Hirtelen úgy érezte, mintha valaki az egész testét a hajánál fogva megrángatná. – Prins kisasszony, jól van? – Harsant fülébe egy aggódó hang. – Nagyon fáradt lehet, szegénykém! – Az illető ezt mintha, valaki másnak mondta volna.

Szétnézett és azonnal le is esett az álla. Ott állt a háza lépcsőjén. Sehol semmi féle temető, üvegkoporsó nem volt. Meg semmi fura hangok….Csak egy tucat rendőr – Köztük Jacob- nyomozó állt vele szemben és olyan szemeket meresztettek rá, mint akik azon tanakodnak, hogy biztosan épelméjű e, vagy már súrolja a dilinyósok határát. Hát most már, ő sem tudta volna a választ! – Az előbb olyan…hogy is mondjam…furcsa volt! – Keresgélte a megfelelő szavakat a középkorú nyomozó, két kezét vállaira téve.- Ne hívjunk orvost? Nagy megrázkódtatás érte…

-Barbi… - Motyogta üveges szemmel maga elé meredve a lány.- Barbi….- De amikor kapcsolt, hogy nincs egyedül és egy   tucat rendőr néz rá, gyorsan mentette a helyzetet.- Bocsánat…öh…most hallottam egy másik emberrablásról nemrég.

-Értem. – Bólintott a nyomozó félszegen. Látszott rajta, hogy nem hisz neki.- Nagy megrázkódtatás érte…van sejtése arról, hogy milyen mi ez? – Bökött a cetlire, amit a lány lassan miszlikre gyűrt.- És mi köze ehhez az ön barátjához?

Csak az volt! Pontosított magában a lány.Alig várta a pillanatot, hogy levadássza azt a férget. Valószínűleg betársult a Corenbe. Állapította meg.- Fogalmam sincs, mibe keveredett. – Hazudta szilárdan.- De már egy senki számomra!

-Uram, mi legyen? – ment oda hozzájuk egy szakállas, középmagas rendőr.- Elkezdtük keresni a férfit a számítógépes rendszerben. Felvettük a szomszéd vallomását. Egy kép kéne a keresett személyről. Meg az Ön vallomása, kisasszony! – Fordult a lányhoz mosolyogva.- Megtaláljuk a testvérét. Nekünk ez már rutinból megy.- Bíztatta Vérvöröst, aki udvariságból viszonozta a mosolyt, de a jelen körülmények közt, meg kellett magát erőltesse. – Bejönne velünk az őrsre!

-Nagyon szeretném én is felvenni a vallomást, de nem ma! –Előzte meg gyorsan a nyomozó határozottan. – Kiadtuk a körözést. Holnap kora reggel rá ér vele beszélni, Donowan. – Majd miután jelezte, hogy négy szemközt akar még vele beszélni, a rendőr távozott. – Holnap. Jó? Ne induljon útnak most! Azt írta nem fogja bánni. Itthagyok két járőrt a háza előtt…de ha gondolja vendégül tudom látni.

Beszélnem kell Veseliussal! Ő hamarabb segít. – Köszönöm, de boldogulok! – Utasította vissza finoman. – Nem indulok útnak. – És ezt komolyan is gondolta. – Azt hiszem bezuhanok az ágyba most.

-Érzem, hogy titkol valamit, Prins! – Jegyezte meg még utoljára a férfi, adott egy nemrég készült polaroid képet Larryről, és megegyeztek abban, hogy másnap reggel az őrsön kezd.- Nincs egyedül Prins! – Búcsúzott barátságosan.- Bármikor számíthat rám.

Nem válaszolt azonnal. Ösztönei azt súgták, hogy Jacobban százszázalékosan megbízhat…nem úgy, mint Vé-ben! Ha holnap ki kell tálalnia mindent, erről az elmúlt napok furcsaságairól, hát megteszi! Jutott dűlőre, a távozó rendőrkocsikat nézve. Larry érdekében megteszi. Ő fontosabb, mint Veselius.

Próbált találni valami mentséget találni ugyan a fiú számára, hogy valóban halvány sejtése se lehetett erről, de…de ő mondta, hogy „ Tudom, hogy minden rendben lesz”..tehát erről is tudnia kellett. Hazudott neki. Megbízott benne és elárulta őt. – Még mindig nem tudom, hogy ki vagy! – Mondta ki hangosan az előszobába lépve. Há'listenek semmije nem volt feltúrva, ami némiképp megnyugtatta. – Tudnod kellett erről! – Kiáltotta a lány dühösen és meglengette a kezében lévő cetlit.

