Az előző rész itt: http://eleg007.blog.hu/2015/03/14/vervoros-_az_utolsok_tizenharmadik_fejezet_az_utolsok_1_resz

-Mi legyen főnök?? – riasztotta ki az emlékek közül egy fejhangon visító hang a lányt, akit ki is rázott a hideg. – Ne mozdulj meg!- figyelmeztette önmagát, miközben óriási kísértést érzett arra, hogy kinyissa a szemét és Kirára pillantson. Legalább csak annyira, hogy: „ Minden rendben lesz”. Persze racionálisan gondolkodó énje tisztában volt vele, hogy valójában csak a képzelete játszik vele, de azért jólesett úgy ráfigyelnie, mintha TÉNYLEG ott lenne. Hirtelen átsuhant rajta a gondolat, hogy mi történne, ha nemet mondana erre az egészre és egyszerűen csak hanyatt vágná magát és aludna? Vajon milyen következményekkel járna ez az amúgy teljesen felelőtlen- cselekedete?

- Ne játssz a tűzzel, Szépségem! – Zúgott fel fülében Veselius hangja egy kicsit türelmetlenül.- Koncentrálj. Jó helyen keresgélsz! Az egyik legnagyobb félelmed az, hogy az vág át, akiben a legjobban bíztál!

Valahol mélyen, kapásból gyanította, hogy Olivér felbukkanása valami ilyesmit akar szimbolizálni. Csalódott benne. Nem is kicsit. Elég komikus, hogy ha Veselius Braudner nem lenne, akkor még mindig ezzel az elmebeteggel lenne. Sőt: hiszen elméletileg még együtt vannak, hisz a fiúnak fogalma sincs semmiről…és még csak nem is szakítottak! – A lány agyalt már azon titkon, hogy hogy is fog szakítani…de hogy nem lesz egy sima menet, azt holtbiztosra vette. Egyáltalán, mit fog mondani neki? Ha innen kikerülnek és minden vissza áll a régi kerékvágásba, a macsónak fel se fog tűnni, hogy késett.- Főleg nem, hogy egy elég érdekes kitérőt tett a múltban. Mit fog mondani a férfinak? – "Bocsi, fél perce még állati szerelmes voltam beléd, de most undorodok tőled, szóval sipirc innen!" Nevetséges.

-  Kérlek Prins! Szedd már össze magad! – Hallotta Vé csalódott és kissé türelmetlen hangját.- Most a próbával foglalkozz…!!- Aztán együtt érzően hozzátette.- Hidd el, mindennél jobban vágyok arra, hogy segítsek neked….de nem tehetem!

-Király, köszi Vé – préselte ki magából a lány lemondóan, ügyelve arra, hogy más ne értse őt.- Nagyon rám férne egy kis kezdőlökés!

- Még semmit nem teszünk! – Csapta meg Olivér dühös hangja.- Ez kettőnkre tartozik a lánnyal. Ti csak…- A férfi lenyelte a mondatot és ahelyett csak elkáromkodta magát.

- Rettegsz attól, hogy kihasználnak és áttaposnak rajtad. Főleg, ha azt teszi, akiben a legjobban megbíztál? – Vé szavaira az emlékek apró filmkockaként kezdtek peregni szeme előtt és olyan szédülés fogta el, hogy azt hitte, mindjárt kidől. –Hat éve kezdődött, Deannál igaz? A farsangi buli után, már nem adtad könnyen a bizalmad, igaz? Onnantól kezdve támadtak erős félelmeid, igaz??

-Ahamm- Harapott ajkába remegő térdekkel a lány.- A farsang után, minden megváltozott.

