Az előző rész itt: http://eleg007.blog.hu/2015/03/07/vervoros-_az_utolsok_tizenkettedik_fejezet_megvaltas

A lány elfojtott egy mosolyt, bár nem barátnője a legrosszabb helyzetben sütötte el a poént. - Örülök, hogy jó kedved van…-motyogta- De momentán abban sem vagyok biztos, hogy megélem a holnapot. 
A tömegből ekkor egy alak lépett ki. Ő volt az egyetlen, aki talpig fekete, csuklyás ruhát viselt. – Helló, szerelmem! – Szólt ridegen, majd leemelte fejéről csuklyát.- Mi az, hogy nem jöttél randira? Meghűlt a vér ereiben, amikor egyenesen Olivér jéghideg, sötét szemébe nézett.

-Ugye, ez most nem igaz…- Kérdezte reszketve Kirára sandítva, miközben automatikusan hátrálni kezdett. – Ez is csak egy illúzió…mint a többi…

A betegek -Oliverrel az élen- iszonyatos hörgő hangot kíséretében, lassan vonszolva magukat közeledtek felé: - Mi é…lünk! Mi é…lünk! Mi..élünk! – hörögték indulatosan villámló szemekkel és máris körbevették őket. Olivér közben diadalittasan vigyorral felemelte jobbját, és csendre intette seregét.- Hallgassatok barátaim! – sziszegte pengevékony hangon. – Ez a lány úgyse ért titeket! – Bökött felé színpadiasan, felvéve legundorodottabb arckifejezését.- Számára ti, csak eszköz vagytok…puszta megélhetés!!

- Halál rá! – Üvöltötte el magát egy alacsony köpcös beteg, akinek keze tele volt mindenféle tűszúrás nyomaival. – Bosszút állunk! Szabadságot! – Üvöltötte a haragtól megrészegülve, teljesen kitágult, pirosodó nyaki erekkel. A lány csak látásból ismerte Zangers Diegót, de a jelek szerint, ennél mélyebb kapcsolat köztük nem is lesz soha. Valójában keveset tudott a 089-es szoba betegéről. 10 éve élvezi a pszichiátria vendégszeretetét. Anno az egész családját lemészárolta, mert mérget vett rá, hogy a felesége félrelépett. – Azóta se tudták megmagyarázni, hogy a pasas miből jutott erre a következtetésre: Lucy Dires végtelenül rendes nőnek bizonyult. Makulátlan előélete volt, még csak egyetlen hazugság se hagyta el a száját egyszer sem.

- Szívem: nagyon gyorsan agyalj ki valamit, különben ezek kicsinálnak minket! – Hallotta maga mellett Kira Czaplin hangját, ami kevéske félelemről tanúskodott. – Koncentrálj és nézz magadba. – Adta a tanácsot szelíden, miközben mosolyogva felé nyújtotta kezét.- Tudom, hogy meg tudod csinálni…annyi nehézséget átvészeltünk már!

-  Egeen…csak az nem illúzió volt-Kiáltotta vissza a lány kétségbeesetten, túlkiabálva a tömeget megszorítva szőke barátnője kezét.- Ja és, nem mellékesen: sose akartak megölni!

- Az érzelmeiddel foglalkozz! – Harsogta Kira, miközben érezhetően egész testében megremegett.- Kevés az idő Prins…siess!

Muszáj kitalálnom valamit! – Figyelmeztette magát Vérvörös.- De mi a fenét akar ez az egész jelenet szimbolizálni? Mitől félsz, Vérvörös? – Betegek…ex pasi…mi a francot akar ez szimbolizálni? Lehunyta szemét és minden erejét összeszedte, hogy ki tudja zárni a körülötte lévő világot. Most totális csendre volt szüksége! Ha rá akart jönni, hogy mitől fél a legjobban, és hogy mit is akar jelenteni ez az egész, csupán egy dolgot tehetett: számot kellett vetnie a saját lelkivilágával.

-Ez egy próba, Vérvörös, ha kiállod azzá válsz, akivé válnod kell! – Csendült fel elméjében újra Veselius bátorító hangja.- Mindvégig hittem benned!

