszer feküdt már kés alatt. Mert ő más volt…

De ebben a pillanatban egyetlen emlék se kísértette. Tüdejét kiköpve rohant a baleseti sebészet első emeletén végig, amely zsúfoltságig megtelt. Gyilkos indulattal gázolt át az útjába álló embereken.

-Félre! – Kiáltotta villámló szemekkel, amikor egy fiatal srác előtte lazán megállva, a telefonjára meredve nyomkodott.- Tűnés az utamból!

Háta mögött hallotta, ahogy az emberek felzúdulva hozzávágnak egy „ de bunkó” „ ez hova rohan?”  féle megjegyzést, és érezte, hogy szúrós szemmel, paprikás arccal utána néznek. De nem érdekelte. Fegyverrel se tudták volna lefékezni. Közben, oldalra sandítva figyelte a vastag, műanyagból készült ajtókon lévő táblákat:

I.

Dr. Nagy László

Sebész szakorvos

Rendelési idő: Hétfő-péntek: 9-14

 -A fenébe- Sziszegte dühösen az orra alatt,  miközben egy vele szemben lévő babakocsit tologató anyukát próbált kikerülni.- Egy emelettel feljebb…Bocsánat! – Kiáltott a háta mögé, mert kishíjján fellökte a rózsaszín babakocsit, mire az úgy harminc év körüli hölgy kelletlenül morogni kezdett valamit.- Fúj…ki az, aki képes ilyen színű babakocsit választani? – Tette fel a kérdést magában, mialatt már a lépcsőkön kapkodta lábait.- A gyerek már ettől a színtől meg gágyulhat.

Nagy meglepetésére, az első emelet, teljesen üres volt. Kicsit be is parázott: mi van, ha rossz irányba tartok? Nem. Soha nem tévedett eddig se. Most se fog. Érezte, hogy lassan nem bírja tovább. Úgy húsz perce futott, mint aki bekattant, mégis egy örökkévalóságnak tűnt az egész. Mi van, ha elkésett már? Mi van ha túl késő…??? A gondolattól hirtelen egész testében remegni kezdett. 

Mindjárt odaérek…-Gondolta magában, miközben már el is száguldott az egyes számú kórterem, félig nyitott ajtaja előtt. Olyan állott, szinte moslékra emlékeztető szag kezdte  facsarni az orrát, hogy hirtelen valami émelygés fogta el. Aki ismerte a fiút, az tudta róla, hogy illatmániás volt, ami azt jelentette, hogy nagyon hamar, nagyon pontosan kiszúrta a különböző illatokat. Tudta, hogy éppen mi kering a levegőben, és csukott szemmel is képes volt kiszúrni az illat különböző összetevőit. Leginkább a parfümök vonzották.    

-Fiatalúr! Hány óra? – Lépett ki elé egy nyolcvan év körüli nénike a kettes kórteremből, mire ő úgy bevágta a féket, hogy ezúttal tényleg orra bukott…-Cseszd meg…- Sziszegte dühösen az orra elé. – Pillanat- Előkotorta mobilját a farmerzsebéből.- 12:01- Válaszolta…de rohanok.

-Jújj, aranyom! – Csapta össze a néni a kezét, izgatottan.- Mindjárt jön a Paula és Paulina…vagy nem a Megtört szívek…ó…a Berényi Miki. Az lesz az új Szulejmán!

-Aha.- Bólintott a fiú, mintha odafigyelt volna az előtte állóra, de közben megfigyelte, hogy a hármas kórterem ajtaja, ezúttal zárva van. - Hát…jobbulást…. Ha a többi nyitva van…ezt miért zárták be? De már sejtette a választ. Jéghideg rémület járta át újra...."

Nem tűnt el semmi sem! 

Jó éjt! :) 

https://www.facebook.com/vervorosblog/