Nagyon rég nem írtam cikket. Csak Vérvörös, Vérvörös, Vérvörös! Lassan már a csapból is az folyt...vagy még ma is..csepeg! 11 hónappal ezelőtt kezdődött...úristen. Kurva hosszú idő! Már elnézést. De még finoman is szóltam! És ha hiszitek ha nem, mai napig nem mutatkoztam be a regényt ihlető embernek! Vagyis nem abban a formában, mint más normális ember...áh, hosszú sztori! A lényeg: korántsem voltunk olyan puszipajtások, mint azt sokan gondolják! - Nagyon jókat nevettem azokon az olvasói leveleken, melyekben azt írták, hogy vigyázzak rá, adjam át üdvözletüket! Hát...Hé, Vérvörös! ÜDVÖZÖLNEK TÉGED! ....Hát Kedves Olvasó! - Választ nem fogsz kapni tőlem, se attól, akit kedvelsz, vagy akit szeretsz, akiért izgulsz! Mert - kedves Olvasó - úgy érzem, hogy te is beleestél abba a hibába, hogy összekeverted a regényt és a valóságot! Így ne gondold, hogy " A vörös hajú lány" biztos kedves lenne hozzád! - Vagy leszarna téged, vagy egy rövid baszdmeggel válaszolna a lelkes leveledre! Félreértés ne essék: nem ócsárolni szeretném őt...még mindig ő a múzsám ( hiába öltem meg a regényben) ...de bizonyos dolgokat nem értek nála. 

Nos, ez hát a küszöb! Valóság és álom határa.. Realitás és irrealitás mezsgyéje . Létező... és nem létező. - Mindjárt idézhetném az ókori Platónt is. Az életben pedig, milliószor kerülünk küszöb elé. Ott állunk minden változás, választásnál előtte, ott állunk, emlékezni akarunk, vagy épp felejteni valamit. Mert ha a küszöböt átlépjük, automatikusan magunk mögött hagyunk dolgokat, viszont ha nem lépjük át, akkor talán örökké szorongni fogunk! Szorongunk attól, hogy mi vár ránk...mi van, ha átlépjük a ( lényegében saját magunk alkotta) küszöböt? Lehet falakat döntünk, és minden megváltozik körülöttünk? - De benne van a rizikó is: elképzelhető, hogy minden szarabbra fordul. 

Bátorság! - Azt tanácsolom. Tudják mire tanított meg ez a kis hülye, ismeretlen vörös hajú? Arra, hogy tarts ki a céljaid, álmaid  mellett,  mert lehet, hogy túl vakmerő, lehet, hogy  kezdetben mindenki idiótának fog nézni, de aztán...ha látják, hogy komolyan gondolod, hogy eltökélt vagy, igenis sikered lesz!  És egy idő után megszokják, azt, amit csinálsz...és talán belátják, hogy mekkorát tévedtek először, amikor lefikáztak téged! - Komolyan mondom.  Ennyi hónap alatt, rengeteg mindent megtapasztaltam a regény mellett. Ezt is. És hiába mondják, hogy én teremtettem Vérvöröst - és az egész atmoszférát- továbbra is vallom, hogy ennek a csajnak köszönhetem ezt. - Nem tudom, hogy megértenek e, vagy sem, csak azt kérem, hogy fogadják el. És jó példa arra, hogy tanuljanak belőle! - Legyenek bátrak...higgyék el: megéri! - Ne toljanak át semmit a küszöbön! 

Mindezeket azért írtam le, mert az utóbbi időkben rengeteg olyan emberrel beszélgettem, akik tanácstalanok, és akik azelőtt a bizonyos küszöb előtt állnak! Én nem akarok tanácsokat osztogatni, nem vagyok pszichológus, sem tanácsadó. Csak egy dolgot mondok: éljenek, írjanak...és tegyék meg, amit úgy éreznek, hogy meg kell. - Hééé...max szenvednek egy kicsit...vagy letiltják önöket a közösségi hálóról. De esküszöm, hogy megéri! 

 Folyt. köv.! 

 Kokas Bálint