 „ Meg fog ölni…!Barbi…!Barbi…!”- villant be neki a látomás. Az a lány! A temető…én éreztem…ott voltam! – Győzködte magát. Odament a gardrób melletti tükörhöz sérülés nyomok után kutatva, de csak egy megfáradt, falfehér arc nézett vissza rá. Márpedig ott kellett lennie! Nem őrült meg. Érezte a fájdalmat…Mi ez? Mi történik vele? „ Érzékenyebb leszel”- vízhangzottak benne Vé korábbi szavai. Érzékenyebb? Vagyis látomásaim lesznek? Úristen, Larry!!! – Kapcsolt agya vissza a „jelenbe’’ és hirtelen a sírás kerülgette. Ha elveszti őt…azt nem! Bele se mert gondolni, hogy mi lenne ha…!

„ Barbi a kuuulcs...de nem kapod meeg!” – Robbant fejébe egy újabb mondatfoszlány. Mi van, ha valaki – vagy valami- segíteni akar rajta? – Morfondírozott magában a lány, még mindig a tükör előtt állva.- Ezek után, már semmin se lepődne meg…Mi van, ha valaki titkon még segíti őt?

 -Minden, ami történt, okkal történt! – Jelent meg Veselius mögötte a semmiből. – Hidd el, nagyon sajnálom édesem, de győzni….

-Ne érj hozzám! – Sziszegte dühös megvetéssel Vérvörös, miközben lelökte válláról a fiú kezeit.- Ne nyúlj hozzám! Mindent tudtál előre! – Kiáltott rá szembe fordulva vele. – Tudnod kellett róla! Elrabolták őt!

-Nem tudtam róla…- Kezdte Vé megértő hangnemben, de a lány hirtelen meglátta a ruhásszekrényen heverő fegyverét. Kissé fellökve Vét odaugrott hátrálva tőle rátartotta.

Bármilyen eszközzel is, de meg kell tudnia az igazat! Tartozik neki ennyivel!

 -Te mindvégig tudtad, hogy ez lesz! – Kiáltotta remegve a lány, miközben kibiztosította automata fegyverét és Vére tartotta- TUDTAD, HOGY EL FOGJÁK RABOLNIII! – Üvöltötte dühösen a megszeppent fiú arcába. – Rohadt nagy manipulátor vagy, ugye tudod?
- Nem, nem tudtam róla – Válaszolta higgadt, merev arccal a fiú, a fegyver felé nyújtva jobb kezét.- Ne csinálj hülyeséget…kérlek…add ide!
- BASSZA MEG, TUDNOD KELLETT!!! – Kiáltotta őrjöngve a lány, könnyeivel küszködve.- TE MINDENT JOBBAN TUDSZ, NEM???? – Aztán kis szünetet tartva már higgadtabban folytatta.- Tudtad, hogy én kivagyok? Ismerted az egész nyavalyás életemet, mielőtt bemutatkoztam volna neked!
A fiú nem válaszolt azonnal, csak némán közeledett a lány fel.- Ezt nem tudtam előre….hid el – válaszolta őszintén.- Vérvörös én!
- Ne Vérvörösözzz, és ne közelíts! – sziszegte villámló szemekkel a lány hátrébb lépve egyet.- Vérvörös mi?? Szerinted vágyom rá? – Kérdezte megvetően. – Kibaszottul nem! Élni akarom a normális életemet: barátnő, pasizás…bulik…túl nagy kérés ez!
A fiú visszatartotta lélegzetét, majd hirtelen odaugrott, kicsavarta a lány kezéből a fegyvert.- Térj már észhez!!! – Suttogta a fülébe, hátracsavarva annak kezeit. – Hányszor mondjam el, hogy feladatod van!?
- Ez kurvára fáj! – Nyögte a lány elfojtva egy kiabálást, mire Vé lazított a szorításán-.
- Te sokkal többre fogod vinni, felfogod végre azzal a borsószem agyaddal? - Arrébb rúgta a fegyvert, majd szembe fordította magával. Másodpercekig csak farkasszemet néztek egymással. – Érthető, hogy dühös vagy! – Szólt megértően hozzá.- De ne engem okolj olyanért, amit nem követtem el. Visszahozzuk Larryt. Ígérem! És vésd jól abba az eszedbe, hogy soha nem azért lettél Vérvörös, mert jól néz ki a hátsód! Hanem mert, olyan belső értékeid vannak, amiről neked talán fogalmad sincs. És élek a gyanúperrel, hogy a legjobb barátnőid sem ismerik ezt az oldaladat olyan jól, mint én. De hidd el: mikor megismertelek, vagy beléd láttam, Vérvörös…én is bekattantam. Totál kifordultam magamból. Csakúgy, mint neked, nekem se volt választásom, mondhatni. Megértettél?

Folytatódik!

Kokas Bálint