Visszakaphatja a tesóját! Minden olyan lehet

- Ne csináld, Tündérkém! -Szólalt meg egy lágy, szeretetteljes hang a fejében, amikor, őt is meglepve keze egy szó nélkül, automatikusan, robot üzemmódba váltva elindult  a másik kéz felé, hogy beleegyezzen az alkuba. - Ne hagyd, hogy manipuláljon, hogy megigézzen! Ne nézz a szemébe! 

Vérvörös szíve lüktetni kezdett az izgalomtól.- Apa...- suttogta .- Apa...- Ez csak ő lehet! - Gondolta a lány kalapáló szívvel, miközben  képtelen volt Helénéről levenni a szemét. Mintha valami kényszer alatt tartotta volna szabad akaratát, egyszerűen nem tudott parancsolni, egyetlen testrészének sem. Szeme makacsul csak a nőjébe meredt el, és bár agya tökéletesen tudta, hogy valami nagyon nincs rendben, tehetetlennek érezte magát. 

- Prinss! - Nyögött fel mellette Kira a tompa rémülettől.- Ne egyezz bele! Mi történik?? Nem tudok mozogni. Mintha megfagytam volna...

Kira ne haragudj, hogy belerángattalak! - Akarta mondani, de legnagyobb meglepetésére ajkai teljesen más szavakat formáltak.- Nincs...semmi baj! - Válaszolta vontatott gépiességgel, miközben fejét megpróbálta barátnője felé fordítani. Sikertelenül.

- Kár mozognotok, vagy beszélnetek, lányok! - Nevetett fel Heléné örömmámorban úszva.- Az én akaratom szerint tesztek. A manipulálás, a hipnózis császárnőjével álltok szemben...nézzetek csak körbe! - Tárta szét kezeit a katonásan  sorfalat álló, maguk elé, dermedten néző riporterek felé mutatva.- Elég nagy hatalmam van ahhoz, hogy rákényszerítsem szándékomat az emberekre. - A nő közelebb hajolt Vérvöröshöz és színpadiasan megcirógatta az arcát- De veled, csak félig boldogulok. Mindvégig a markomba voltál ici-pici Vörös Szépség...de valahogy...nem mindig engedelmeskedsz!

Zúgott a feje. Mintha a sötét éjszaka zuhant volna rá, vagy mintha valaki föld legmélyebb pontján temette volna el. Tompán hallotta a hozzá beszélőt, érezte jéghideg érintését, de nem tudott rá reagálni. Szabad akarata felmondta a szolgálatot. 

-Prins! Tennünk kell valamit!- Kiáltott Kira bepánikolva. - Mit akar tőle? Mi folyik itt? 

- Mind a ketten bátrak vagytok! - Bólintott elismerően Kirához lépve.- De meglepő, hogy mennyire tudatlanok! Veslius meg se említett? - Kérdezte színpadias sértődöttséggel, inkább Vérvörösnek szánva szavait, mint az előtte értetlenül pislogó szőkeségnek.- Pedig amióta bekerült a kórházba, nekem engedelmeskedett. 

- Az lehetetlen! - Kiáltott fel Vérvörös döbbenten. - Behozták őt...és kómában...

- És kómában volt, mi? - Heléné odaugrott Vérvöröshöz és fejét hátrafeszítve, suttogva folytatta.- Mert így rendeltetett! A téren..mikor meglátott téged, Vérvörös...én is ott voltam. - Sziszegte gyűlölettel a hangjában.- Titkon követtem őt! 

Ne mutasd ki a fájdalmad! Ne mutasd ki a fájdalmad! - Mantrázta magában a lány.- Nem manipulálhattad...

- Kiválasztott, mert beléd szeretett. De milyen ironikus, hogy pont azt a lányt szemelte ki, akinek apja tönkre tett!

- Prins apja meghalt már! - Vágott közbe Kira indulatosan.

MEGHALT??? - Visított fel Heléné kacagva.- Ilyen ócska dumát kitalálni...

- Hazudsz...- sziszegte a lány, miközben érezte, hogy testét ismét forróság veszi körül. Szemét, végre sikerült  levennie a nőről.- Apám meghalt...és Vé szeret! - Tette hozzá, egy árnyalatnyi kétellyel a hangjában.- Te megőrültél. Nem vagy normális! 

Ereibe mintha szirupot öntöttek volna, úgy tért vissza zsigereibe, testrészeibe az élet. Hirtelen megszűnt tompaságát, most meglepő éberség váltotta fel.- Nem tudom mit akarsz és, hogy kivagy! - Kiáltotta el magát bosszúsan, megpördülve tengelye körül, kitépve magát a szorításból.- Vé próbára tett, igen! De szeret! Apámról meg semmit nem tudsz! - Fordult szembe a meghökkent Helénével.- Az édesapám egy ...

- Egy bujkáló!- Vágott a szavába Heléné- Aki megmenthetett volna de nem tette. Aki most tőlem fél és menekül! - Jelentette ki gyűlölködve.- De mért nem avatott be Vé? Vagy: hol van most apuci? Vagy a kis szerelmed, Vérvörös! - Látod? Sehol!- Ne is várd Vét, mert nem fog jönni! Mondtam: én akartam, hogy minden úgy alakuljon, ahogy most van! Ő az én emberem! Én manipuláltam őt! ÉN! ÉN! ÉN! - üvöltötte toporzékolva.- Mert azt remélem, hogy rajtad keresztül el tudom érni, az angyali apucidat!

Nem akart hinni a fülének! - Azt se tudod már, miket beszélsz! - Válaszolta Vérvörös, lesajnáltan.- Édesapám két éve meghalt. És normális volt...nem úgy mint te!

- Két éve!!!- Kapott a szón Heléné és örült módjára szinte az arcába hajolt.- Pont amikor ez az egész kezdődött! - Hadarta izgatottan.- Nem volt gyanús ? Vé 2 éve kezdett figyelni? Pont akkor amikor apuci meghalt!

A nő szavai éles történt vágódtak szívébe. Nem, akarta elhinni amit mond. Ez ...ez hihetetlen! De megérzései azt súgták: Heléné, bár gyűlölte érte, de igazat mond!

Folytatódik!

Kokas Bálint