Nyíregyháza főtere zsúfoltságig megtelt, pedig semmi tini banda nem turnézik. A bevásárlóközpontról nem is beszélve…Mi van itt,ingyen osztogatnak zsíros kenyeret ?? – tűnődöm magamban- mert akkor sorszámot húzok én is és beállok a sorba…Ja neem! Csak karácsony van: az emberek meg őrültek módjára vásárolni kezdtek. Mindent ami „ kell” hiszen a szeretet mindent legyőz…Még az amúgy súlyos anyagi terheket is, de tényleg semmi vész: a hitel megold mindent! – Emlegetni fogjátok még ezt a karácsonyt, az tuti. – Ahogy figyelem az embereket – és kezükben a hatvanhatezer ajándékot- rá kell jönnöm, hogy igen: még mindig a fogyasztói társadalomban élünk. Vagyis, jobban mondva, a rabjai vagyunk. „ Vegyél…vegyél…vegyél…”- üzeni minden köröttünk és ha más nem, vagy hat nyugtatót biztos beveszek.

Állok a Korzó előtt és figyelem a karácsonyi lázban égő tömeget. Jó drágán vásárolnak, csak egy baj van: január másodikától ugyanúgy éljük a kis szürke hétköznapjainkat. Anyuci robotol havi ötvenezerért, apuka pedig – ha van egyáltalán- nagy ívben tesz a családra! Tisztelet a kivételnek, persze! De sajnos erről van szó! Szentet játszunk ilyenkor, amúgy meg eszünk ágába sincs jó pofizni, vagy adakozni. – Most mivel karácsony van…hát ezt meg kell tenni! – Hiszen nem maradhatunk ki a sorból. És ezért válik visszataszítóvá ez az ünnep. Nem akarok Grincs lenni, de…de elég csak belegondolni.

-        Sziaaa Báálint! Pattan oda mellém egy ismerősöm, miközben műkörmével beletúr hosszú barna hajába. – Képzeld jövő héten befestem a hajam! -újságolja, miközben én bambán nézek rá az” és akkor mi van?” arckifejezéssel. – Azt hiszem vérvörös színű lesz…Na, mehetek a történetbe? Ha-ha –ha. A Vérvörös. Annyit poénkodtak már ezzel, hogy jövőre piacra dobok egy vicces könyvet is. - Hátööö…sajnos Vérvörös csak egy van, sorry! Viszont kell egy wc pucoló huszonéves csajszi...- Vágok vissza neki tettet komolysággal. Kicsit beszélgetünk még, aztán lelép. Na te se vagy felszínes. A műkörmön és önmagán kívül semmi nem érdekli…. Szeretem a műkörmöket, csak kár, hogy a gondolkodásmódunkat nem változtatták meg. Vagy lehet, hogy még is?  Esküszöm, ha Ő lenne a főszereplő én gyújtanék be elsőként a történet lapjaival…Felszínesség itt is, megint. Csodálatos.

Régen volt egy sorozat, amit nagyon szerettem: A farm, ahol élünk volt a címe! Egyszerű farmer családról szólt, a szülőknek több gyerek is adódott. – Biztos, hogy sokan emlékeznek rá, jelenleg is fut a tévében. Az 1800-as években játszódó sorozatban, higgyék el nem volt se internet, se plazmatévé, de még telefon is alig. Na meg persze nem volt karácsonyi idegroham se. Mindenki kapott egy szép új ruhát, egy tiszta cipőt és kész! Nem az volt, mint ma: az embernek szinte a karácsonytól fájdul meg a feje! – Meg attól a mézesmadzagtól, ami körbe veszi ezt az ünnepet. Hol van már itt Jézus, vagy Betlehem, vagy a három királyok? Hát sehol. Stressz és rohanás, az viszont van! – Ne értsenek félre nem vagyok maradi és értem én, hogy a rohanó világban csak rohanva tudunk vásárolni. Én csak azt mondom: Mérték/Érték. –És ezzel mindent el is mondtam. – Legyen szeretet és béke. Több nem is kell a karácsonyhoz. Oké, de! Hó + Reszkessetek betörők! – Az utóbbit leadják a hóra meg még várni kell.

 Lájkold a blogot itt: https://www.facebook.com/profile.php?id=597107567077388&ref=ts&fref=ts

Kokas Bálint