Azonnal bosszút akart állni Deanen. – Akit azonban arra a hétre különös módon elnyelt a föld. Elégtételt kellett venne, tisztáznia kellett magát. Nem tudta elviselni, ha valaki gyanúsan méregeti őt, vagy összesúg a háta mögött. – Márpedig a farsang után ez történt. Szörnyen érezte magát. Két napig be se ment a suliba, hanem otthon betegséget színlelt. – Szüleinek nem mert szólni a dologról. Bár maga sem tudta, miért. Nagyon nem fülledt a foga hozzá, három nap elteltével mégiscsak be kellett vonszolnia magát a suliba, mert  dolgozatot írtak, arról nem hiányozhatott. Dean nem volt sehol. Rita és Mark mellette álltak és hárman ki is kovácsoltak egy tervet.

Az iskola mellett volt egy kazánház. Mindenféle vezeték lógott ott, de köztudottan csak szakember mehetett oda be, hiszen életveszélyes volt. Hosszú ideig lánccal lakatolták le az ajtót. Rita és Prins kifigyelték, hogy a legtöbb kábel, újabb kábelhez van csatlakoztatva és hatalmas elosztóhoz csatlakoztatva, csövökön keresztül jutnak be a suliba és biztosítanak kellő energiát.

Azt találták ki, hogy valami ürüggyel odacsalják Deant és bezárják oda. De úgy, hogy a kazánházba lévő kábeleket rákötik a legújabb csúcsmodern elektromos sokkolóra. Ami gyakorlatilag annyit tesz, hogy ha ő megnyomja a készüléken lévő piros gombot, a kazánban lévő embert ( ha a kábelekhez közel áll) enyhe fokú áramütés éri. Mark eleinte óczkodott a durva ötletért, mondván, hogy: „ Nem megsütni akarjuk a csávót”, de a két lány nem sokat foglalkozott vele. Mindketten tudták, hogy ha nem lesznek hatásosak „ Köcsög” Dean tovább fog szemétkedni.

– A lány felvetette azt az ötletet is, hogy Filippyt is be kéne vonni ebbe a hadjáratba ( nem gyengén érintve volt a tanár is!), de végül elvetették ezt. A töritanár úgy járt kelt a folyosón, mintha mi sem történt volna. – Legnagyobb meglepetésére vele, Prinssel is ugyanolyan kedvesen bánt, mint azt ő már tőle megszokta. Halovány jelét se mutatta annak, hogy hallott volna valamit az elmúlt napok gigapletykáiból. – Tutira vette, hogy értesült róla!!

Dean, a farsang utáni második héten jelent meg a suliban. Úgy viselkedett, mint valami kiskirály. Prins és barátai alig bírták megállni, hogy be ne mossanak neki egyet. De aztán eljött az ő idejük is! A legnagyobb szerencséjük az volt, hogy a társaságukhoz közben csatlakozott Evelyn Fritz is, akit hónapokkal ezelőtt Dean ugyanúgy lejáratot. Mivel a Evelyn azonban ennek ellenére még beszélő viszonyba volt a sráccal, őt kérték meg, hogy csalja őt a kazánházhoz. – Egyértelmű volt, hogy ha Prins, Rita, vagy Mark tette volna ugyanezt a fiú azonnal levágta, hogy nem stimmel valami.

Amikor Evelyn meg Dean beszélgetve felbukkantak a három barát elbújt és kivárt. Nem kellett sokat várni, mert a fekete hajú, vékony és felettébb fürge Evelyn hamar bevitte a naiv Deant a kazánba, azzal, hogy „ Csókolj meg, de ne lássa más!” és pechére bizony bent is hagyta. – Természetesen úgy intézte, hogy a kábelek közelébe verjen cöveket.

-        MIEZZZ!!! MIEZZZ! – Ordítottta toporzékolva, mit valami hisztis tini, miközben öklével püfölte a kazán vasajtaját.- EVYY, NE MERÉSZELJ SZÓRAKOZNI!

-        Dugulj el, seggfej!! – Feleselt vissza nyelvét kiöltve Evelyn, nem kis vigyorral az arcán.- Most megkapod a magadét.

-        Engedj ki!!! Engedj ki!!!

