Mielőtt még válaszolhatott volna, szeme kipattant, és hálószobájának ismerős, jellegzetes illata csapta meg orrát. – Barbii…! – Zihálta lüktető szívvel, a sárgás plafonra szegezve tekinetét.- Meg kell, 'entenem…bántj’őt…-! Hadarta Vérvörös felzaklatva. – Amikor észrevette, hogy Vé az ágya mellett áll, kezében egy pohár friss vízzel, úgy kiugrott az ágyból, mint a nyúl, amit a bokorból ugrasztanak ki.- Mi…történt…? Ismered őt…! …Ismerned kell!

• Barbit…- Vágott a szavába verejtékező arccal Prins, majd kezét előre nyújtva megálljt parancsolt a felé közelítő fiúnak. – A temetőben van…ismered őt…keresztre van feszítve!
• MICSODA!!!??? –Kiáltott magából kikelve Veselius, elejtve a kezében lévő műanyag poharat.- Öhh…bocsánat..- Az összes víz a lány fehér paplanján kötött ki.- Ne haragudj de…- Halkitotta le hangját szégyenkezve a fiú.- Azt mondtad: keresztre van feszítve!Mármint, kit? – Nézett a megzavarodott lányra meglepetten a fiú. – Megint láttad azt a….?

 Hazudott neki! Már sokadjára! Ködösít előtte!- Morfondírozott a lány, növekvő dühvel magában, gondosan ügyelve azonban arra, hogy érzelmeit egyenlőre ne mutassa ki. Még, egyenlőre!Újra és újra maga előtt látta az elgyötört Barbi arcát…és a keresztet. – Még a puszta emlék hatására is végigfutott a hideg a gerincén. Vajon, mit akarhat tőle? Hogy került oda egyáltalán?

„ Manipulál, Vérvörös! Rohadtul azt teszi. Vagy….mennyire ismered te igazán Veseliust?”- Villant be neki a lány kétségbeesett, könyörgő hangja, ahogy végignézett az őt aggódóan figyelő angyalon.

• Prins…mit látsz?

A kérdés, hogy miért látok? – A temetőben van…- Kezdte vontatottan, Vé szemébe fúrva tekintetét.- A boston mellettibe…Nem tudom ki Ő…de ő ismer téged! – A lány tartott egy lélegzetvételnyi szünetet. Titkon azt várta, hogy közbeszól, de az néma maradt.- Képzelődök, vagy Barbi tényleg létezik? – Ne tegyél úgy, mintha nem tudnád! – Támadt fel Vérvörös éles női megérzése.- Persze, hogy az a lány létezik.Nem álmodtad az egészet, s szenilis se vagy! Egyenlőre..

Vé holtsápadt arcán, lerítt, hogy oltári zavarban van.- Ezö…én…ne…ne most beszéljünk …e..erről! – Hadarta, megsemmisülten leheveredve Vérvörös kicsit hanyagul megvetett ágyára.

Tudtam, hogy igaz!- Visított fel elégedetten a hang benne.- Tehát, Vének továbbra is vannak még titkai! Még hozzá úgy tűnik, elég súlyosak! Tudnia kellett Larry elrablásáról is!- Figyelmeztette magát a lány.- Ne dőlj be neki, Vérvörös! Előre kitervelt mindent…

• Kicsoda ez a Barbi? Honnan ismered? – Kérdezte, szúrósan, ellentmondást nem tűrő hangnemben.- És ne merj nekem hazudni, világos? Semmi szükségem a „ meg akarlak téged óvni” dumára! Mi a kapcsolat közted, és Barbi közt?

 -Honnan ismered, miért…? – Kérdezte újra nyomatékosan, miután a fiú nem válaszolt azonnal.

-Barbi a védencem volt! – Bukott ki Vé- ből megtörten, szinte suttogva a válasz, miközben rezzenéstelen arccal ülve az ágyon, a szőnyeg rojtjaira fókuszált. – Egy hónappal ezelőtt kért segítséget. Repülőgéppel indult Londonba, Magyarországról…Helyesebben mondva Budapestről…aztán…- A fiú remegve nyúlt szerelme kezei felé, mire Vérvös megenyhülten odanyújtotta neki.- Aztán a gép lezuhant…műszaki hiba volt…Nem tudtam megmenteni őt, érted? – A fiú olyan görcsösen megszorította, hogy felszisszent.- Ne haragudj…! Kétszázan haltak meg…köztük Barbi! És sehogy se tudtam őt megmenteni...miattam halt meg..- Tette hozzá elcsukló hangon.

• De miért nem? Mi történt? – Faggatta a lány, immáron együtt érzően.- És a többi utas miért nem kért segítséget?

-Te miért nem kérsz segítséget, ha baj van? – Csóválta fejét, keserűen felnevetve a fiú.- Fogalmad sincs, menyi lehetőség van az emberek előtt…és ki se használják őket,puszta büszkeségből.

- Értem…de miért, nem tudtad megmenteni őt?

 - Valami blokkolta az erőmet! – Sóhajtott fel, tehetetlenül a fiú.- Mindig érzem, hogy hol van a segélykérő. Mindig, hogy érzem, hogy milyen veszély van körülötte..de ez a magyar lány…Barbi: nos nála teljesen meghalt a képességem! Se kép, se hang! Ő volt az egyetlen, akinél a minden megérzésem cserben hagyott!

De ha honnan tud Barbi a fiúról?

-Senki másnál nem volt…? Úgy értem, nem fordult ilyen elő többet? – Kérdezte óvatosan a lány.- Szerinted miért ő az egyetlen?

- Bárcsak tudnám!...De teszek róla, hogy megtudjam!  

 – Közölte szárazon, rezzenéstelen arccal.

Kokas Bálint

 ( Folyt. köv.)