Előszóként: bár egy ideje a blog Vérvörösről szól, igyekszem majd visszatérni a régi kerékvágásba, és hozni az újabb és újabb cikkeket! – Ez az interjú a nyíregyházi Műsorkalauz 2015. évi júliusi számában jelent meg!

 A nyíregyházi Vágó Gyulát többen is ismerhetik: a Leonárdó Média Akadémia volt tanára, profi videókészítő, grafikus. Hosszú hetekig pedig a TV2 képernyőjén taktikázott az Éden Hotelben.

 Mi volt számodra a legnagyobb kihívás a játék során?

 Ez egy elég erős önismereti tréning volt, tele kihívásokkal. Ki kellett lépnem a komfortzónámból és egyedül kellett helytállni teljesen új élethelyzetekben, több ezer kilométerre a szeretteimtől. Érzelmes ember lévén néha honvággyal is küzdöttem. Többféle nehézséggel találkoztam a játék során. Volt, amikor kirekesztve éreztem magam és volt, hogy nagyon fájó szívvel búcsúztam a kieső játékosoktól. A végére teljesen összekovácsolódtunk. A játék során voltak izgalmas feladatok, amelyek bőven termeltek adrenalint. Gondolok itt a vízeséses sziklamászásra vagy a vadvízi kalandra. Ezeket nagyon élveztem. Összességében ez egy csodás, életre szóló kaland marad nekem. Örömmel emlékszem vissza a kint töltött időszakra.

 Milyen célból jelentkeztél rá?

 Valójában több oka volt. Régóta nagyon tudatosan építem az életem. Úgy gondoltam, ha kapok egy kis figyelmet, akkor könnyebben tudom kamatoztatni a tehetségemet a pályámon. Filmkészítéssel foglalkozom. Egy országos szereplés pedig elég jó reklám a szakmában. Új embereket ismertem meg és bővítettem a kapcsolatrendszeremet. A másik ok az volt, hogy láthassam, hogyan épül fel egy ilyen televíziós szuperprodukció. Mindig is érdekelt a mozgóképgyártás. Testközelből figyelhettem végig a teljes gyártási folyamatot. Nagyon tetszett. Harmadszor pedig ki az, aki nem szeretne részt venni egy heteken át tartó luxusutazáson, egy másik földrészen, paradicsomi környezetben. Hihetetlen feltöltődést nyújtott ez a hatalmas kaland.

 Ha újra bemehetnél, változtatnál a viselkedéseden, vagy a taktikádon valamit?

 Mindent összevetve semmit sem változtatnék. Hiszek a sorsban és úgy vélem minden okkal történik. A visszajelzések alapján elégedett vagyok a saját játékommal. Azt hiszem nem hoztam szégyent a családomra és a környezetemre. Utólagos változtatásokban nem hiszek. A mi lett volna ha kérdés túlságosan komplex válaszokat rejt. Túl bonyolult. Az egyszerű dolgokat szeretem.:)

 Milyen visszajelzéseket kaptál az emberektől? Gondolom van negatív, pozitív egyaránt…

 Egy ilyen műsorban nyilván nem kap a néző valós jellemképet, de azért a szereplők alaptulajdonságai körvonalazódnak.

A vágás pedig egy elég erős manipulatív munkafolyamat. Úgy érzem, hogy tisztességesen játszottam. Nem igazán bántottam másokat és kiálltam a szövetségeseimért. A legtöbb visszajelzés pozitív, aminek nagyon örülök. Nyilván nem lehetek mindenkinek szimpatikus. A negatív vélemények kevésbé találnak meg és talán még kevésbé tulajdonítok neki jelentőséget. Megjegyzem, hogy az építő jellegű kritikát kifejezetten szeretem. Az anonim internetes sértő véleményekre pedig nem reflektálok. Csak megjegyzem magamban, hogy az illetőnek is komoly problémái lehetnek a saját életével. A véleményvezérekre és a trollokra is szüksége van a világnak!:) A közszereplést amiatt is vállaltam, hogy még jobban megerősítsem magam lelkileg. Ma már tudom, hogy kinek a véleménye számít és ez a legfontosabb! A negatív reklám  pedig jó hatásfokkal bír:) Arra is szükség van. Az új vezetéknevem fülig érő mosolyra húzza az arcomon a szám.

 A népszerűséget könnyen kezeled? Hamar megszoktad?

 Tizenöt perc hírnév mindenkinek jár. Ezt is kipróbáltam. Azonban be kell vallanom, hogy jobban szeretem a kamera másik oldalát. Leggyakrabban operatőrként dolgozom. A munkám miatt sokat utazom és azt tapasztaltam, hogy nagyon sok helyen felismernek. Nagyon jól esik az emberek szeretete. Sokan állítanak meg egy közös kép miatt. Néhányan gratulálnak is. A leveleim száma azóta hatványozottan növekedett. Ennek ellenére azt hiszem, túlzás lenne népszerűségről beszélni. Nyitott vagyok az új kapcsolatokra, szívesen ismerkedem. Sokaknak szimpatikus a közvetlenségem. A celeblét nem vonz igazán. Maradok továbbra is az a kissé bohókás, álmodozó, videós vidéki srác, aki előtte voltam.

 Jövőbeni tervek?

 Néhány édenes,,arccal” tartani fogom a kapcsolatot, ebben biztos vagyok. Petivel, Mariannával, Lokival és Bencével  baráti viszony alakult ki, de van még pár ember, akivel szívesen találkozom majd a későbbiek során. A jövőben szeretnék még inkább a vállalkozásomra koncentrálni. Filmeket és különféle grafikai munkákat készítek. Nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttem az elmúlt évek során és a hibák és kudarcok ellenére is harcolok az álmaimért! Ezek az álmok nem szólnak másról, mint adni. Adni valami szépet, valami olyat, amelyre emlékeznek majd az emberek. Ezek után is azért fogok dolgozni, hogy maradandót alkossak, mindezt úgy, ahogyan csak kevesen képesek: szívvel-lélekkel. Soha ilyen erőt és fejlődés iránti vágyat nem éreztem. Nagyon szeretem, amit csinálok és szerintem ennél nincs fontosabb.

 Kokas Bálint