Az előző rész itt: http://eleg007.blog.hu/2015/06/14/vervoros-_az_utolsok_tizenhatodik_fejezet_szovetsegesek_7_resz

-Ha engedelmeskedsz, idővel mindent megtudsz. Nem foglak bántani. Csak férkőzz a közelébe a vörös hajúnak! Őt akarom! Leszel a szövetségesem, Oliver? – Fordult felé, tettet mosollyal. – Amit kell tenned kell csekélység. de ami jár érte…nos…az  minden képzeletedet felülmúlja majd!

  Kezdetben nem értette őt. Félt a nőtől. A hideg kirázta tőle. Szó szerint.

-Bárki is vagy, engedj el! – sziszegte megveszített arcizmokkal, minden színészi képességét latba vetette, hogy palástolja félelmét.- Vagy különben…

-KÜLÖNBEN MI??? – Ordította éktelen dühvel az arcába, olyan közel fölé hajolva, hogy érezte a leheletét.- Jegyezd meg, amit most mondok! – Hajolt a füléhez, suttogva.- Ne merészelj engem kioktatni, mert te húzod a rövidebbet.

-Te beteg vaaa…

Hirtelen erős szorítást érzett mellkasában, mintha a szívét valaki ki akarná tépni onnan. – -Ááhhh…- Nyögött fel a kíntól, ami másodpercek alatt az egész testét beterítette.- Ez…ez a…- Nem kapott levegőt! Elméjében vészesen villogni kezdett az a képzeletbeli vészjelző, hogy most biztos itt a vég!- Mi..mi történik!??

 Nem,  ez  csak valami rossz rémálom lehet! – Győzködte magát becsukva szemeit, de nagyon hamar kiábrándult ezen feltevéséből. Pár perc mulva rájött, hogy ez nem rémálom. Bár az lenne. Ez rosszabb annál!

-Érzed ezt a fájdalmat, szépfiú! – Hajolt felé kecsesen, könnyű tavaszi zöld ruhájában az idegen, miközben hosszú, vékonyka újaival végigcirógatta arcát.- Ez vagyok én. Heléné Diaros. A fájdalom!

-Hatá…sos bemu…tatko…zóó! Préselte ki száján Olivér, minden maradék erejét összekaparva. – Mit…akarsz…te?

A nő egy darabig nem válaszolt, csak kimérten odalépett a kristálytükörhöz, és elmélyülten önmagát kezdte vizsgálni!

-Valamikor olyan hétköznapi voltam, mint te, vagy bárki más!- Kezdte mély levegő vétellel, miközben Olivér minden szenvedése egycsapásra megszűnt.- Nem akarlak megölni. – Kis szünet után folytatta. -  Fiatal és boldog gyerekkorom volt!

 A családomat az egyik legtehetősebbek közt tartották számon. Apám, Awar Diaros a Fehér Házban dolgozott. Ő volt az elnök tanácsadója. Mindenese. Jobbkeze, ahogy mondani szokták! – Heléné hangjából, keserű fájdalom hallatszott ki.- De aztán egy nap…- Hangja elcsuklott. Kellett egy kis idő, amíg folytatni tudta. Olivérnek volt egy olyan érzése, hogy elrablóját a sírás kerülgeti, bár az arcát nem látta, pontosan.- Egy nap, valaki meg akarta mérgezni az elnököt. ….Lehet, hogy hallottál róla… – Fordult oda hozzá, rezzenéstelen arccal nézve a szemébe.- Tíz éves a sztori..

-Nem hallottam ilyenről! -Rázta tagadóan fejét a fiú, azon tanakodva, hogy ebből vajon mi fog kisülni, és hogy is jön ő a képbe!- Vagy már nem emlékszem…

- Elég, ha én igen! – Fordult lángoló tekintettel vissza a tükörhöz. – Én nagyon is jól emlékszem.

Hol is jártam? Ja..aha…! Szóval, valaki merényletet követet el az elnök ellen, de úgy, hogy apámat keverje gyanúba. Természetesen nem ő volt. Mindannyian tudtuk, hogy ki! Az elnök másik bizalmasa: Ralph Kinessy. – Nagyon féltékeny volt rá, mivel hogy őt mindenki jobban szerette Ralphnal. – Ralph igazából nem is volt olyan értelembe vett bizalmas, csak valami rokoni, vagy baráti száll fűzte az akkori elnökhöz!

-Protekció?

- Az. Nem volt bizonyíték rá, hogy ő tette volna, csak erős gyanú. Titokban már többször elhintett ilyen beszólásokat, hogy „ Édes méreg” meg mit tudom én mi. – Bizonyíték hijján meg nem tudtunk mit tenni…Ja és persze! Ralph mentálisan sérült volt, legalábbis én úgy tudom!

- Mért került oda akkor?

- Hogy szem előtt legyen! – Vágta rá Heléné.

A focista közben megpróbált kiszabadulni, de valami erő erősebb volt nála, és fogva tartotta!

-Ne akarj szabadulni! – Rivallt rá, rá se nézve. – Elmondok mindent, amit tudnod kell!

-Hogy jövök én a képbe…vagy Prins??

-Jó, akkor gyorsítok a mesén! – Határozta el magát Heléné, kissé sértődötten.- Megöltem Ralphot. Mivel apámra gyanakodtak, iszonyatosan meghurcolták őt. Gondolhatod mennyire! Én tudtam, hogy Ralph minden este nyolckor sétálni indult a Central Parkba, és kilestem! Ne kérdezd, hogy honnan tudtam meg ezt az infót! Hosszú hónapnyi kémkedés után!

-Fogtam egy kést, és szíven döftem! – Jelentette ki Heléné, enyhén megremegve az emléktől. – Csak sajnos a rendőrök hamar elfogtak. Apám szégyene lettem: éreztem, hogy hatalmas bűnt követtem el, ezért leszúrtam magam! És meg is haltam!

Olivér ereiben megfagyott a vér. – Az hogy…hogy lehet?? De te itt….? – Ez holtbiztos, hogy nem százas!

-Nem vagyok ember, nem fogod fel!!??? – Rohant oda hozzá, zihálva, kidagadt pupillákkal a szőke.- Angyal vagyok. Vagyis voltam! De inkább démonnak felelek meg! Egy sötét démonnak! Sötét erőkkel!

Folytatódik! 

Lájkold a folytatásért:  https://www.facebook.com/profile.php?id=597107567077388&ref=ts&fref=ts

Kokas Bálint