Egy korszak ismét véget ért az életünkben. Nem, nem Fluor Tomi ment nyugdíjba és nem is a Barátok közt utolsó epizódját láthattuk, hanem Magyarország első közösségi portáljától veszünk búcsút július 1.-től. Az Iwiw megszűnik számunkra, immár hivatalosan is. – Nem mintha eddig nem szűnt volna meg. A facebook megjelenését követően (2006)   szépen lassan csökkentek a tagok, 2010-től pedig már rohamosan átpártoltunk Mark Zuckerberghez és csapatához. Ami nem meglepő. Messze több és jobb alkalmazás volt rajta, mint magyar hasonmásán. Mozaik szóból ered a név. Kezdetben WIW- nek hívták, mely az angol  Who Is Who mozaikja, de miután 15 nyelvre is lefordították az oldalt, bízva abban, hogy a nemzetközi terepen is helyt áll, egy I betűt is ragasztottak a meglévők mellé, mint International. 2014 április 14.-én ünnepelte 12.-dik születésnapját. 2005 és 2010 között a leglátogatottabb magyar oldal volt. – Ki gondolta volna akkor, hogy egy másik konkurencia okozza a vesztét!

Marad a nosztalgia számunkra: lassan kezdhetünk mesélni, hogy „Egyszer volt, hol nem volt”. És most meg is rohantak az emlékek. Jézusom, de gyorsan telik az idő! 2007-ben regisztráltam rá, noná hogy az osztályba a legtöbbeknek már volt. A Waldorf iskolába jártam akkor, és szerettem oda járni. Ott más a tanterv, mint egy államiban ez tény, viszont szeretném leszögezni: nem gyogyi suli. – Sokan ebben a téveszmében vannak, sajnos. Más az oktatási módszerük, ill. sokkal gyermek centrikusabbak, mint a „ rendes” iskolák. De ne gondolják, hogy imádkoztunk volna, vagy ilyesmi! Szerintem ha azt tettük volna, mind tüzelőt gyártottunk volna padjainkból. Egyszer majd mesélek bővebben erről is. De most kanyarodjunk vissza, elég annyi, hogy le voltam maradva sokáig az Iwiw ről! Egyébként a facebookra is később regisztráltam. – Folyamatosan le voltam maradva társaimtól ilyen téren. Na jó, meg a filmek terén is. A fiúk ki voltak akadva, hogy akkor még nem láttam egy Star Warst se…viszont négyszer néztem meg a szabadítsátok ki Willlyt! Jóóó, nem kell most a fejed fogd Kedves Olvasó, azóta rendesen szocializálódtam…viszont a Star Wars egyáltalán nem fogott meg.

Szerettem az Iwiwet, kevesebbet léptem fel rá, mint facre ( akkoriban még nem volt laptopom és nem is nagyon izgatott a számítógép, internet világa) de örültem, hogy régi és új barátaimmal e módon tudtam a kapcsolatot tartani. Mostanában direkt bejelentkeztem rá, s magamban csendesen elbúcsúztam tőle. Az adatlapomon, képeimen nem, viszont a leveleken meglepődtem, vagy jót mosolyogtam. -Furcsa, hogy egy-egy ismerősömről most, halvány gőzöm sincs, hogy kicsoda. Mosolyogtam Betti levelein is. 2008 április 18.-án totál beleszerettem egy lányba és igen sokáig csak ő létezett számomra. Holott, gyakorlatilag alig ismertem. De tényleg! Nagyon hamar szerelmet is vallottam neki – utólag biztos nem így tennék, akkor azonban így tűnt helyesnek. A dolog viszonzatlan volt, de jóban voltunk – Mondjuk olykor alig bírtam mellette lenni, úgy remegtem, meg minden bajom volt. Tiszta zavarban voltam. Biztos furcsállta a viselkedésemet, sőt, élek a gyanúperrel, hogy gondolatban ilyenkor kényszerzubbonyt adott rá. Ez tuti. Szóval: olvasgattam az Iwiwen küldött leveleit. - senkinek nem töröltem a leveleit, kivéve a spamokat.- és törölgettem őket szépen kifelé. Ki tudja, mi lesz azokkal az adatokkal a kapuzárás után! Nagy izgatottan vártam, hogy Ő írjon, most meg egy kattintással és teljes lelki békével törlöm őket. – Ez az élet, ez a változás!

Msn? Myvip? Rémlik? – Célszerű lenne őket is a „ Lomtár”-ba dobni!

Haladni kell a korral! Eljön majd az az idő, amikor majd a facebook se fog senkit se érdekelni. De az még odébb van. Tudják, minden olyan, mint a tehetségkutató műsorokban: egy darabig sztároljuk az ott szereplőket, róluk szól az élet, aztán idővel senki se emlékszik rájuk. Nem emlékszik rájuk senki. Mert ők mégse tettek le annyit az asztalra, hogy az utókor neveiket suttogja -célzok itt most kimondottan valóságshow veteránokra. De a velünk megtörtént események, mindig emlékeztetnek bennünket valamire. Emlékeztet, hogy kik voltunk, honnan indultunk, merre tartunk tovább. Lehet igen, hogy az Iwiwnek vége, lehet hogy a kutyát se érdekli, de azt gondolom, hogy egy percnyi jó pillanatot mindenkinek okozott, így érdemes nosztalgiázni. Mert a végén úgyis nosztalgia lesz minden. Nekem is. Mint ahogy jó nosztalgia a Waldorf, egy régi szerelem, és sok minden más.

Kattints és lájkolj a facebookon :https://www.facebook.com/profile.php?id=597107567077388&ref=ts&fref=ts

Kokas Bálint