Az első fejezettől itt találod: http://eleg007.blog.hu/2014/11/16/vervoros-_az_utolsok

Az előzőt pedig itt: http://eleg007.blog.hu/2014/12/11/vervoros-_az_utolsok_otodik_fejezet_emneri_szinjatek

Miközben Prins ujjai lüktetve markolták a ravaszt, és lány palástolt pánikkal  szegezte fegyverét Vének, aközben Boston több pontján is számos „ történelmi esemény” zajlott…

James Zwerisky még egy pohárral töltött a puerto ricói rumjából és tovább folytatta az elmélkedést, kényelmes bőrkanapéján szétfolyva.  Este tíz is elmúlhatott, jó sűrű napot tudhatott maga mögött!   34  éves volt, barna hajú, rövid körszakállt viselt,  és legjobb tulajdonságának azt tartotta, hogy , mindig kényesen odafigyelt az öltözékére. Csak és kizárólag a  legdrágább ruhadarabokat viselte. Vallotta, hogy ruha teszi az embert. És volt is mivel felvágnia:  fiatalkora ellenére, milliomosnak számított!  Az apja, Max valaha az egyik legnagyobb bostoni bank, a Zwerisk alapítójának számított. Mint az várható is volt, két éve halott faterja  helyét azonnal átvette. Soha életében nem voltak anyagi gondjai, hát ezután se lesznek! Mégha  azóta több konkurencia is megjelent…na nem mintha számított volna!  Elég volt egy jó szlogen, alacsony árfolyam, rengeteg tévéreklám és az emberek özönlöttek felvenni a hiteleket. – Vagy tudja isten lehet, hogy a szőke cicababa bájos vigyora késztette őket erre a dologra? Főleg ünnepekkor! Aztán meg belerokkantak a törlesztésbe…haha!

Jamesnak tényleg nem volt soha a büdös életbe semmi gondja! Egy szöget se kellett bevernie. Neki csak élveznie kellett a luxust. Külön kiszolgáló személyzete volt, és bejárónői….De azok a bejárónők! Ha már csak rájuk gondolt, felállt neki. Pontosan tudta, hogy a plusz pénzért veszik szájába a szerszámát, de elég volt neki ennyi: a többi apróság hidegen hagyta.  Nem volt egy érzelmes, nyálas férfi. Gyűlölte a romantikát és rühellte a szaftos szerelmi sztorikat is. ’’ Az érzelmektől csak csődbe mész” –szokta mindig mondani a Zwerisk partikon. Szentül meg is volt győződve erről. Félt bevallani mások előtt, de imádta néha megverni a lányokat. Fogalma sincs miért, de időnként élvezettel töltötte el, ha látta mások szenvedését. Nem, senkinek nem szólt erről a különös szenvedélyéről. Mert pszichopatának hitték volna. Ő nem akart ilyen bélyeget. Nem is vallotta magát annak.

Az édes élet ellenére, most mégis gondterhelten szürcsölgette italát. Állandóan egy gondolat tekerget az agyában: a WOREN és Jack Stone! A cég szellemi atyja egy évvel ezelőtt sétált be a bankba. Célzottan azzal a szándékkal, hogy ketten megvalósítják ezt az egészet!

- Együtt hatalmasak leszünk, komám! – sandított kecsegtetve az akkor még kukán bámuló férfira, miközben meginvitálta őt egy kávéra, a bank mellett lévő C-Caffeba- Neked egy egész banknyi hatalmad van, sok ember tehet szívességet számodra. Nekem meg eszem van!! Érted fijjjúú!!?? Eszem! – Mondta olyan lelkesen, olyan nagy gesztusokkal, hogy James már azt várta, hogy mikor ömlik ki a kávé a bársonyterítőre.