-Köszi Vé! – Gondolta magában a lány, némi csalódottsággal. – Huszonnégy év alatt annyi minden történt velem, hogy konkrétan lövésem sincs, melyik életérzésemre, félelmemre akarnak utalni a zombi betegek!

- Hallgass az ösztöneidre! Kövesd a megérzéseidet!

Ekkor váratlanul ismét egy emlékfoszlány ugrott be neki! Még tizenhét éves volt, amikor a gimnáziumában farsangi bulit rendeztek. – A híres SIDE gimnáziumba járt, elég elitnek számított. A farsangi bulik és egyéb bálok kötelező jellegűek voltak, minden diák számára. Ennek ellenére ő is nem egyszer tudott ellógni alóluk. De a 2009-es februári farsang, több szempontból eltért az addigiaktól. Egyrészt: Fillippy Laner, az akkor hatvankét éves jólelkű igazgató váratlanul meghalt, ami az egész gimnáziumot alaposan felkavarta. Eleinte el akarták halasztani a farsangot, de az utolsó pillanatban mégis megtartották. Másrészt: ez a buli, inkább hasonlított halotti torra, mintsem tavaszt búcsúztató ünnepségre! Ötlete sem volt, hogy minek öltözzön be, így barátnőjével Rita Rizollal boszorkányokká maszkírozták magukat. Tisztán emlékezett arra a pillanatra, amikor ketten beléptek a hatalmas ebédlő termébe, amit arra az alkalomra szépen feldíszítettek, bálteremmé alakítva át. A körülöttük lévők tekintette megfagyott, amikor megjelentek a parketten. Sugdolózni kezdet róluk, majd össznépi kacagásban törtek ki. Ők meg csak összenéztek és nem értették, hogy mirefel viselkednek így a többiek. De aztán megtudták. – Az akkori exe, olyan pletykát terjesztett róla, hogy először nem is tudta felfogni. Hogy ő összeszűrte a levet a suli legfiatalabb tanárával Dean Zamberrel, csak azért, hogy történelemből ne bukjon meg!

Vérvöröst mindig a hideg rázta ettől az emléktől: most sem volt ez másképp. Gyűlölte, ha pletykálnak róla, és undorodott attól, ha valaki valami alaptalan baromsággal vádolja őt. Főleg, ha bosszúból teszi ezt! Adam T. Gilian egy féreg volt! – Utólag derült ki, hogy minden volt barátnőjével ilyen kedvesen bánt el! A fiú az osztálytársa volt, csak egy hónapig jártak együtt…a legvadabb rémálmában se feltételezte volna, hogy a Chicago-i fiú, ilyen sunyi kis dög!

Az akkori farsang botrányosra sikeredett! Miatta. Mivel Dean nagy számnak számított a gimiben ( benne volt a diákönkormányzatban!) a lánynak senki se hitt! Támadták, gúnyolták, és elűzték őt onnan! Mivel Fillippy ez időben Olaszországban tartózkodott egy hétig, esélye se volt tisztáznia magát. Egyedül Rita és annak barátja Mark Solder állt ki mellette. Úgy határoztak, hogy amilyen gyorsan csak tudnak kereket oldanak a „ buliról”. Ő megpróbálta elérni telón a drágalátos, mocsok Deant, de nem volt kapcsolható.

Akkor. Azon az estén, ő Prins Barenty örökre megváltozott. Elhatározta, hogy soha többé nem adja oda a bizalmát senkinek, és soha többi nem engedi meg, hogy játszadozzanak vele. És az iskola melletti kis játszótéren ültek hárman, amikor megfogadta, hogy megleckézteti Deant! És, tudta, hogy miért ugrik be ez neki! Ez az!! A játszótér mellett lévő irodaház  falára fekete szénnel két rövid mondat volt felírva! Nem tudta mikor és kik írták fel, és az eső is elmosta már félig, de nagyon jól ismerete már ezt a szöveget: " MI É...LÜNK! MI É...LÜNK!" 

Akkor este tökélte el, hogy felvesz egy álarcot! Egy álarcot, mely mögé csak nagyon kevesek láthatnak majd be. 

 A történet itt folytatódik: http://eleg007.blog.hu/2015/03/15/vervoros-_az_utolsok_tizenharmadik_fejezet_az_utolsok_2_resz

 Kokas Bálint