Az előző rész itt: http://eleg007.blog.hu/2015/06/14/vervoros-_az_utolsok_tizenhatodik_fejezet_szovetsegesek_6_resz

-Ki…vagy…? Én..vagyok…Larry! – Kérdezte megszeppenve a fiú, és ösztönösen hátrálni kezdett a szőke nőtől.-  Naggy’n szép..vagy..de Prins nem – Jelentette ki a hidegtől reszketve.- Nem te…’agy!

Heléné gyengéden végighúzta vékony újjait hosszú, szőke haján, majd színpadia műmosolyra húzta pengevékony ajkait.- Ó, nocsak? Tetszek neked, Larryke? Azzal még közelebb lépett a fiúhoz és kezét végighúzta a homlokán.- Csupa, csupa víz vagy, esetleg…

-Heléné…az…az alku! – Hörögte Olivér nagy nehezen feltápászkodva a földről, a szívét fogdosva. – Megígérted!

Meg akarta érinteni a vállát, de tudta, hogy kockázatos lehet. Nem akart még egy ilyen fájdalominget kapni.

Így inkább némán figyelte, hogy mi is fogtörténni.

Heléné gyönyörű volt, bármelyik szemszögből nézte is! Karcsú, középmagas, megnyerő mosolyú, és szőke! Valósággal álomnő! Soha nem felejti el a napot, amikor először találkozott vele…

 Két évvel ezelőtt volt. Dátumra pontosan nem tudta volna megmondani, hogy mikor, de azt jól tudta, hogy egy nagy meccs után voltak. Sikerült legyőzniük Boston legnagyobb rivális focicsapatát a Swinget. Meg is izzadtak rendesen…A csapat edzője, Courtny Frea még a leket is kihajtotta belőlük. Hosszú heteken át edzsedtek, napi tizenkedttő órában! Kőkemény diétát kellett tartaniuk, egy másodpercnyi lazsálást sem engedve meg maguknak! Olivér már torkig volt az amúgy hatvan felé közeledő, néhol igen szőrösszívű edzővel. – Többször átfutott rajta, hogy egyszerűen otthagyja az egész csapatot. Semmi ideje nem volt másra! – A suliban ráadásul akkor kezdődött a vizsgaidőszak…nagyon húzós hetei voltak.

 A csajok terén is nagy pangás volt, hiszen nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy valami nő elvegye az eszét. Prins Barentyval, ekkor még csak barátok voltak. Esze ágába se volt, hogy komolyabb szintet ugorjon meg a kapcsolatuk. – Ha akkor már tudta volna, hogy a lány vonzódik hozzá…akkor talán többről is szó lehetett volna. De sejtelme se volt róla.

Ám végül nem lépett ki. Utólag pedig be kellett ismernie, hogy az öreg Courtny, nagyon is tudja mit csinál(t). Öt egyre megverték, jobban mondva lemosták az alfahímnek számító Swinget!

 Azután pedig – jó focistákhoz híven- elmentek a legközelebb eső kocsmába a Forgivbe, és – nevükhöz méltóan- megadták a módját az ünneplésnek!

 Minden a Double Fire nevű kocsmában kezdődött. És ott is végződött, mondhatni, mert arra a mai napig nem is emlékszik, hogy hogy került fel Heléné lakására!

 Az utolsó kocsmabeli emléke az volt, hogy épp a Wayney haverjával beszélgetett a legújabb Marvell produkcióról ( Bosszúállók) amikor a  bárpultnál feltünt neki a gyönyörűlány, aki egymagában ült, tonicját szürcsölgetve. Félreértelmezhetetlenül őt figyelte. Oda-oda kaccsintott rá, majd mit sem törődve a reakciójával tovább kortyolgatta az italát.

-Látod azt a csajt? – Bökte oldalba haverját, Heléné felé mutatva.- Úgy látszik nagyon akarna valamit.

-Vaúú, ez jó csaj! – Suttogta izgatottan Wayney, kétszer is végigmustrálva „az áldozatot”.- Azonnal támadad le…

-Úgy lesz! – Hörpittente ki poharát Olivér, miközben felállt, hogy bevetésre induljon.- Ha a Swinget levertük, ezt a csajt két perc alatt felszedem! – Gyorsan megigazította, gondosan felzselézett séróját.- Na asszem így király is!

-Ha nem jönnél be neki, szólj az érdekemben pár jó szót! – Kérte haverját a másik a kelleténél hangosabban.- Tudod, hogy a szőkék a gyengepontjaim!

Már nem emlékezett rá, hogy mit motyogott válaszként, mint ahogy arra sem, hogy mi is történt azután, hogy egy  sziával ráköszönt a lányra!

A legközelebbi emléke ugyanis az volt, hogy  ezen a kőpadon feküdt, és akárhogy is akart mozogni, testészei nem akartak engedelmeskedni neki. Úgy érezte, mintha sóbálvánnyá merevedett volna. Zúgott a feje, szédült, és minden porcikája remegett a fájdalomtól…vagy a hidegtől.

A nő eleinte semmit nem szólt hozzá, már kezdte azt hinni, hogy néma!-  Az „ Oké, most tuti begolyózta!” életérzésről nem is beszélve.

-Segíteni fogsz  nekem, Olivér  Mckenzeet ! – Jelentette ki magabiztosan a „ vendéglátó”, körülbelül öt percnyi hallgatás után, a kőpadon fekvő felé tornyosulva.  – Szükségem van rád a tervemhez. Mert te ismered őt. Te tökéletesen a közelébe tudsz férkőzni.

-De kineek? – Kérdezte megrökönyödve a focista. Az a sanda gyanúja támadt, hogy itt most nem pasizási tippeket kell osztogatnia.- És egyáltalán ki vagy te és én mit..?

- CSÖND LEGYEN! – Üvöltött rá a lány olyan hangosan, hogy újabb remegési hullám tört rá.- A közelébe férkőzöl, és idővel elhozod őt nekem! Az egyetlen embert, aki az utamba állhat. Aki, ha kereszte tesz, nekem végem!

- Mégis, hogy jövök én a képbe? És ki ez az illető? És, amúgy mellékesen ki vagy te és honnan szalajsztottak?

- Prins Barentyről beszélek!  – Bökte ki végre a nő, rezzenéstelen arccal maga elé meredve.- A vörös hajú elsős ápolócsajról! Szerelmes beléd!- Közölte, mintha csak az időjárásról csevegne. – Éppen ezért,  vakon fogja követni minden lépésedet. Játszd el, hogy belehavarodtál…játszd el, hogy rajongsz érte. És ígérem,  busásan megfizetlek.!

- De mégis ki vagy te ? És mit akarsz  a lánnyal? Ki ő, hogy veszélyes lenne? – Bombázta folyamatos kérdésekkel az idegent.- Mi a terved vele? Elárulnád végre!

Heléné, némán harapdálni kezdte pengevékony ajkait. – Lerít róla, hogy gondolatban teljesen máshol jár!

-Ha engedelmeskedsz, idővel mindent megtudsz. Nem foglak bántani. Csak férkőzz a közelébe a vörös hajúnak! Őt akarom! Leszel a szövetségesem, Oliver? – Fordult felé, tettett mosllyal. – Amit kell tenned kell csekélység. de ami jár érte…nos…az  minden képzeletedet felülmúlja majd!

 Folytatódik!

 Lájkold a blogot, itt: https://www.facebook.com/eleg007?ref=ts&fref=ts

Kokas Bálint