Olyan gyorsan repül az idő, hogy kapkodom a fejem: ezt se most akartam megírni, hanem jóval hamarabb, de sűrű volt ez a hónap, és emiatt az egész blogot elhanyagoltam, kissé! 

Bár csak az időjárás változik, egyvalami -úgy tűnik- bebetonozta magát az életünkbe, újra. Az pedig a kormányunk...újabb négy év: megint lehet pezsgőt bontani, vagy éppen bosszankodni. Halkan megjegyzem, hogy nagyon kevés ismerősömről tudom, hogy Orbán párti. Akivel csak beszélgettem a választások után - vagy előtt- nagyon ki van, volt bukva: " ki a faszom szavazott rájuk"- Na, már elnézést, de 10 emberből 8-nál ilyesmi, ha nem "kedvesebb" volt a reakció!  Nem az lepett meg, hogy nyertek - bár csalódtam- hanem a hatalmas fölény! Arról már írtam többször is, hogy ez az ellenzék hibája is, hiszen nem volt erős összefogás: vagyis ha nincs kire szavazni, a fideszesek biztosan szavaznak Viktorra, tehát már nyert is. Nem akarok belemenni a győzelmi sikerüket firtató kérdésekbe, de az az igazság, hogy...hogy nincs igazság! Az egész választási rendszer egy....és innentől kezdve két soron keresztül még káromkodom! 

Pár hét telt el az újraválasztás óta. Április 10.-én szembesültem azzal, hogy...hogy ténylegesen veszíthetek. Én is. Nem csak az ellenzék.  Például elveszíthetem egy nagyon jó barátomat, akivel így se könnyű a helyzetünk. De ha lelép külföldre??? Márpedig az események hatására biztosra veszem, hogy nem csak Ő, hanem rajta kívül több százezer magyar fog még innen elhúzni a francba! Nem mintha kéne indok, de.. de itt ki akar már érni? Dolgozol, de szarnak a fejedre, nem vagy megbecsülve, és abszolút lehetetlen, kilátástalan az ember jövője! És ez csak egy ok, a mondjuk 13 okból, amiért rengetegen eliszkolnak innen. Soroljam még? Oktatás szar, egészségügy....ja, a boldogságot meg hagyjuk is! Nem tudom, hogy hány ember boldog ténylegesen ebbe az országnak nevezett valaminek?? És most hagyjuk a közhelyeket, hogy ó, de én boldog vagyok, amikor meglátom Őt...!! Oké: elhiszem...ha ezt a részét vesszük, én is boldog vagyok. Akkor. Amikor. Meglátom. Őt. De aztán belém mar a tudat, hogy: mi van, ha tényleg lelép Ő is innen? 

Vagy: akarok én itt jövőt ? Tévedés ne essék: tisztában vagyok vele, hogy külföldön se leányálom az élet. Nincs pénzt tojó szamár, se terülj-terülj asztalkám, de ott megadják azt a lehetőséget, amit itt nem: megtudsz élni. Tudsz pénzt keresni, és tudsz félre rakni. És nem esz mindennap az ideg, hogy vajon mikor basszák ki az embert a munkahelyéről? Sajnos ez megy! Tollvonás, aztán szia! 

Szóval a választási héten tényleg bekakiltam...annak ellenére, hogy biztos voltam benne: egyetlen barátom se megy semerre. Még. Durván jók a megérzéseim...nyugodt kellett volna maradjak, de...nos, akkor döntöttem el, hogy lázadni fogok! Nem mintha addig nem ezt tettem volna, de ezúttal, teljesen nyíltan!

 Az első nagy tüntetésen voltam a fővárosban, április 15.-én. Rengeteg barátom, ismerősöm, családtagom féltett. Jogosan. Ismerve, hogy milyen indulatok vannak, voltak ebben az országban egy ilyen összejövetel, nagyon hamar zavargásba csaphat át. Mint volt is arra példa, 2006-ban. De nem volt semmi: emberekkel találkoztunk, skandáltunk, és mentünk...és mentünk...és mentünk...miközben mindenhol kamerák, és újságírók lesték minden lépésünket. Már csak a vörös szőnyeg hiányzott nekem! Vicceltem.Ami eléggé meglepő volt az az, hogy az Operától (ott kezdődött a menetelés) a Kossuth térig ( ott ért véget), bizonyos pontokon nem volt hálózat elérés. Se telefon. Se internet. Nem azt írom, hogy sehol se volt, mielőtt még valaki rácáfolna, de igenis voltak pontok, ahol meghalt a tudomány! Véletlen volna? Ebben a diktatúrában? Nem én mondom, hogy diktatúra van, csak az EU! 

Sűrű programom volt Budapesten ( nem kifejezetten a tüntetés miatt kúsztam fel!), így csak másnap vasárnap este tudtam elolvasgatni a különböző portálok tudósítását, a szombati eseményekről. Felment a pumpa benne. Az egyik oldal ( direkt nem írok nevet, de nem lesz nehéz kitalálni, hogy melyik!) le Soros bérencezett bennünket! Az első gondolatom az volt, hogy ezek nem normálisak...bár tudva, hogy az oldal erősen nyalja a kormány seggét      ( és cikkeik 70%-át a migránsok ihletik!) fel se kellett volna húznom magam, de az emberben ennek ellenére ott a tüske. Szívem szerint bementem volna hozzájuk, hogy nem baszdmeg, nem bérenc vagyok! Csak valaki, aki nem akar ezen a fostelepen élni úgy, hogy közben attól fél: elveszíti a barátait!! Szemetek. Szerencsére nem egy portál mellénk át: sőt! Némelyik meg is lepett, hogy mennyire nyíltan ki meri mondani, amit gondol....

Azóta nem egy tüntetés volt már a fővárosban és vidéken egyaránt. Jövőhéten is lesz, és azután is. Meg azután, meg azután, meg azután, meg azután...Hogy mit érünk el vele? Lehet pocskondiázni, igen! Lehet, hogy semmit! De ha az ember meg se próbálja, ha nem küzd? Az a több, mint százezer ember, akik kint voltunk...nem adjuk könnyen magunkat. Én meg...én meg csak nem akarok (el)veszíteni! Ennyi. Nem akarok anyázni senkivel, aki nem ért velem egyet. Ne ítéljenek el azért, mert ezt gondolom. Csak azért írtam le, mert úgy érzem, hogy le kellett! De attól még ugyanaz az ember vagyok, akit megismertetek ( igen, ezt most elnézést, de az ismerőseim felé céloztam!), és csak azt tudom mondani, hogy aki tud, minden tüntetésen legyen ott. Legyen idős, vagy fiatal. Mert nem a kor számít. Hanem ami bennünk van.

Lájkold a blogot: 

https://www.facebook.com/vervorosblog/

Forrás: Saját képek