Az előző fejezet itt: http://eleg007.blog.hu/2015/02/28/vervoros-_az_utolsok_tizenkettedik_fejezet_megvaltas_2_resz

                                                                      KÖZJÁTÉK

A földre minden ember tiszta szívvel születik. Minden ember egyenlő esélyekkel indul. Tiszta lappal, mondhatni. Életünk során -tetteink révén-  ezen a tiszta lapon fekete foltok keletkezhetnek akkor, ha valaki valami vétket követ el.  Elég csak egy apró hazugság, máris nyertünk egy kis fekete foltot lapunkra, melynek  mérete, a tettek súlyosságától függ.  – Számtalan jó cselekedet kell ahhoz, hogy  e sötét foltokat eltüntessük.De meg lehet csinálni! Ha az ember belátja hibáit, ha a megbánás őszinte útjára lép, (saját akaratából,persze)  máris megtette a törlesztés első lépését.  Ám vannak tettek, amelyek nem törölhetők ki „ilyen egyszerűen”. Ha valaki például  ember életet olt ki. Mert: mi jogon teszi azt, ha egy vérből valók vagyunk? Miért érzi magát felhatalmazva az egyén arra, hogy más társa élete felől döntsön? Még ha az  ő szemében megbocsájthatatlan dolgot művelt is! Mondjuk megölt valakit. Valakit, akit szeretünk, aki nagyon közel állt hozzánk. Az a megoldás, ha bosszúból mi is megöljük az illetőt? Nem! Kinek lesz jobb azáltal: Ha véres elégtételt veszünk, csak saját lelkünket szennyezzük be.Csak lesüllyedünk az ő szintjére! Nem! Mi nem játszhatunk Istent: nem dönthetünk másik ember sorsa felől. És ez a legnehezebb az életben. A döntés. Dönteni a saját életünk alakulásáról, dönteni a másik sorsáról. - Pedig mindenki naponta dönt. Naponta kényszerhelyzetbe kerülünk és percenként hozunk, megváltozhatatlan döntéseket. Olyanokat, amik az egész lényünket átjárják, amik megváltoztatnak bennünket. - De nincs olyan, hogy valaki csak rossz, vagy csak jó. Mindenkiben van egyformán minden. Meg hát - újabb érdekes kérdés vetül fel- mi ( vagy k)i számít rossznak?

- Nem vagyok tiszta lelkű! -sóhajtott fel Veselius Braudner, miközben megpróbált elszakadni az iménti gondolatoktól.- Ha nem öltem volna, az lennék, de így...De akkor sose ismertem meg volna Őt! - Az életben mindennek oka van!  Hófehér fényesség vette körül a fiút. Mintha valami ritkás köd szált volna le, hihetnénk könnyelműen,  de ez  nem az volt. A Mennyországban nem volt köd, mint ahogy se hideg, se meleg....se gonoszság! Csak tiszta a tiszta lelkek kaptak szállást. Ez a tisztaság ragyogott.... Vé egy hatalmas márványasztal előtt állt, amely aranyabrosszal volt díszítve és rajta svédasztalszerű teríték állt, mindenféle finomsággal. Bár volt ott hús, saláta, sütemény ezerszámra, kicsit se volt éhes. -Gondolni se bírt a kajára. Csak állt és merőn az asztalra kihelyezett hatalmas fehér viaszgyertya lángjára bámult. - Nem vagyok tiszta lelkű! - Ismételte tompa fásultsággal.- Ó Vérvörös,, tarts ki, kérlek! - Fohászkodott némán, enyhén fakó arccal.  

Bűntudata volt a lánnyal kapcsolatban! Magára hagyta őt. -Prins joggal érezheti azt majd, hogy úgy játszadozik vele, mint macska az egérrel. De neki, Veseliusnak sincs választása. Ha lenne, ha megkímélhetné őt, megtenné. Ám nem teheti. Elvitte őt a múltjába, hogy szembesítse  Rose Milanóval, és a lány ellen elkövetett merénylettel. Így könnyebben  el tudja mesélni angyallá válása történetét a lánynak. De volt egy másik célja is, amit gondosan eltitkolt előle! - Hogy próbák elé állítsa őt, melyek során a lánynak saját félelmeivel kell szembeszállnia. Ha győz, alkalmas a Nagy Feladatra, ha nem, akkor elfelejtik egymást. Örökre. 

Összetörne a szíve, ha ez megtörténne, és nem mellékesen ez az ő bukását is jelenti! Mert ő választotta ki a lányt. Ő választott rosszul.

Mikor megölte Rose Milanó zaklatóját, két évvel ezelőtt, ő maga is vele együtt halt meg...

Anno nem nyert bebocsájtást a Mennyországba.- Hiszen gyilkos volt, úgy is érezte magát. Ám Istennek más szándékai voltak vele....és Vérvörössel! A lány olyan feladatot kapott, amit nagyon kevesen érdemeltek ki....

- Válassz valakit, aki az elesettek vezetője lesz, akire reményként néznek majd fel, Veselius! Válasz valakit, akiért az emberek rajongani fognak, mert tiszta szívvel kiáll mellettük! Találd meg azt az embert, aki legyőzi saját démonait, hogy más emberek félelmével nézzen szembe! - Parancsolt rá Isten szigorúan.- Ő lesz a lét túlélésének szimbóluma! Az a valaki, aki bebizonyítja a földieknek, hogy lehet küzdeni még szívvel.

Amikor először meghallotta ezt, teljesíthetetlen kérésnek érezte. De bíznia kellett az Úrban, nem volt véletlen, hogy rábízta ezt a nagy feladatot! Rajta, Veseliuson áll, hogy ő kit választ. Mert az akit választ talán...talán az emberiség sorsát dönti majd el. Tehát nem hibázhat, mert ha azt teszi, meglehet, az apokalipszist idézi elő. Ez a valaki pedig nem lett más, mint  Prins Barenty lett. Azaz Vérvörös. - Tévedhetetlen megérzései alapján választotta őt ki. Az első perctől kezdve hitt benne, noha az első találkozásuk, nem volt felemelő élmény. Ő mégis bízott benne. Mert belenézett a lány szemébe két évvel ezelőtt és hihetetlen erőt, bájt látott benne. Tudta, hogy nem fog csalódni benne...és eddig minden őt igazolta!   

Csak minden egyes percben retteg a gondolattól, hogy szerelmének baja esik. Az ő szerelmének! Nem élné túl, ha Vérvörös megsérülne... nem is fog. Sosem fogja hagyni, hogy valaki bántsa a lányt. Mert tiszta szívvel szerette. Nem mondta el neki ugyan, de két éve már annak, hogy csak a lányra gondolt. A vörös hajú szépség, úgy belopta magát a szívébe azon a napon, hogy örök rabjává vált. Azon a napon. Amikor először találkoztak.

 Két évvel ezelőtt történt...

A fejezet folytatása itt: http://eleg007.blog.hu/2015/03/05/vervoros-_az_utolsok_tizenkettedik_fejezet_megvaltas_3_resz_610

 Kokas Bálint