Hosszú heteken keresztül csak összejártak, beszélgettek. Hol csak egy shaket ittak, hol ebédeltek, hol meg csak egy parkban ültek, hallgatva a csicsergő madarakat.  Eleinte zagyvaságnak tartotta az egészet, de aztán rájött: korántsem az! Drogkereskedelem, gyógyszerekbe burkolva! Ütős. -Ám kicsit macerás! Nagyon könnyen lebukhatunk – Osztotta meg aggályait nem egyszer. – Egyszer már bevittek mert félholtra vertem az egyik szolgálóm…nem akarom, hogy szaglásszanak utánam. Mellesleg : nagyon jól ellenőrzik ezeket a cuccokat…nem dobják piacra csak úgy…

Jack csak felnevetett. – De igen, ha súlyos anyagi gondok állnak a háttérben! – Hahotázta olyan elégedetten, mintha most szülte volna meg a spanyolviaszt.- Jamesem, sok dolgot nem tudsz! Komolyodott el egyszerre az öreg. Ez a csevej éppen egy helyi kiskocsmában zajlott le és jól emlékezett rá, alig bírta levenni szemét a huszonéves, agyonszilikonozott pincércsajról, Blanca Gibsonról. Még aznap szexeltek. Blanca volt az egyetlen nő az életében, akihez érzelmileg is kötődött. De nem akart elköteleződni senki mellett. Tartott tőle, hogy úgy előbb- utóbb a bankjáról is le kéne mondania! Azt pedig rohadtul nem fogja megtenni!

Tényleg  számos dologról nem tudott! Egyrészt: a gyógyszereket ellenőrző cég feje, Apolló Mazarek, bármelyik pillanatban megvesztegethető! Mert annak is kurva sok adóssága van. – Amióta szerencsejáték függő lett, legalábbis! Ha ezt meg lehet vele tenni, már egy akadállyal kevesebb! Egy lényegessel! Másrészt viszont: hogy szerzik meg a lejárt gyógyszereket!- Tette fel a kérdést egy szép októberi napon James, amikor Jack épp a kutyagumit törölgette le a cipőjéről. A Válasz: hát úgy, hogy Apolló el intézte, hogy a megsemmisítésre váró tablettákat, szolgáltassák vissza az ő cégének. – Tudományos kísérletek céljából. Az előadott sztorit kanyar nélkül bevette mindenki, mert tényleg volt egy kutató laborja. Ami viszont nem olyan rég megszűnt…Ezt persze nem kürtölte szét!

Így már balhé nélkül megkapták a gyógyszereket. Főhadiszállást Apolló laborját nevezték ki. Ő James nem kis tőkét fektetett bele, hogy ráncba szedje a helyet és hogy a lehetséges érdeklődőket kikutassa. De megérte. – Hogy a picsába szerzünk jövőbeli vevőket? – Káromkodta el magát valamelyik nap. – Mert egy év telt el és még csak mínuszba vagyok.

Na itt jött Jack Stone a képbe, aki ugyebár nem egy illegális kereskedelmet bonyolított le.  Ez idáig minden prímán alakult, kivéve a mészárlást. Való igaz, élvezte az ölést, élvezte, ha látta a gyengébb ember esetlenségét, de most valahogy nem vágyott ilyen kegyetlenségre. Lehet, hogy túlparázom? Az nem vall rá! Kétszáz embert kinyírni, egyenlő tömegmészárlás. Ja nem is: kétszáz egy. Hiszen ott van az a lány…vagy ki. Ha a vörös csajszi sejt valamit, le kell pucolni a föld színéről! – De előtte bemutatkozhatnék!- nevetett fel magában James, kéjes vigyorral az arcán. Aztán ahogy járatta agytekervényeit, ráébredt, hogy tulajdonképpen el lehet azt úgy intézni, hogy a kis vörös dög az ő karmai közé kerüljön! Ettől már azonnal jobb kedve lett.

Jack, Jack! Király vagy! – Kiáltott fel boldogan, miközben töltött még egy kis piát magának és kikereste a legközelebbi pizzéria telefonszámát. Korábban is rendelhetett volna már, korgott a gyomra.

