Magyar  kultúra napja néven tartunk állami ünnepséget minden január 22.-én, már 1989 óta. Holott - a hivatalos tananyag szerint- Kölcsey Ferenc január 23.-án írta a Himnuszt. Most kíváncsi lennék: ki az aki nem tudja, hogy hol és mikor született ez a remek vers? -Ha már a magyar kultúrára emlékezünk, akár játszhatnánk is egy kicsit: amolyan, "ki mit nem tud?" félét! Szégyen leírni is, de rengeteg embernek sajnos lövése sincs alapvető történelmi eseményekről! Sőt! Nem kell ide történelem! Le merem fogadni, hogy van olyan, aki azt se tudja, hogy ki ma az ország miniszterelnöke!? Ellenben azt nagyon vágja, hogy VV Denis hányszor farkalta  meg tegnap  Fannyt a Való világban! Hát igen...itt tart és sokak számára ez ma a kultúra! Az, amit a kereskedelmi csatornák a nyakába ömlesztenek: szex, káromkodás, hanyagság és tiszteletlenség! - Nem kell annyira meglepődni, minden kutató igazolja, hogy a médiának nagy hatalma van. Sokak számára az a példakép! Negatív példakép! - És most nem szenteskedni akarok, mert én is nézem ezeket az agyzsibbasztó műsorokat, viszont ezek mellett simán megnézek három elvont művészfilmet, vagy képes vagyok órákig olvasni! Nem is azzal van a baj, hogy nézzük őket! Nézzük, mert röhögünk rajta, hanem azzal hogy nagyon sokak számára ez az igazi érték, életcél, ez számára  ténylegesen is a való világ!

Ugyanakkor hiszek abba, hogy az érték, a kultúra   nem vész el, csak átalakul. Vagy ha úgy tetszik: modernizálódik! Ami megint vezethet vagy  katasztrófához, vagy éppen újra divatba hozhatja a régi ruhadarabot. Bocs, jobb szó nem jut eszembe, remélem értik! Vegyük például Shakespeare-t! Nem magyar tudom, de le van zsibbadva az agyam kissé, momentán csak ő jut most eszembe! Elnézést! Szóval: mindenki tudja, hogy az ő drámái zseniálisak! -Aki nem olvasott egyet se, az sürgősen pótolja! Az ő művei örökzöld darabok! Mekkora sláger volt 2004-ben, amikor a franciák modern musicalt készítettek belőle! - Rengeteg más ország vette át a példát. Nálunk Szinetár Dóra és Dolhai Atilla játszották a főszerepet! Emlékszem, hogy a csapból is a " Lehetsz király " folyt! Hát nem lettem király, ami azt illeti...Modernizálás? Lehet, hogy először a fejünket fogtuk a mai verziótól ( jogosan, hiszen abszolút nem volt korhű!), ám ennek hatására sokan keresték fel a könyvtárakat, hogy a művet elolvassák, és rengetegen nézték meg az összes filmfeldolgozást. -Köztük az 1968-as Franco Zefirreli félét. Amely valóban értékelhető! 

Egy bizonyos fokú modernizálás mindenféle műnek szükséges: " Haladni kell a korral" szokták mondani. Igen! Haladni kell! Legyen az magyar, vagy külföldi szépirodalom, ahhoz, hogy eljusson a mai ( néhol tényleg sötétben élő ) fiatalokhoz, le kell fordítani az ő nyelvükre! 

Lehet szörnyülködni azon, hogy " a mai fiatalok így-úgy" viszont azt is be kell látni, hogy az a szanaszét szidott fiatal, jelen esetben csak egy áldozat! Aki sodródik az árral: naponta hatmillió inger éri ( reklámtól kezdve a matematikai logaritmusokig). Nem, nem védeni akarom őket, megérik a pénzüket, csak látni kell azt,  hogy kulcsfontosságú ismét a szülői felelősség kérdése! Ha annak  a szülőnek, akinek minden hétköznap kötelező program  a Mónika Só  megtekintése, miközben a gyereke bukdácsol a suliban...hát nincs miről beszélni! - Nem egyszer tapasztaltam ilyet és sajnos ez jelenség ma is gyakori! -Igaz Mónikának ma már bealkonyult, de a szülői   odafigyelés sok helyen ugyanolyan változatlan sajnos! És akkor ilyen helyzetben beszéljünk kultúráról,  Mozartról vagy Michelangelóról? És még egyszer: nem a fiatalokat akarom védeni! Az éremnek két oldala van! Azt is aláírom, hogy elkényelmesedtek, ki van nyalva a popsijuk és alapból tojnak a műveltségre meg mindenféle ahhoz köthető " hülyeséghez".

