Megjegyzés:

Nem gondoltam volna, hogy itt ebben a stílusban is írni fogok. Kicsit nekem is idegen. De már régóta szeretném, ezt is kipróbálni. Az ember mindig próbálkozik valami történettel, de én valahogy mindig gyengének éreztem azokat a sztorikat. Nem is publikáltam.  Aztán, idén nyáron megláttam valakit, aki az egészet megihlette. Egy lányt, akit nem is ismerek.  Most mondhatják, hogy bolond vagyok, lehet is benne valami, de igazából Ő - Vérvörös- generálta ezt az egészet! Amikor rájöttem, hogy ő tökéletes lesz főszereplőnek valamiért - mai nap nem tudom megmondani, hogy mért pont ő, hiszen több száz csaj rohangál az utcán- már nem volt olyan nehéz. Ha meg van a jó alany, meg van a történet is. Persze, rengeteget agyaltam, hogy hogy is legyen ez az egész - vagy hogy akarom e, mert valljuk be: abszurd a dolog-aztán mostanra - így őszre- összeállt a kép.

A Vérvörös más: meg fogják látni, hogy ez a történet nem fog beállni napjaink fantasy soraiba! Még ha így elsőként így is fog tűnni, mondom: nem akarok koppintani senkit! Ez a történet  a fikció/valóság keveréke. De ki dönti el, mi a valóság, és mi az álom? Vagy, hogy az álom nem e valóság? - Műfaját tekintve nem tudom hova tenni, megmondom őszintén. Én inkább a dráma kategóriába sorolnám. De döntsék el Önök, a legvégén, hogy na ez most akkor mi! 

Viszont előre szólok: itt a boldog vég nem fog eljönni! Nem is hittem soha a happy endben egyrészt, másrészt pedig a valóságnak szeretnék egyfajta görbe tükröt mutatni.

A történet:

Vé csak egy beteget ment meglátogatni a kórházba. De találkozik a gyönyörű és titokzatos Prinssel. Aki a segítségét kéri valamiben..Aztán az események felgyorsulnak és az egész történet hihetetlenné válik. Addig, amíg Vé fel nem ébred a pszichiátrián és egy vörös hajú ápolónő közli vele, hogy skizofrén! Mindent csak hallucinált! És még a lány azt hiszi, hogy a fiú szorul ápolásra, fogalma sincs róla, hogy Vé az egészet csak előre megrendezte! Mert a lány különleges, mert neki nagy feladata lesz! Ő Vérvörös, akinek feladata, hogy megmentse a pszichiátrián lévő betegeket a gonosztól. Ő Vérvörös, akinek szembe kell néznie önmagával. Ő az, akinek meg kell váltania a világot!

Ő a Remény, a Túlélés, az Élet, a Halál szimbóluma! Egy hétköznapi lány, akinek nincs választása: be kell teljesítenie végzetét. NE HIDD, HOGY NEM LÉTEZIK! NE GONDOLD, HOGY NEM JÖN EL! A lehetetlent nem legyőzni, hanem túlélni kell. Mert csak egy lehetetlen létezik. Úgy hívják: Vérvörös! 

                                                                  Első fejezet: Az első találkozás

 Vé megállt a Bostoni Állami Pszichiátria fotocellás ajtaja előtt, vett egy mély levegőt. Gyűlölt a kórházakat, bár meg nem volt rá különösebb oka: legjobb tudomása szerint még eddig sose szorult kórházi ápolásra, két napnál tovább. Tizennégy évvel ezelőtt - vagyis tízéves korában- kiesett a vidámpark hullámvasútjából...na akkor kapott egy kis agyrázkódást és be kellett feküdnie öt nap kórházi kezelésre! De semmi egyéb kalandja nem volt, ami ilyen helyre kötötte volna. Most is csak látogatóba jött, mert az egyik haverja Flash Zonder volt olyan nem normális, és bedrogozta magát, valami buliban tegnap este. A fiú édesanyja vette rá Vé-t, hogy látogassa meg egy szem gyermekét, hátha örülni fog neki! - Feltéve, ha emlékszik még rá!