 Jack Stone élére vasalt Armany öltönyben várt. Este tíz fele lehetett. Bostoni minigarzonja gyakorlatilag az Állami Pszichiátria mellett volt, tehát hamar hazaért a rögtönzött esti megbeszélésről.  izgatottan kapta fel a bostoni minigarzonja telefonját. Amikor le tette azt ötven év körüli, kopasz tömzsi férfi elégedetten gyújtott rá egy Dunhillra, miközben újra és újra tanulmányozta az ölében lévő papírhalmot, ami gondosan össze volt tűzve egy  gemkapoccsal. A fedőlapon vastag fekete betűkkel ez állt: WOREN  „ Vissza a bevált recepthez”  Minden a terv szerint megy. Két évvel ezelőtt, erről még álmodni, se mert volna. Viszont az élet kegyeibe fogadta és útjába sodorta James Zweriskyt és Apollo Mazareket! Aztán minden ment flottul. Mintha az égiek is az Ő pártját fognák: lett engedély, van hely…oké, pár apróság hiányzik, de azt ki nem szarja le? Már sok a vevő: áldotta az eszét, hogy anno nem számolta fel kapcsolatait. – Harminc évvel ezelőtt kezdett foglalkozni a dealerkedéssel, amikor kicsapták a suliból és apja meghalt. Szépen mondva: ott baszta el az életét: azóta pedig csak sodródott. De annyira nem is zaklatta fel ez. Mindene megvolt: pénz, pina, kábeltévé! Mi kell még?

 Hamarosan még gazdagabb leszek– Mormogta magában a férfi.- Mindenkit sikerült lefizetni, akit kellett. James kész főnyeremény. Vagyis: A VAGYONA AZ! Emberileg egy elkényeztet pincsinek tartotta őt. Egy kis takonypócnak. – Ha nincs ló, jó a szamár is…

 A WOREN ötlete egy óvszerreklám és egy tamponreklám között vetődött fel benne, miközben harmadik doboz sörét kortyolgatta.- Basszus pedig nem is az XXX TV-t néztem!  – Hahotázott rajta öblös hangon, amikor beszámolt elképzeléséről.- Az a kurva szolgáltató kivette a csomagból…marad a Minimax, vagy a NatGeo, hehe..  fő célja az volt, hogy drogkereskedelemmel foglalkozzanak, de úgy, mintha az valójában gyógyszeripar lenne. – Ártalmatlan gyógyszernek tűnő készítményekbe szúrnák  bele a drogot és a cégen belül – a kormány orra előtt- gyakorlatilag szabadon árulhatnák, komolyabb veszély nélkül. – Merthogy a korrupció az ő oldalán állt. Meg az, hogy a fél ország faszán el van adósodva!  A szintén ötvenes éveiben járó gyerekkori cimborája, Jeremy Kais nagyban támogatta ötletét.- Eredetileg ő is társalapító lett volna, de hirtelen meghalt. Daganatos volt.- Jack hónapokig gyászolta barátját és szidta az Istent. Miért kell kibaszni a jó emberekkel!? – Kérdezgette mindig fennhangon.- A férgek meg hallhatatlanok, baszdmeg! Társat kereset, ezért ment be James bankjába. Előtte jól informálódott róla: tudta, hogy egy pénzéhes senkiházi és ha jól elkábítja, nem lesz vele gond! Számításai – mint mindig- most is bejöttek!

 Tucatnyi szponzoruk lett. – Köztük olyan is, aki tudta, hogy mire megy ki a játék, de a legtöbbjük azt hitte egy új gyógyszerforgalmazót szponzorálnak. A bökkenő a pszichiátriával volt. Az egyik fő szponzoruk ugyanis azzal az elmebeteg ötlettel állt elő, hogy csak akkor áll melléjük, ha a pszichiátriát földig rombolják. – Jack először fel se tudta fogni, hogy lehet valaki ilyen lelketlen, de mint kiderült: a szponzorálók felét innen rúgták ki. Ez hát a véres bosszú. Ki akarják nyírni a betegeket, aminek az lesz a következménye, hogy az állam őket teszi felelőssé és lecsukja őket több x évre.

Ha jól meggondoljuk – Vitatta meg magában.- ugyanazt csinálják, mint a nácik: gyengéket gyilkolnak!

Neki ezzel személy szerint semmi gondja nem volt! Ha megkapja a jussát, bánja a fene! Amúgy is naponta több ezer ember patkol el. Dugig van velük a tévé….Ezek meg ráadásul betegek: előbb utóbb úgyis fel dobják a bakancsot! És ki a gyíkot érdekel? Ezeket nem látogatja senki! Lehet, hogy ők embertelenül gondolkodnak, de az egész világ azt teszi. Az egész világ beteg! 

