Új történet!

2 lány. 2 regényből. 2 író. 1 szövetség! Titok, szerelem, akció! Vérvörös pedig visszatér! A vér az élet, halál jelképe...Reményt adott, éltetett...de most...ő maga lesz A HALÁL. Cara. Makacs. Őszinte, És élete legnagyobb kalandjába kezd. Kalandba, mit majd vérrel vésnek fel az Égbe...

Ami eddig történt:

http://eleg007.blog.hu/2017/12/21/vervoros_vs_cara_halal_a_ragadozo_ellen_masodik_fejezet_2_resz_valaszok

Az épület második emeletén volt a lányvécé. Vérvörös ezt onnan tudta, mert már pár évvel ezelőtt járt itt. Az egyik barátnője buliját tartották ebben az iskolában. Meglepetésére ez a folyosó azonban totál kihalt volt. Csak a neon vibráló hangja hallatszott. Nem zavarta, az zavarta. Eszeveszett tempóban kezdett kattogni az agya: valamiért nagyon nem tetszettek neki a mostani események! Nagyon rossz (meg)érzései támadtak. – És, mint ismeretes, eddig sosem tévedett. - A Lélekzabálót nem lesz egyszerű elkapni, sőt: semmi garancia rá, hogy túlélik.

- A nőit keresed? – egy vékony női hang riasztotta fel gondolataiból. Mikor megfordult egy húsz év körüli, fiatal szőke lány állt vele szemben. - Salsa vagyok! – nyújtotta vékony kezét a lány felé. - Másik irányban van a vécé, építkezés miatt helyezték át

- Prins Bara…- nyújtotta viszont kezét bemutatkozásra a lány, de amikor hozzáért az remegni kezdett, majd hörögve összecsuklott

- Mi aaa…? – Vérvörös villámként ugrott odébb, miközben a lány ájult teste felett egy fekete, hosszúkás árny jelent meg…

- A Lélekzabáló nem is… - a felismeréstől kocsonyaként kezdett remegni.- Rossz… rossz nyomon…

Futni akart, de ekkor hirtelen bénító fájdalom hasított a szívébe.

- Ne… ne… - préselte ki ajkai között verejtékező homlokkal a vörös hajú lány, miközben szemét valami fátyolos sötétség lepte el. - Ne!!!

Szeme magatehetetlenül lecsukódott.

A női vécének tükrébe egy vörös hajú lány önelégült mosollyal méregette magát. - Túl gyenge voltál, Vérvörös…- sziszegte démoni hangon. – A te lelkedet megenni! A nagy Vérvörös, így ér véget! - megsimogatta a hosszú vörös hajat, majd másodpercekig a tükörben lévő arcot tanulmányozta.- Szép vagy…- kacagott fel sátánian. - Szép vagy, Vérvörös, de túlságosan gyenge!

- Exdemorales sipió! – motyogta pislogás nélkül megkövült tekintettel, mire a tükör éktelen robajjal szétrobbant.

- Mi történik itt? – futott oda hozzá hirtelen egy magas, középkorú hölgy. - Istenem, csak nem leesett már megint ez a fránya tükör? Bele ne lépj, drágám, jól vagy? Mi a neved?

A meglepett lány nem válaszolt azonnal.

- Tudom, hogy sokkot kaptál, de nyugodj meg - bíztatta őt a hölgy, bátorítóan megsimogatva az arcát. - Akárhány tükröt raknak ide, az mindig leesik! – tette hozzá bosszankodva.

- Penelope Ann vagyok - szólalt meg a lány, mosolyogva. - Minden oké, köszönöm.

Azzal tekintette megakadt az egyik jókora üvegdarabon. Egy barna hajú, vékony arcú, kékeszöld szemű lány nézett vissza rá. – Minden a legnagyobb rendben – mondta újra mélységes nyugalommal. Főleg, hogy ő a Lélekzabáló kettős győzelmet aratott. Miután megszállta az immáron gyenge Vérvöröst, sikeresen végzett is vele. És egy új lányt temtett: Penelope Annt!

Vérvörösre, így senki nem fog emlékezni: mert bármit is tett a vörös hajú lány, azt az ő számlájára írják. Penelope Ann számlájára, akinek sose volt vörös a haja. Az a lány megszűnt létezni. És a legviccesebb, hogy senki sem siratta. Mert tulajdonképpen egyvalaki létezet csak. Ő: PenelopeAnn…

A barna hajú lány fejbiccentve elköszönt a hölgytől, majd ráérős léptekkel elindult vissza a társaságához. A folyosó ismét kihalt volt. Mintha mi se történt volna.

Folytatás hamarosan!

Kokas Bálint, Szabó Enikő