 Ahogy belépett az ajtón, hosszú és üres folyosó meredt vissza rá. A sötétség jellegzetes kórházbűzzel párosult, ami nagyon nem volt ínyére.Huszonnégy évesen félek a kórházaktól! - Állapította meg magában, miközben egyre beljebb merészkedett a folyosón.- Elég szánalmas.  A középmagas, szőkés barna hajú fiú belemarkolt Lewis farmerja szélébe és próbálta elterelni a gondolatait. – Oké, holnap mit is kell elintéznem? – Tette fel magának a kérdést. De a választ már nem tudta. Kihagy a memóriám, bakker!  Arra azért tisztán emlékezett, hogy egyedül élt. Szülei korán meghaltak, mamája nevelte fel. Ő lett a házának örököse is, amikor Böbe meghalt, 21 éves korában. Szociális ápoló szakra járt a Boston Dreamz Egyetemre. Még másfél éve volt, amit igazából sajnált, mert szerette a csoporttársait.  A folyosó bűzlött az orrfacsaró fertőtlenítő szagától. A 456-os szobát kellett megtalálnia. -Viszont Flash, ezért egy hónapig a rabszolgám leszel és lesni fogod minden kívánságom! - Sziszegte bosszúsan a fogai között. Most olvasta végig a Tamás bátyja kunyhóját Harriet Beecher Stowe-től és a kiváló regény még most is a hatása alatt tartotta. Ha mélyebben belegondolunk, mindenki rabszolga. Az egész emberiség. Talán egyedül a halál az ami felszabadít minket de ki tudja miért a..

-Kit keress? – Térítette a földre hirtelen egy kedves női hang, mikor elsietett a kóla automata előtt. De úgy összerezzent, hogy majdnem orra bukott az idegen előtt. -Segíthetek valamiben? Vé megtorpant és először némán végigmérte a mellette termett fiatal lányt, aki mosolyogva kólát szürcsölgetett. - Te hogy kerültél ide? - Akarta kérdezni először meglepetten, de lenyelte a mondatot. Ha ezer dollárt fizettek volna neki, akkor is rá tenné a nyakát arra, hogy a lány egy perccel ezelőtt, még a környéken se járt. Mert akkor látta volna. Bár amilyen feledékeny mostanában. Ahogy belenézett a fiatal lány sötétbarna ( vagy fekete?) szemébe, kicsit zavarba jött. A középmagas termetű, vékony testalkatú lányból sugárzott a jóindulat... meg valami megmagyarázhatatlan, tapinthatatlan más is. Volt a lánynak egy olyan kisugárzása, ami káprázatos erővel hatott Vé-re. Gyönyörű volt. Sötétvörös haja egyenesen hullott vállára, gyengéden szemébe lógva. - Vöö 'zsén meeka- Kezdte Vé zavartan, de amikor látta a meghökkent lány arcát, tudta, hogy most valószínűleg lassú tűzön ég, így inkább elhallgatott. Vedd le a szemed róla! - Figyelmeztette önmagát.  Kék szoknyát és egy szintén kék pántos felsőt viselt, alatta fehér, hosszú ujjú félével. – Szóval, hanyas szobába mész?Figyelj, minden okés?  – Kérdezte újra a lány, immár személyesebb hangnemben.

- 456-os - nyögte ki végül majd köhintett egyet és - mint más normális fiatal- úgy folytatta a mondatot. - Egy barátomhoz jöttem. Nagyon nem szeretem a kórházakat. Bocsi, ha idiótának gondolsz. 

-Semmi baj, nyugalom! - Mosolyosodott el a lány, rávillantva hófehér fogait.-   Megyek veled, mert még elájulsz itt nekem! – Közölte könnyedén és egy laza mozdulattal a mellette álló kukába hajította a félig még teli kólás flakont. – Ez Cola Light, azt utálom! – magyarázkodott látva Vé meglepődését. – Ne baj, ha veled tartok, ugye? Egyenesen tovább a liftig. – Mutatott a folyosó végére, és mintha csak a legnagyobb haverok lennének el is indultak. Ez furcsa, gondolta a fiú, miközben a mellette lépkedő lány felé mellé sandított. Olyan érzése volt, mintha ismerte volna már őt valahonnan…és mintha a lány kizárólag őmiatta lenne itt. – Vé- nyújtotta oda jobb kezét.

- ’ Opsz a bemutatkozós rész! – nevette el magát a másik zavartan. – Mindig elfelejtem, pedig mondták már nekem. – Prins Barenty - azzal viszonozta a kézfogást. – És nagyra értékelném, ha nem gúnyolnál a nevem miatt! Van aki folyton kiröhög. - Jegyezte meg bosszankodva. Miért kell erre, az alapvető illemtanra valakit figyelmeztetni?- Miért gúnyolnálak ki?- Kérdezett vissza. Egy poén se ugrott be neki, ami fricska lenne a Prins Barentyre! - Nem értelek...-Közben beszálltak az üres liftbe, és megnyomták a”4”es gombot - Ez szép név…

