Nem azért folytatom egy második résszel, mert az első jól sikeredett. Nagyon sokan olvasták, nagyon sokan mondták ki véleményüket így vagy úgy – amit ezúton is szeretnék megköszönni - de ez nem befolyásolt. Eleve több részt terveztem, tervezek. Mert erről is beszélni kell….

Percekig meredt a lány profilképére. Gyönyörű volt, egyszerűen tökéletes. A lány tett rá jelet, nem volt egyetlen közös ismerősük sem. De a fiú nem bánta. Nem érdekelte semmi. Csak a lány. Aki egy bomba nő volt. Már-már irreálisnak tűnt az egész. Hogy lehet valaki ilyen tökéletes? – kérdezte magától. Nem sokat beszélgettek, de beavatta szerelmét minden titkába. Mert szerelmes volt belé. Mert kívánta, mindegy mit kell érte feláldoznia. Mert fel kellett áldoznia miatta sok mindent. Várta a találkozást. Úgy beszélték meg, étterembe mennek. A fiú hívta meg ebédre. Húsz ezrest vitt. – Meglopta az apját. Imponálni akart a lánynak. Már várta a percet, hogy találkozzanak. A nyíregyházi főtéren fognak összefutni. De a lány nem ment el. Hiába várta. Délután kettőig várt rá. Reménykedett, bízott, hiába. Érezte, hogy jéghideg szellő futkos a gerincén. Már sötét volt. Éjfél. Elindult hazafelé. A téren csak egy vászonkabátba öltözött ember volt. – Ne haragudj, hány óra?- jött oda a fiúhoz. Acélos, női hang volt. Az arca félig megégett. – Mindjárt éjfé…- kezdte, miközben a mobilja után kotorászott, de a lány egy kést rántott elő a kabátjából, és torkába döfte – Bocsika a  késésért- nevetett fel, és kivette a fiú kabátjából a pénzt. – Mit mondanak ilyenkor!? Ja,igen Isten fizesse meg- villantotta rá gonoszul a szemét, majd otthagyta a haldokló fiút…

Oké. Azt hiszem túl sok fantasyt olvasok mostanság, ami megártott. – Ajánlom figyelmükbe a Végzet Ereklyéi sorozatot, esküszöm lekörözi a falfehér Bellát és minden féle –fajta barátait. Na, de a viccet félre téve! A fenti sztori, lehetne hétköznapi is. Hiszen, a mai közösségi portálok gyakran csőbe húzzák az embert, főleg a fiatalokat. Bárki kapcsolatba léphet bárkivel, bárki bármit mondhat magáról, és bármilyen képet, adatot feltüntethet az adatlapján. Mi nem tudjuk mi az, ami nem igaz, s persze vagyunk olyan naivak, hogy bedőlünk neki- Rengeteg bűntényt lehet hallani, ami csak egy facebookos beszélgetéssel kezdődött. Sajnos vagy nem sajnos, de a magánszféra annyira elérhető lett bárki számára, hogy ha akarja, 10 perc alatt egy rakás infót megtudhat rólunk. Nem egy beteg elméjű van, aki kifejezetten a faceboon keresztül szedi áldozatait.

Néhány kérdés azonnal felmerülhet? Mennyit szabad megosztani magunkból az efféle portálokon? Kiket igazolunk vissza? Milyen képet alkotunk mások számára magunkról? Na igen, azért lássuk be: a többség szeret posztolgatni, szereti magát megmutatni és igyekszik mindenki a legjobb színben feltüntetni magát. De ez így is van rendjén, szerintem. Ami nagyon fontos, az a mértékletesség és a realitás. Nem szabad túlzásba vinni önmagunk reklámozását, és nem szabad teljesen irreális adatokat megosztani magunkról. – Mert akkor magunkat csapjuk be. Aki ismer minket, az tudja milyenek vagyunk, nem kell szépíteni semmit! A másik kérdés: kik az ismerőseink? Na igen, jó ha minél több van. – Hiszen az mutatja, hogy mennyire jól sikerült beszocializálódni a társadalomba és hogy mennyi emberre számíthatok baj esetén. Hát nem! Szokták mondani, hogy inkább legyen kevés ismerősöm, de több barátom! És ez így is van. Lehet, hogy 1000 ismerősből csak 32 segítene rajtad, baj esetén. Szóval: nagyon meg kell fontolni, kik az ismerőseink a portálon, ugyanis van, hogy még egy barát is átvághat minket. Nemhogy egy vadidegen!

Sokak fejében ott kattoghat a következő kérdés: hol van ilyenkor a szülői felelősség? Jogos kérdés. Nem igazán pártolom, ha egy 11 éves a közösségi portálokon lóg. - Eleve nem ajánlott számukra az internetezés! A gyerek még játszon, vagy olvasson, nem kell rabja legyen a virtuális világnak.

A másik veszélyes dolog ebben a virtuális világban a szerelem. Vagyis, inkább beszéljünk a vágyról. Az ember meglát egy jó pasit (vagy nőt) és azonnal belezúg, kialakít róla egy neki megfelelő képet. – Mint ahogy a fenti kisarkított történet mutatja, a szerelmes ifjú azonban nagyon nagyot csalódhat. – Tudnunk kell különbséget tenni valóság és nem valóság között- De sokan sajnos nem tudnak, azonosulnak a tévében látottakkal és sokan a pornófilmekben kínáltakat is igazinak élik meg. Sőt, abból merítenek példát, holott az a valóságban teljesen máshogy van. Mert nagyon fontos a lány személyisége, belső tulajdonságai. Mert jó esetbe az ember abba szeret bele. A lényébe. – Persze, nem akarok álszent lenni, az ember a környezetébe mindenkit megnéz. Illetve megnézzük egy-egy ismerősünk barátját, barátnőjét és igen, szinte késztetést érzünk arra, hogy megismerjük az illetőt. Akiről feltételezzük, hogy rendes. Valljuk be: az elején elmesélt sztori nagyon is szélsőséges, szerencsére ritka is! De a vágyat ne keverjük a szerelemmel. Mert sokan teszik azt. – Olykor én magam is beleesek ebbe a csapdába és ez nem vezet jóra. Ez csak eltávolodást jelent a valóságtól. Nem vesszük észre, és így elszáguld mellettünk az élet. Nem marad más, mint hogy éljünk, legyük óvatosak és figyeljünk oda a másikra. Virtuálisan is, és nem virtuálisan is. Vírusosan is, és nem vírusosan is.

                                                                             ( Folyt. köv.)

 Kokas Bálint

Facebookon itt megtalálsz: https://www.facebook.com/profile.php?id=597107567077388&ref=ts&fref=ts