-Tehát titkai vannak! – Állapította meg Jacob nyomozó nem kis megelégedéssel . – Látom magán, hogy merő ideges. Elárulta magát, Prins Barenty…vagy mondjuk úgy, Vérvörös! Ideje elmesélnie nekem, hogy mi a fészkes fene történik magával?

Patthelyzet. Mit csináljak? – Pánikolt a lány kétségbeesve.

Hazudj neki, később mindent megtud! – Hallotta a fejében Vé hangját.

-Nos? Válaszolna kérem?

-Az történik, hogy bosszút állok.- Nézett hirtelen jövő magabiztossággal a nyomozóra. Bosszút állok mindenért. Elrabolták a testvérem. Az életem felfordult. Tiszta rémregény. De most bosszút állok azokon, akik ezt tették velem! – Jelentette ki érzéstelen arccal, ökölbe szorított kezekkel.

- Ne csináljon semmi hülyeséget, Prins! - Kérlelte szelíden a nyomozó. - A rendszerünkben már elkezdtük kikeresni az exét. Hamarosan többet tudunk róla! - De meghallgatnám az ön véleményét is...nem bocsánat: igazát is! Biztos vagyok benne, hogy titkol valamit! - szögezte le Jacob ellentmondást nem tűrő hangon. - Mi a titka? Mit rejteget?

El kell  mondania az igazat! Be kell valljon mindent. Ő hinni fog neki. Pont úgy, ahogy hitt Veselius ártatlanságában is!- Győzködte magát a lány némán.- De előbb meg kell találniuk, Larryt! - Vannak titkaim, nyomozó! - Vallotta be halkan, közelebb hajolva hozzá, hogy más ne hallja.- Titkaim, amiket nem fog elhinni. Az utóbbi héten olyan sok minden történt velem...és nem e világi, hogy nem fogja....

Elhinni. Akarta mondani, de ekkor váratlan dolog történt. Ahogy belenézett a kíváncsian fürkésző nyomozó szemébe, a körülötte lévő környezet, a helyszínelő rendőrök, a sötét utca,  hirtelen halványodni kezdet. Feje ritmusra kezdett lüktetni, és látása is elhomályosult. Zsigereit tompa bizsergés járta át. - Prins, Prins, jól van, jól van? - Hallotta Jacob aggódó hangját, aki finoman magához húzta, ne hogy hanyatt vágódjon a lépcsőn.- Megszédültél...- Vajmi halványan látta, hogy a többi rendőrök is odarohannak hozzá. Látta, hogy aggódva figyelik, kérdezgetik, faggatják, támogatják, de a szavak, legcsekélyebb értelmet se nyertek most. És hirtelen elsötétült előtte a világ.

Szemét, bénító sötétség fogadta . - Hol vagyok? - Kiáltotta a némaságba ingerülten. Hasztalanul. Csupán saját magát hallotta vissza...ami nem kicsit kísérteties volt.   Álmodnék?

Valamiért biztosra vette, hogy nem álmodik. Sőt! Túlságosan is éber volt: érezte az orrfacsaró bűzt, érezte ahogy talpa a mocsaras ingoványba süllyed. Hol vagyok?  Mi történik most? – Tette fel magában rémülten a kérdést újra , de nem is kellett megválaszolnia, mert szeme  előtt  már ott tornyosult a válasz . Egy hófehér kripta kellős közepén találta magát. Vérvörös kegyetlenül fázott: a hideg cúg csontjáig hatolt, de volt valami ennél durvább is hatalmába kerítette: borzalmasan félt.! Fogalma se volt, hogy mitől!

Amikor körbenézett, rögtön rájött, hogy mi ez a hely.  Persze, miért nem tudta rögtön!!! - A város mellett lévő elhagyott temetőben volt. Már vagy ötven éve nem temetnek ide. - Pár évvel ezelőtt a Városalapítók Napján ő tartott előadást, akkor töviről-hegyire átolvasta Boston történetét. Ha jól rémlett neki 1957 -ben temettek itt utoljára, ugyanis akkoriban furcsa kálvária, szóbeszéd tartotta rettegésben a bostoni lakosokat. Az egyik halott - meg nem tudta volna már mondani, hogy kicsoda- állítólag eltűnt a sírból. Valaki kiásta őt. Ő Prins, persze sose dőlt be ezeknek a mendemondáknak, mint ahogy nem hitt a Loch Ness-i szörny mítoszában, vagy a Télapóban sem. - Mondjuk Istenben se nagyon...erre most...

De hogy kerültem ide? Gyomra görcsbe rándult az idegességtől. Nagyon rossz érzése támadt. Ha éjjel élve valaki a temetőbe kerül - ráadásul nem önszántából és lövése sincs hogyan.- az nagyon nagyon rossz előjel.

Erős nyomást érzett tarkóján, mintha a világ összes fájdalma oda összpontosulna. -Miaa? A fájdalomtól meggörnyedve odakapott.  -Barbi…segíts….!- Villámlott fülébe egy kísérteties, pengevékony, női hang.- A nevem…ments meg! Vérvörös reszketve összeszedte minden maradék erejét.  Megpördült tengelye körül, de senkit se látott maga körül. – Ki..kivagy? – Üvöltötte a némaságba, magabiztosságot erőltetve hangjába.- Ki van ott?
- Segíítsss, már! – Sipította követelőzve az előbbi hang.- Meg fog ölni…!Barbi…!Barbi…! Ekkor a kripta előtt egy  hosszú fekete hajú lány jelent meg, és dermedten, halálra vált arccal őt vizsgálta. – Baaaaarrrrbiiiii….- Nyüszítette vontatottan a lány, mint akit kínoznak.- Segíttttssss mááár!!!!!! Vérvörös tétován lépett egyet az idegen, - és láthatóan fiatal, csinos- lány felé de ekkor valami iszonyatos erő felemelte őt, és izomból egy kőkemény valamihez vágta.- Neeem segíthetszz....- Sziszegte a hang gyűlölködve.- Barbi a kuuulcs...de nem kapod meeg! 

Vérvörösnek nem egy másodpercbe telt, amíg magához tért. De amikor ráeszmélt, hogy hol is fekszik, minden eddiginél nagyobb páni kapta el. Egy nyitott üveg koporsóban feküdt....

Folytatódik!