 Ja ÉS AMI LÉNYEGES! Az Állami Pszichiátria már több éve magánkézen volt! Egyetlen állami szerv se ellenőrizte. Csak névlegesen maradt úgy, igazából magánkézen fut. Na és kinek a kezén? Hát nem másén mint Dean Rbertsonén, aki az Állami Rendőrség főparancsnoka volt. Jacknek pedig iszonyatos, nagy mákja volt: a szintén ötven év körüli rendőr – évekkel ezelőtt- szintén csempészett át  drogokat a határon. Vele együtt. Ha ezt bárki megtudta volna, Dean úgy repült volna a munkahelyéről, mint a sicc. Egyenesen a sittre jutott volna a sok buzi faszú közé. Azt pedig nem akarta. Ez volt a biztosíték hát arra, hogy nem fognak lebukni. Mert mindenki félti a maga titkát…

Hogy mi volt a tervük? Rendeznek egy bált holnapután, beterelik oda a népet ( a dolgozókat is…vagy őket előtte elbocsájtják…)  és a csöveket leöntik benzinnel és meggyújtják. Aztán: bummm! Hullik is a férgese!  

 Rájuk pedig gyanakodni se fognak, mert mindenki tűzvészt emleget majd. Senkinek nem jut eszébe majd, hogy megkérdőjelezze az eseményeket.….kivéve azt a vörös csjszit! Rohadna meg!!  Jack összeszorította a fogát: a drágalátos főorvosnak több milliós adóssága volt, ezért szállt be, de ha bénázik és minden kiderül, neki vége! És, hogy ha az a csaj…Prins, vagy ki, meglátott valamit, meg el kell hallgattatni…vagy!! Jacknak remek ötlete támadt. Fogta okos telóját és tárcsázott egy számot. – Na idefigyelj! Derítsd ki mit tud a barátnőd- támadta le egyből a vonal túlsó végén lévő álmos hang gazdáját.- És addig keféld amíg be nem kussol. Mert ha az a csaj elkezd csicseregni kitépem a szívét és feldugom a seggébe! És letette. – Ha valamit elkúrunk ilyen apróság miatt,  és minden összedől, felvágom az eremet! Profin csinálták eddig, most sem hibázhatnak! Mert akkor befellegzett mindennek!  Érvelt magában Jack, miközben új cigire gyújtott. Ő jövőt épít. Tökéletes koncepciója van róla. Feltéve, ha  Dr. Gremmel sem toll el valamit..Az gáz lenne! Büdös nagy mázli igazából, hogy a doki besegít!- Fújta ki a füstöt Jack magabiztosan.

 Olivier McKenzeet váratlanl érte a hívás. Éppen akkor szállt kocsiba, hogy felvegye Prinst és elvigye valamerre.

-    „Derítsd ki mit tud a barátnőd!” -Visszhangzott  fülében Jack idegbeteg hangja, miközben egy sávval lejjebb húzódott, hogy kikerülje az még most is forgalmas körforgalmat. Nem! Prins nem tud semmit! Az lehetetlen! – Szemezett magával a visszapillantó tükörbe nézve a fiú.  Foggalma sincs semmiről! Arról se, hogy ki is ő, Oli valójában! Mert valójában nem is volt szerelmes a csajba! Súlyos érdekek miatt hitette el vele azt, hogy szereti….

 Vé úgy fürkészve nézte az előtte fegyverrel álló és remegő Vérvöröst! Furcsa paradoxon volt így őt látni: ápolónő, fegyverrel! Szemében elszánt tűzzel tartotta vékony ujját a ravaszon.

 A lány sose gondolta volna, hogy ténylegesen félni fog a fiútól. Pedig most nagyon is félt. Ráemelte a fegyvert és…a fiú hirtelen odaugrott mellé és kicsavarta a kezéből, aztán megragadta a kezét és Prins érezte, hogy eltűnik alatta a talaj.- Képes lenél lelőni az angyalodat, szépségem! – Csengett a fiú hangja a fülében  diadalittasan, nem kis pimaszsággal

keveredve.

A hetedik fejezet, hamarosan következik!

Lájkold a blogot, ne maradj le: https://www.facebook.com/profile.php?id=597107567077388&ref=ts&fref=ts

Kokas Bálint