Mivel már több ismerősöm, barátom kérdezte, hogy mikor fogok saját verseket elhozni ide (14 éves korom óta művelem ezt a dolgot) és mivel pihenésre küldtem a kritikus énem és nem szeretnék semmi " extráról" írni úgy őszig, hát most eljött az alkalom. Íme néhány saját vers a múltam ködéből előkotorva.

Ezt nőnapra írtam. Egy konkrét személyhez. Kicsit mérges voltam rá akkor.

A NŐ

 Azt kérdezed tőlem. hogy

Azt kérdezed tőlem. hogy

Milyen vagy te nő!?

Hát van, hogy szőke..

De mindegy, nem ez a fő!

De azt elmondanám, hogy

Lemegyek hídba,

Ha egyszer megértelek…

Te viszel a sírba!

Ne sértődj meg, drága,

Lényed hoz ki onnan.

Miután fejedben, kis bomba felrobbant.

Hogy” Férfiak…léhűtők, mihaszna népség,

Mindegyik csak AZT akarja-

Ehhez semmi kétség!

De hogy még én etessem,

Én ruházzam őket, hát

Hol tisztelik ezek, ezek a nőket! ?

Nem, kedves, nem értesz. – Most furcsa vagy nagyon,

Bár senki se normális, ha van, ha nincs vagyon!

Nem értesz. – én csodállak őszintén, igen!

-Bár néha futkos rajtam tőled a hideg.

De tény, h rejtély vagy…gyönyörű őszinte..nagyon!

Hogy néha úgy érzem, magamat eladom,

Minden porcikám menjen csak donornak,

És te csak nevess: Háhá, így már jól van!

-        Én meg csak nézek magatehetetlen,

Kúszok feléd rimánkodva: Kegyelmet, kegyelmet!

   Na látjátok, látod- a nő az pont ilyen!

Mindent elér, mit akar- és pisszenés sincsen!

S nekünk tűrnünk kell- fekszünk az alomban,

A nő teremt csak, a társadalomban.

S jobb, ha nem szólunk, útjukból álljunk el!

Ki vigyázna mégis ránk!?

-        Senki. A NŐ az kell!           (2012. március 8)

Sorstalanság

Ne kérdezd ki vagy,

Ne kérdezd meg sorsod.

A jövő úgy is néma,

Görcsből fel nem oldod!

Ne kérdezz semmit,

Mi létedre utal.

Látod, e földön élsz,

Itt mindenki fukar!

Ha adni kell, adjál,

Ha menned kell, eredj!

Ha azt mondják, gyűlölj:

-        Ezerszer szeress!

                               ( 2007)

Bábeli valóságshow

(Rendezte: az ember

Főnyeremény: a túlélés)

Álmodtam egy világot,

Mindenki boldogan élheti.

Orwelli állatfarm módra:

-Egyenlőség! Ezt hirdeti.

Ahol nincsen már gyűlölet,

Csak baráti kéz nyúl feléd.

Letették már a fegyvert,

Nincs alkony, se kín, se vér!

Nincs arcokon fáradt mosoly,

Csak a ráncok vonulata.

Büszke múlttól ajkunk nevet,

Nem szégyentől, vagy kínunkba.

És szól az ének: szív dala ez,

Valahol távol, Odafönt.

Szlovák roma a magyarnak,

Konferencián teát önt.

De felébredek, és torz világ!

Robbantás, gyilok és baj van!

Hát fogd a kezem, szerelmem,

Úsznunk kell tudni a szarban!

Ne fordítsuk el arcunkat,

Látni kell, hogy mi vesz most körül.

Még ha kifordul is a belem tőle,

Ha kérdezik is: Isten megőrült.

Nem ő, nem ő, ne álltasd magad,

Csak Bábel tornyát ismét építik.

Méregből vannak a téglák,

Gonoszsággal meg szépítik.

És majd kamera veszi: integess,

Az életnek, ez az új showja.

Ahol kinyírjuk egymást, hogy: „Dögölj meg”

Az nyer, aki ezt kibírja.

2014. 05.08.

Chansont dúdol az ősz…

Chansont dúdol az ősz , hordja a levelet,
Édes dallamán én meg csak nevetek.
Ostoba egy boszorkány, elvarázsol jóval,
Végül rám tapos , megöl vasmankóval.

Félholtan a földön, jövőm íze számban,
Kiköpném , ha tudnám, de nincs hozzá nyálam !
Ha pedig lenyelem, úgy miben hihetnék,
Kiapadt álmokat miért is kergetnék !?

Kaptam ezer pofont, csakhogy ütni tudjak,
Szigorúak hozzám, immár bizonyítsak!
Felkelni a földről, ismét ringbe szállni,
Legyőzni a sorsot, vagy épp mellé állni!

És bárki , bármit is mond, én maradjak igaz,
Ha hetente sírnom kell, sírjak! lesz rá vigasz!
Talpra hát nyomorék, talpra koldus-ember,
Nem arathat diadalt, ki harcolni sem mer!

Nyíregyháza, 2008 november 9-10

  Elég Blog a facen! Katt, lájk:

https://www.facebook.com/profile.php?id=597107567077388&ref=ts&fref=ts

 Elég ennyi mára. Folytatjuk....

Kokas Bálint