A választ már nem tudta meg, mert amint beléptek a fülkébe, több esemény is történt egyszerre. Alighogy bezáródott az ajtó, a lift örült módjára megindult felfelé, majd a tizediken szünetet tartva, lefelé kezdett zuhanni. – Mi ..mi a fenee..? – kérdezte idegesen a fiú a stop gombra ragasztva ujját . – Meghülyült ez a vacak!!! Legnagyobb meglepetésére a vörös hajú lány nem volt sehol. Magának beszélt a fülkében....Én kezdek becsavarodni! Érezte, hogy gerincét átjárja a hideg. Ez képtelenség, ez egy rossz álom csak! Holtbiztos volt benne: nem képzelődött és Prinssel valóban beszélt. - PRIIINS!!! Üvöltött dühösen belebokszolva a liftajtóba. – Merre vagy???  NYÍLJ MÁR KI!!!!! Rettegett a bezártságtól, amióta az eszét tudta. – SEGÍTSÉÉG!!!!  Ósdi régi felvonó volt. Éljen a modernizáció! EZ NEM LEHET IGAZ!!! A vészcsengő kijelzője hasztalanul villogott sárgán. Akárhogy püfölte, néma maradt. Vé előkotorta mobilját, de a térerő is elment. meg ahogy visszadugta farmerjébe a lift lámpája vészjóslóan pislákolni kezdett. Két- három erőlködés után feladta, és az is kialudt. -Üdv a legújabb horrorban, szerencsétlen féleszű- motyogta keserű iróniával.

Önmagában nem félne a sötéttől, ha nem lenne bezárva. De mivel se áram, se térerő nem volt (és még a vészcsengő sem működött!) leplezetlen pánik vett úrrá rajta erőt. Hiába kiabál, vajmi kevés esélyt látott rá, hogy valaki is felfigyelne rá. – Tekintve, hogy vasárnap este kilenc lévén síri csend tanyázott szinte az egész Nyíregyházán, kiváltképp a kórházban.-Prins…kell lennie valami ésszerű magyarázatnak. Aláírom, hogy idióta hülye szoktam lenni…de ennyire nem vagyok elmebeteg- Győzködte magát Vé.- Még csak azt se mondhatom, hogy részeg lennék, hiszen sose iszom. De nem tudta, mit higgyen. Minden egyes másodperc egy örökkévalóságnak tűnt, egy kegyetlen végtelennek. Elkeseredetten leroskadt a lift bal sarkába, felhúzva két lábát, várt. Hosszú percek teltek el, amikor a dermesztő csendet egy rideg hang hasította át: - Nem képzelődsz, találkoztunk. Minden rendben lesz! De meg kell kérjelek egy szívességre!

Mint akit áramütés ért, úgy ugrott fel.- Prins! Prins, hol vagy, mi ez az egész!!? Ez nem ő, ez egy egy teljesen más ember! Csak képzelődsz...- Szólalt meg benne egy vékony hangocska.-  Szabadítson ki kérem, bárki is maga!!  Vagy ez meg se történt, csak álmodom, igaz?  Kis szünet után a hang ismét felcsendült. Ekkor tudatosult benne, hogy honnan jön is: hát persze, a lift segélykérő hangszórójából. -  Tudom, hogy sok most ez  így de én vagyok az,  Prins!  De mégis honnan tudod, hogy az álom nem valóság? Vagy hogy a halál után, tényleg nincs e élet? – Érkezett a kitérő válasz, de már sokkal finomabban. – Szóval: megteszed, amire kérlek?

-Mit akarsz tőlem? – kérdezett vissza elképedve. - Mi az, hogy halál utáni….? De sikerült megérteni. Lehetetlen volt, és mégsem. Élet-halál, remény és pusztulás ez. Innen nincs ki út. Fel kell ébrednie. Ez csak egy rossz rémálom. És a csaj nyilván valami elmebeteg lehet. - Látott már hasonló filmet a tévében. - Akárki vagy, engedj ki, kérlek! - Higgadtságot próbált erőltetni a hangjába, de nagyon is zaklatott volt.- Aztán megbeszéljük, hogyan tovább. De percekig nem jött válasz.

- VÉRVÖRÖÖÖS, KÉRLEEEK!!!! Üvöltött bele a csendbe, szinte könyörögve.  Mi az, hogy Vérvörös??? Honnan jött neki ez most?? - Kapott észbe gondolatban és már megbánta, hogy valamiért így nevezte a lányt. De ugyanakkor az az volt a benyomása, hogy ebben a szituban, nagyon is illik hozzá ez a név: Vérvörös...mondjuk a Bloody Mary se lenne rossz...

- Válaszolnál már végre? – reagált a hang kicsit idegesen. – Megteszed, amire kérlek? Vérvörös...mint valami sorozatgyilkos…Vérvörös. – Hallotta, amint a lány elneveti magát, pedig őt már a sírás kerülgette kábé.

( A VÁGATLAN VERZIÓVAL HOLNAP!)

 A folytatásért lájkold a blogot itt: https://www.facebook.com/eleg007?ref=ts&fref=ts

A történet ( vágott verzióval)  itt folytatódik: http://eleg007.blog.hu/2014/11/23/vervoros-_az_utolsok_714

Kokas Bálint