Az ébresztő pontban hatkor berreg. Mint egy óriási vaskéz, úgy tép ki az álmomból. Iszonyatosan hangos. – A csengőhangomat most állították át, mert hat km.-ről hallani lehetett, ha hívnak. De az ébresztő még hangosabb. Hogy lehettem ilyen beteg, hogy ezt raktam be? Pity…pity..pity….rideg és acélos, esküszöm: inkább ébrednék a Muzsika Tévére. Egyébként már nem tudom mit álmodtam. Nem alszom amúgy se valami jól, leszámítva egy-egy hétvégét. Félkómásan lesodrom a telefont a földre, azt remélve: hátha elhallgat! Á, esélytelen!- Tekintve, hogy három percenként figyelmeztet: FEL KELL KELNI, MERT ISKOLA. ( Dekitérdekel!!!)  06:20-kor sikerül valahogy rávenni magam az ébredésre. Legalábbis testileg. – Lelkileg hosszú hetek óta szétszórt vagyok, máshol járnak gondolataim…nem fog meglepni, ha úgy járok majd, mint Tom Hanks. Tudják, a Robinson effekt! Hajótörés….lakatlan sziget…labda…vagy valami bennszülött. – Mondjuk, jelen esetbe nem lepne meg, ha ott is kínaival találkoznék. Hiszen annyian vannak, ezt pedig nem bántásként mondom. Szóval: el tudom képzelni, hogy én is  számkivetett leszek a saját kis szigetemen. De én száműztem saját magamat, ergo: tökéletesen boldog vagyok.

Apropó boldogság…hát necces dolog! Nem tudom, hogy az vagyok e, vagy sem. Hangulatfüggő. Ha azt vesszük, hogy nem azzal találkozgatok, akivel szeretnék, hogy a munkámon ezerrel lehetne még csiszolni, hogy a szakomat félig- meddig megbántam…és mindezek ellenére még ott ég bennem az Életnek Tüze, mondhatni: minden rendben, kösz jól vagyok! És ennyi számít most. Ennyi. Ez. A felszín. Vagy beletörődés? Beletörődés, hogy lehetne jobb is minden, de cseszek érte tenni? – Most nyilván azt kérdezik, hogy mi az atyaúristent rinyál ez itt? Megértem, jogos a felvetésük. De bízom benne, hogy Önök is megértenek, vagy voltak már esetleg ilyen helyzetben. Amikor csak szimplán beletörődnek a dolgokba és legyintenek mindenre. Lesz, ahogy lesz.

Olyan hétóra utánra szalonképessé teszem magam, megkajálok és rohanás a buszhoz. Ma van C- típusú tárgyam is nyolctól. Amúgy meg be se kéne mennem. Ja, állj! Ma tréning is lesz. …átsietek  a játszótéren, miközben kikerülöm a szomszéd kutyáját. – Félek tőlük, kiskorom óta. ….Mármint nem a szomszédtól….a kutyától ( Nem tudom, miért  félek tőlük. De tényleg. Kiskori rossz beidegződés. Holott a Lassiet imádtam). Fogalmam sincs mikor indul a busz, de még be akarok ugrani az ABC-be valami csokiért, vagy energia italért.  (Elfelejtettem írni, hogy fél ötig leszek, mert Határon túli magyar irodalom órám is lesz....csodás). Mikor odaérek a bolt elé, látom jön a busz. Magamba szidom a világot, miközben elkezdek felé futni. Át a lámpánál a zebrán. Mázli, hogy épp zöldre váltott…ja de közben megbámulnak. Mert, hogy „furán” járok. Futva meg…extrém. De hát nézzenek, bakker. Nem a farkamat helikoptereztetem. Nézzenek. Leszarom, vagy leszarom?  Elérem a buszt. Éppen hogy. Halál zsúfolt.  Miközben felkúszom rá, táskámmal majdnem arcon csapok egy lányt. –Bocsi – mondom neki és ránézek. Ő is rám pillant. A parfümje isteni. Édes…valamilyen aroma…- Hé, romantikára nem kell számolni! Nem akarok átmenni Alkonyatba! Az ajtók nagy riasztások közepette bezáródnak. A busz megindul. Akkorát fékez, hogy az emberek fele, mindjárt a nyakamba lesz…Köszi!  Az ablak kicsit párás. A kocsik össze-vissza dudálnak. Biztos szidják egymást. Nincs azzal baj. Ma Magyarországon megszokott jelenség káromkodni az utakon.

Erősen megkapaszkodom, nehogy orra bukjak. Isten áldja ezt a reggelt is! Meg a többit. Meg az azokat követőeket is. Mert a reggeli percek valahogy kiszámíthatóak. Ébredés. Feltámadás. Révülés. És így minden nap….Ébredés….feltámadás…révülés…ébredés…feltámadás….révülés….és nem tudjuk sose, milyen izgalmakat tartogat számunkra egy új nap. Vajon, milyen érzésekkel fekszünk majd le, aludni? Lehet, hogy nap végére kitörök a beletörődöm állapotból? Lehet, hogy sikerül mindent megváltoztatnom? Lehet, hogy minden rosszabbra fordul? Mi van, ha ez az utolsó reggelem? Mi van, ha rossz buszra szálltam fel? –  Reggeli gondolatok, gondok….Apropó felszállás….asszem le kéne szállnom!

Lájkold a blogot: https://www.facebook.com/profile.php?id=597107567077388&ref=ts&fref=ts

Kokas Bálint