Az előző rész itt: http://eleg007.blog.hu/2015/06/15/vervoros-_az_utolsok_tizenhatodik_fejezet_szovetsegesek_8_resz

Gondolatmenetéből egy éles, nyávogó hang zökkentette ki. – Sónóóó…te mit keresel itt? – Rikkantott fel élesen meglepődve  Heléné, amikor egy túlsúlyos, nagydarab, zöld színű perzsa macska somfordált oda hozzájuk, Olivér lábaihoz dörgölve hatalmas szőrét.-  Ne haragudj kicsim, szólt negédes mosollyal megsimogatva a kisfiú tarkóját, miután látta, hogy az újból összerezzent, nagy hangja hallatán.- Olyan buta ez a cica, tudod? – Azzal gyorsan ölbekapta az állatot, aki dühös fújások közepette jelezte, hogy ez nincs ínyére. – Hányszor mondjam még, hogy viselkedni kell? – Koppintott éles körmével az állat orrára.

-’ Ol van, Prinsss!!! ’oooolll??? – Kérdezte felizgultan kiabálva a kisfiú, hol a reakciótól  megszeppent Helénére, hol Olivérre nézve, kétségbeesett, szinte könyörgő ábrázattal.- Hoooolllll? ’Ollllllllll??? _ ismételgette hisztérikusan, magából kikelve.- ’Ollll vaaaaan, Prííínnnnnnnnssssssss?

- Nincs itt a nővérkéd, kincsem! – Simogatta meg Larryt mézes-mázos hangon újból Heléné.- De hamarosan megérkezik!- Fűzte hozzá egy elégedett vigyorral.- Addig várunk egy picit…akarsz meséljek neked valami…

- Ne játszd magad, Heléné! – Kiáltott rá Olivér, aki közben ismét összeszedte erejét és a fiú elé húzódva, óvón magához szorította.- Semmi anyai jóindulat nem szorult beléd, ne is próbálkozz! – Majd látva a lesokkolt nő képét, hozzáfűzte.- És ajánlom, hogy ne okozz fájdalmat! – Emelte fel mutató úját vészjóslóan.- Mert nem leszek hű szolgád többé. És tudtommal kellek neked!

A beállott csendben még a légy zümmögését is lehetett volna hallani. Ha lett volna valahol, a közelben. Heléné úgy kimeresztette sötét szemeit a semmiből felbátorodott Olivérre, hogy a fiú attól kezdett tartani, hogy nyomban kiesnek és elhagyja őket! A szőkét olyan váratlanul érték a támadó szavak, hogy valósággal megdermedt, mint aki azt se tudja, mihez is kezdjen most. – Mit…mit merészelsz?? – Hápogta megkövülten, pislogás nélkül.- Teee?? Engeeem???

Olivér nem válaszolt azonnal. Állta a gyilkos tekintetet.- Ha Vérvörös nem jön ide –Kezdte szándékos vontatottsággal.- Akkor kellek még neked. Ezt te is tudod. …Engem szeret, csak én tudom  ide csalni! – Magyarázta hűvösen.- Bennem bízik….Kellek neked. – Jelentette ki, egy kicsit meginogva, mintha csak magát győzködné.

-Lehet, hogy így gondolod…

Kezdte volna a másik, de ekkor  észrevette, hogy a lépcsőnél áll valaki , és mozdulatlanul, feszülten őket figyeli.

Heléné és az idegen hosszan összenéztek.

-Ti…ti ismeritek egymást??? – Ddogta hüledezve Olivér, úgy járatva szemeit a két fél közt, mint az egérutat kereső egér. – Te…te hogy kerülsz ide? – Fordult a jövevény felé, aki rá se hederített, csak továbbra is a szőke nőt nézte.

-Veselius Braudner! – Suttogta nem kis elégedettséggel az. – Tudtam, hogy eljössz, és megkeresel.

Az angyal semmit nem szólt, csak szemével gyorsan felmérte a terepet. Larryn időzött egy kicsit, mintha mondani, akarna neki valamit, de aztán ajkába harapott, és lenyelte gondolatait.

-Míly’ modortalan vagy! Nem is üdvözölsz méltóképpen? – Húzta fel az orrát megjátszott sértődöttséggel Heléné.- Legalább egy csókot elvárnék…a régi idők emlékére!

-Azok rég voltak. – Válaszolt mereven a fiú, hajszálnyit közelebb lépve hozzá.- Tudtam, hogy visszatérsz ide.

-Ó, csak nem Barbi baba súgott? – Kacagott fel kárörvendően a szőkeség.- Azt hittem Vérvörös lesz olyan naiv, hogy egyből idejön. Ehelyett itt vagy te. És hamarosan őt is üdvözülhetjük körünkben. Megalakulhat a szövetség. Egy álom valóra válik!

