Mielőtt még valaki azt hinné, hogy: ’’ Na a srácnak annyira sikeres volt az első cikk, hogy lehúz róla még egyet’’ szeretném tisztázni: nem ez a helyzet! Sose azért írtam folytatást egy cikknek, mert tegyük fel az első olyan sikeres lett, hanem mert az embernek annyi gondolata van egy adott témával kapcsolatban, hogy azt képtelenség lenne egyszerre elmondani. Nem is mondanám ezt a cikk folytatásának teljesen, de valahogy, valahol mégis. – A korábbi cikk itt olvasható vissza: http://eleg007.blog.hu/2014/03/08/integetni_fogunk_utannad

Azt se terveztem, hogy ma írok, de ahogy jöttem hazafelé a munkahelyemről kezdett megfogalmazódni bennem valami, ami mostanra már összeállt. Az alapötletet az adta, hogy ma elég sokszor mondtam a kolléganőmnek (diplomatikus leszek, ha így hívom, és nem írom le a nevét :D ) hogy, m lenne velem nélküled? – Nem kell romantikára gondolni, nem az Alkonyatot igyekeztem reprodukálni, egyszerűen csak túl szétszórt voltam ma és ő helyre rakott..vagyis próbált.

Telefonos operátorként dolgozom egy nyíregyházi cégnél, napi szinten több száz ügyféllel beszélek, többnyire idősekkel. Egészségügyi állapotfelmérést végzünk, ám sajnos negatív tapasztalatom van. Minden második 60 év feletti ember szenved valami tartós betegségben. És nem ritka, hogy már 30-40-50 évesek sem tünetmentesek. Ez persze annyira azért mégsem meglepő! Tudjuk, hogy Magyarország szinte első a daganatos betegségekben, az alkoholizmusban és más súlyos betegségekben világszerte. Egyre fiatalabbak betegednek meg, a baj nagyon korán elkezdődik. Nem kell csodálkozni: azt se tudjuk mit eszünk, nem sportolunk, sok a dohányos is meg még sorolhatnám. Elég morbid, hogy ha másban nem is, de kis országunk ebben meglehetősen élen jár. Az egészségügy meg…? Tömegével hallom, hogy az orvosok továbbküldik a beteget valahova, csakhogy ne kelljen kidiagnosztizálni semmit. Jó esetben továbbküldi. Rosszabban felír valami méregdrága antibiotikumot és tartja a markát, hiszen nekik is jár az akár több mint 20 ezer forint. –Orvosi esküjükhöz híven segítettek a másikon, illik megjutalmazni őket. Az mellékes, hogy a nyugdíjas alig tudja kifizetni az áramszámlát a drága gyógyszer miatt, az sem számít, hogy annak mellékhatása miatt még rosszabbul lesz, és ugyan kit érdekel, ha meghal? – Lejárt az ideje, pusztuljon, akinek pusztulni kell. Ezt jelenti az egészségügy, nagyon sok helyen: ha eleget tejelsz, talán jobban leszel (vagy még akkor se!!) ha nem, nyugodtan áshatod a sírod! – Vannak kivételek, nem is egy nem, csak sajnos a tapasztalatok szerint ez ritka ma már.

Ez pedig borzasztó: ennek a szakmának is elveszett volna a becsülete? Az emberek segítésére, gyógyítására felesküdött orvosok, ennyire kifordultak volna magukból? Jó, bátran ki lehet jelenteni: minden szférában a pénz dominál, megváltoztak az értékrendek, de amikor azt panaszolja az egyik hetven év körüli néni, hogy a járni képtelen, daganatos férjét csak úgy kidobták a kórházból, mert kellett a férőhely az új betegnek…hát, ez már sok. – Kissé kinyílik a bicska a zsebemben. Vagy másik eset: az idős bácsin, aki rokkant és épp, hogy boldogul valahogy, nem voltak hajlandók megműteni , mert „ már felesleges”- nyugtatják, hogy nincs sok esélye .- az egyik helyen, míg a másikon megműtenék, csak az a bökkenő, hogy fél év múlva kap időpontot! Azonnal műteni kéne őt ( nem emlékszem pontosan most mivel is) de ez esélytelen. Inkább haljon meg! Itt tartunk, kérem szépen! Nevetséges. – Még egyszer megjegyzem: vannak kivételek, nem is egy. –A napokban találkoztam ezekkel a negatív dolgokkal, rendesen fel is húzott, ezért ragadtam ki őket.

Mi lenne velem nélküle? Sokszor teszik fel ezt a kérdés az idősek, betegek. Nem egyszer mesélik, hogy bizony, ha egyedül lennének, összeroppannának. Kell egy jó szó nekik is, kell hogy mellettük legyenek, és ha az orvosok mondhatni nem is segítenek rajtuk, egy szintén beteg segítőtárs is megteszi. Vagy bárki. Például mi, akik telefonon „ zaklatjuk őket”.- Legalább ki tudják beszélni magukat, legalább érzik azt a kevés törődést. Sokan magányosan, egyedül vannak a haláluk előtt. S mielőtt bárki is integetne utánuk ( ha egyáltalán integet) azt hiszem egy kérdés biztos megfogalmazódik bennük: mi lett volna velem nélküled? – Legalábbis akit magatehetetlenül ápol valaki, abban biztos.

Kokas Bálint