 Ami nekem szívfájdalom az az olvasás! A fiatalok  15%-a olvas ma rendszeresen! Mármint könyvet! Nem a Cosmopolitanra gondolok! Szörnyű. Mármint nem a Cosmo.- Történetesen, én  abból írtam a szakdogám egy részét, és semmi bajom vele! Bármikor vevő vagyok rá! A szörnyű az az, hogy vajmi kevesen olvasnak bármiféle könyvet is! Vagy ha olvasnak se Monte Cristó Grófját, vagy Aranyembert! Hanem mindent amibe Edward Cullenra emlékeztető van: jöhetnek a vámpírok, vérfarkasok, tündérek, stb...  Sose értettem, hogy hogy  ilyen kevés ez az arány, amikor ki merem állítani, hogy minden harmadik fiatal írt már valaha verset, novellát. Ha más nem: vezetett naplót. Vagy lehet én tévedek! Már nem az olvasás után írnak a mai fiatalok ( ahogy anno én kezdtem)  hanem kihagyva az olvasás részt, csak simán  írnak! A könyv meg mehet a sarokba! Ezúttal is a tapasztalat beszél belőlem! Hónapokkal ezelőtt elkezdtem egy regényt, azóta pedig sokan keresnek fel, hogy:" Nézd, én is írok!" De akkor eddig hol voltak ők? Sokszor úgy érzem, hogy ma sokan nem merik felvállalni az alkotó-író énjüket! Mert ciki, vagy mert gáz! Csak nem értem: miért? Ha van egy jó történet, ha megvan hozzá a tökéletes múzsa, ha az alkotó át tudja érezni a szereplők érzelmeit, minden menni fog! - Igaz, manapság sokan úgy vannak vele, hogy ha találnak egy jó pasit, vagy jó csajt főszereplőnek, már gigaregényt írnak! Pedig nem! Nem attól lesz jó a könyv, hogy dögös a csaj benne, hanem attól, hogy TE mint író, át tudod e érezni az ő érzelmeit. Tudsz e az ő szemével látni, az ő fejével gondolkodni! Ha nem, akkor azt javaslom: mindenki dobja ki amit eddig írt! Keressen mindenki más ihletőt és ne essen neki azonnal semminek! Mert akkor újabb  szart ír! Hanem először csak érezze át a szereplő világát. A könyv nem egy Cosmopolitan, és az írás sem az. Sokkal mélyebb annál. Csak sokan mégis felszínesen állnak hozzá! Hát ez hibakód, kérem szépen!  

A legtöbb fiatalt ma, beszippantja az internet és a facebok! Ez alól én sem vagyok kivétel! De egyre fiatalabbak regisztrálnak, ami megint csak kultúra gyilkos! - Mindenki tisztában van azzal, hogy a közösségi portál nem épp a kultúra melegágya! Illetve: nézőpont ez is. Lehet nagyon jó cikkeket olvasni, de a legtöbb kiskorú pl. a baromságokra kattint rá ott! Ami noná, hogy egyértelmű: a hülyeség mindig, mindenhol futótűzként terjed! - Némi megnyugvásra azért van okunk, és igenis büszkék lehetünk! Nagyon sokan hűen és szeretettel ápolják még a nemzeti értékeket. Rengetegen íjászkodnak, fonnak, szőnek, nép táncolnak, vagy játszanak komolyzenét. Elég ha csak a múlt év egyik legnagyobb újdonságára, a komolyzenei tehetségkutatóra gondolunk! A Virtuózok bebizonyította, hogy igenis van igény valódi értékekre is! Nem csak a Cosmopolitanra.

Lájkold a blogot, itt: https://www.facebook.com/profile.php?id=597107567077388&ref=ts&fref=ts

Kokas Bálint