Folytatódik!

Kokas Bálint

Gondolatmenetéből egy éles, nyávogó hang zökkentette ki. – Sónóóó…te mit keresel itt? – Rikkantott fel élesen meglepődve  Heléné, amikor egy túlsúlyos, nagydarab, zöld színű perzsa macska sonfordált oda hozzájuk, Olivér lábaihoz dörgőlve hatalmas szőrét.-  Ne haragudj kicsim, szólt negédes mosollyal megsimogatva a kisfiú tarkóját, miután látta, hogy az újból összerzzent, nagy hangja hallatán.- Olyan buta ez a cica, tudod? – Azzal gyorsan ölbekapta az állatot, aki dühös fújások közepette jelezte, hogy ez nincs ínyére. – Hányszor mondjam még, hogy viselkedni kell? – Koppintott éles körmével az állat orrára.

-’ Ol van, Prinsss!!! ’oooolll??? – Kérdezte felizgultan kiabálva a kisfiú, hol a reakciótól  megszeppent Helénére, hol Olivérre nézve, kétségbeesett, szinte könyörgő ábrázattal.- Hoooolllll? ’Ollllllllll??? _ ismételgette hisztérikusan, magából kikelve.- ’Ollll vaaaaan, Prííínnnnnnnnssssssss?

- Nincs itt a nővérkéd, kincsem! – Simogatta meg Larryt mézes-mázos hangon újból Heléné.- De hamarosan megérkezik!- Fűzte hozzá egy elégedett vigyorral.- Addig várunk egy picit…akarsz meséljek neked valami…

- Ne játszd magad, Heléné! – Kiáltott rá Olivér, aki közben ismét összeszedte erejét és a fiú elé húzódva, óvón magához szorította.- Semmi anyai jóindulat nem szorult beléd, ne is próbálkozz! – Majd látva a lesokkolt nő képét, hozzáfűzte.- És ajánlom, hogy ne okozz fájdalmat! – Emelte fel mutató uját vészjóslóan.- Mert nem leszek hű szolgád többé. És tudtommal kellek neked!

A beállott csendben még a légy zümmögését is lehetett volna hallani. Ha lett volna valahol, a közelben. Heléné úgy kimeresztette sötét szemeit a semmiből felbátorodott Olivérre, hogy a fiú attól kezdett tartani, hogy nyomban kiesnek és elhagyja őket! A szőkét olyan váratlanul érték a támadó szavak, hogy valósággal megdermedt, mint aki azt se tudja, mihez is kezdjen most. – Mit…mit merészelsz?? – Hápogta megkövülten, pislogás nélkül.- Teee?? Engeeem???

Olivér nem válaszolt azonnal. Állta a gyilkos tekintetet.- Ha Vérvörös nem jön ide –Kezdte szándékos vontatottsággal.- Akkor kellek még neked. Ezt te is tudod. …Engem szeret, csak én tudom  ide csalni! – Magyarázta hűvösen.- Bennem bízik….Kellek neked. – Jelentette ki, egy kicsit meginogva, mintha csak magát győzködné.

• Lehet, hogy így gondolod…

Kezdte volna a másik, de ekkor  észrevette, hogy a lépcsőnél áll valaki , és mozdulatlanul, feszülten őket figyeli.

Heléné és az idegen hosszan összenéztek.

• Ti…ti ismeritek egymást??? – Ddogta hüledezve Olivér, úgy járatva szemeit a két fél közt, mint az egérutat kereső egér. – Te…te hogy kerülsz ide? – Fordult a jövevény felé, aki rá se hederített, csak továbbra is a szőke nőt nézte.
• Veselius Braudner! – Suttogta nem kis elégedettséggel az. – Tudtam, hogy eljössz, és megkeresel.

Az angyal semmit nem szólt, csak szemével gyorsan felmérte a terepet. Larryn időzött egy kicsit, mintha mondani, akarna neki valamit, de aztán ajkába harapott, és lenyelte gondolatait.

• Míly’ modortalan vagy! Nem is üdvözölsz méltóképpen? – Húzta fel az orrát megjátszott sértődöttséggel Heléné.- Legalább egy csókot elvárnék…a régi idők emlékére!
• Azok rég voltak. – Válaszolt mereven a fiú, hajszálnyit közelebb lépve hozzá.- Tudtam, hogy visszatérsz ide.
• Ó, csak nem Barbi baba súgott? – Kacagott fel kárörvendően a szőkeség.- Azt hittem Vérvörös lesz olyan naív, hogy egyből idejön. Ehelyett itt vagy te. És hamarosan őt is üdvözőlhetjük körünkben. Megalakulhat a szövetség. Egy álom valóra válik!

Folytatódik!

Kokas Bálint

-