Most olyat fogok itt tenni, amit soha máskor: magyarázkodni szeretnék egy kicsit! Nem azért, mert bűntudatom lenne, csak mert úgy érzem, tartozom ennyivel. November 16.- ugyanis elkezdtem egy merőben új irományt a blogra. – Bár sok pozitív visszajelzést kaptam (amit ezúton is megköszönök), de sok olvasóban számtalan kérdés merült fel. Ezeket szeretném megválaszolni. –A történet első fejezete itt olvasható, holnap jön a folytatás!  http://eleg007.blog.hu/2014/11/16/vervoros-_az_utolsok

Először is: többen is írtak, kérdezték, hogy „ Mi ez a Vérvörös?” vagy, hogy „ Most regény lesz itt, vagy mi?” - Néhányan furcsállják ezt a hirtelen váltást. Szóval: egyrészt értem én az aggodalmukat, másrészt meg nem! Értem, hiszen azok, akik olvasták az eddigi cikkeket, vagy lájkolták a blog faces oldalát ( amit itt lájkolhattok: https://www.facebook.com/eleg007?ref=ts&fref=ts   )   azok nem biztos, hogy egy fantasyt, vagy egy „ ilyet” vártak. Van nem egy olvasó, aki attól tart, hogy „ normális”cikket, itt már nem fog kapni, rossz irányba viszem a blogot! De kérdezem én: ha az eddigi írások tetszettek, akkor miért aggódnak?

Szerintem ez a történet is megér egy dobást, és higgyék el: nem Harry Potter- Alkonyat klónról van szó! Nagyon bízom abban, hogy megszeretik ezt a történetet, megszeretik a szereplőket és érteni fogják a mondanivalóját ennek az egész műnek! Nem szeretnék plagizálni, nem is fogok! –Összeállt a fejemben egy történet, amelyből igenis lehet majd tanulni. Fel lehet úgy is fogni majd, mint egy tanmesét. – Messze van még a vége. Lehet, hogy szokatlan kitérő ez, de első fejezet után, ne vonjanak le következtetést! Hiszen ez olyan, mintha egy színészt egyetlen filmjéről ítélnék meg! És tudják mit? Az író is olyan, mint a színész: nem lehet mindig ugyanarról írni, mint ahogy nem lehet mindig ugyanazt a szerepet sem eljátszani. Mert az ember belefásul. Nagyon fontos a változatosság és ezt nem csak erre a térre értem. Hanem az életre is: próbálkozni kell, menni előre és kész. Pofára esünk, csalódunk? Hát és? Van az a mondás, ismerik: ami nem öl meg, az megerősít.

A Vérvörös- Az utolsók nem fog senkit se lelkileg taccsra vágni, megígérem! Sőt! A történet olyan csavarokat fog tartogatni, amikre abszolút senki nem készült fel! Mi olvasók pedig ( hadd soroljam magam ebbe a kategóriába) nagyon könnyen fogunk mind a történettel, mind a szereplőkkel azonosulni! Mer olyan problémákat, kérdéseket feszeget a mű, amivel naponta szembe találkozunk: elmúlás, félelem, szeretet, lehetetlen remény, és természetesen a szerelem. – Lesz szerelmi szál is a sztoriban, de annak beteljesülése szó szerint lehetetlen lesz. – Mivel a sors tragédiákkal tarkított mezején, nem kell happy endre számítani! – Nem akarok spoilerezni, szépen lassan mindent megértenek majd Önök is, csak úgy mint Vé és Vérvörös is!

Másodszor: honnan jött az ötlet? Valós e, a lány és a fiú?

Az ötlet, hogy írni kéne egy mai történetet, már nyáron felmerült bennem. Neki is kezdtem: más koncepcióval, más szereplővel, de harmat gyengének éreztem magam egy ilyen nagy volumenű dologhoz. Nagyon sokat agyaltam, vajon mi lenne a jó sztori, ki lenne rá a legalkalmasabb szereplő? Aztán furcsamód megkaptam a választ. Egy pillanatra találkoztam egy olyan lánnyal, akit eddig csak hallomásból ismertem. - Illetve egyszer már láttam őt, egy buszon. Kétségtelenül megigézett. De amikor bringázás közben megláttam ( és közben azon voltam, hogy ne üssem el), bevillant egy név: Vérvörös. A vér a lehetetlen, a küzdés, élet-halál jelképe. A haja pedig vörös. Tökéletes. Nem mutatkoztam be neki, ami talán azért jó, mert így én formálhatom Vérvörös jelemét. – Nem hazudok: nagyon nehéz. Egyrészt. mert nagy a kockázata annak, hogy ha újra látom őt ( és ez igen valószínű, hamarosan), és megismerem, valamiért kiábrándulok belőle, vagy megutálom és akkor bizony a történet folytatása is veszélybe kerülhet. Másrészt: Az, hogy nem ismerem, a történet ihletőjét egyszerre lesújt és felcsigáz. Lesújt, hiszen éjjel-nappal ő van a fejemben, folyamatosan csiszolom fejben a fejezeteket, és még inkább látni akarom őt, még inkább meg akarom ismerni. Felcsigáz: legalább teljes írói szabadsággal élhetek. – Ha majd egyszer megjelenik ez a mű könyv formában (rajta leszek az ügyön!) és gratulálnak…tegyék azt meg neki! Ő inspirálta az egészet.

Vé alakjában, óhatatlanul magamat látom….valamennyire! Rengeteg külső jegy, tulajdonság van, amit magamban hordok (ez természetes, ha egy író magát látja a főhős, vagy egy figurája alakjában) de mégis azt kell írnom: picit se szeretnék Vé lenni! Mert ő egy elmebeteg és….' opsz, ne lőjük le a poént!

Végezetül még egyszer annyit: adjanak egy esélyt Vérvörösnek! – Mellette fogok még „ rendes” cikket is írni, de ritkábban. - Ami mondani valóm van bármivel kapcsolatban is, azt már itt elmondtam. Nem akarom mindig ugyanazt hajtogatni, mint valami díszmadár. Most ez a mondanivalóm. Megjegyzem: a jelenlegi társadalmi problémákat, bőven tartalmazni fogja ez az online regény. – Nem is tudom, hogy nevezzem. Holnap érkezik a második fejezet, mely „A másik fél története” viseli.

Kokas Bálint