Ekkor lépett ő elő. Tudta, hogy a fiú nem rá számít .Szemernyi kétsége se volt afelől, hogy le fog esni az álla.

Odalépett a vasajtó elé, és másodpercekig, csak hallgatózott.

-        Mi csinálsz, ha nem engedünk ki? – Kiáltotta maró gúnnyal a hangjában, miközben vékony ujját a sokkoló piros gombján tartotta. – Meglepetés Dean! Vérzik a szívem a semmiért! – Kiabálta nevetve. – De tudod mit? Rögtönzök neked egy kis sirató verset! – Fogalma sem volt, hogy miért pont akkor, abban a percben pattant ki fejéből ez…de minden esettre még őt magát is alaposan meglepte. Viszont azzal tisztában volt, hogy ha húzza az időt AZ ESEMÉNY előtt, csak még jobban beparáztatja „ Köcsög” Dean Zamber. Ezt pedig semmi pénzért nem hagyta volna ki.

 Vérvörös érezte, hogy egyre nehezebben veszi a levegőt valamiért. Hallotta a körülötte lévő sereg hörgését, ami iszonyatosan megzavarta a visszaemlékezésben. De tudta, hogy muszáj minden apró részlere emlékezni. Így a versre is. – Fiatalabb korában nem egy verset írt, de csak azért, hogy könnyítsen a lelkén. gyakran elgondolkodott rajta, hogy vagy írói páyláyra szánja rá magát, vagy színésznőnek áll, ám a sors fintora, hogy végül az lett, ami tulajdonképpen sose akart lenni: ápolónő.

-  Vé nem megy! Nem tudok emlékezni! – Motyogta szinte magában a lány.- Könyörgök legyen már vége!- Kérlelte az angyalt elcsukló hangon.

-   Az első perctől fogva hiszek benned, Vérvörös! – Szólt lágyan Veselius.- Nem adhatod fel: neked nincs választásod! Mindketten tudjuk, hogy sokkal durvább dolgokat is átéltél már! És ezt tett jóemberré, Prins Barenty. Vissza tudsz emlékezni a versre. Vissza tudsz mindenre, érted? – Apróság nagyon, de minden egyes mozzanatnak az életünkben hatalmas jelentősége van.

Mi lenne, ha ezt a mozzanatot átugornánk? – Vetette fel magában a lány, de nem merte hangosan javasolni, mert élt a gyanúperrel, hogy a fiú leszedi a fejét és egyenként szabadítja meg őt vörös tincseitől. – Te is csak egy mozzanat voltál az életemben, Vérvörös…és lám elég erős hatással vagy rám! – Meg mert volna rá esküdni, hogy a hang izgalomtól remegett.- Idézd fel a verset magadban, mert kulcsjelentőségű. Emlékezz, légy oly kedves!

– Te is csak egy mozzanat voltál az életemben, Vérvörös…és lám, elég erős hatással vagy rám!- idézte vissza magában a lány mosolyogva a fiú szavait. Ha éppenséggel nem akarnák őt megölni, ha nem az alvadt vére díszelegne az arcán és ha nem érezné úgy magát, mint akin átment a francia TGV…akkor talán még reagált volna rá mást is, de kegyetlen gyengének érezte magát hozzá.

- Ne csinálj magadból, bohócot, Prins Barenty! – Tért vissza elméjébe az emlékképpel Dean eszelősen üvöltöző hangja.- Mi a gyíkot akarsz ezzel bizonyítani? Azt hogy egy naiv kis senki vagy!? Engedj ki innen!!! Evelyn te meg….- a fiú olyan csúnyán elkáromkodta magát, hogy a jelenlévőkben egyszerre ment fel a pumpa.

A Végzeted Vagyok! – Kezdte Prisn magabiztosan, barátai legnagyobb döbbenetére.

A Végzeted vagyok, s ámor nyilát:

Méreggel vegyítem neked!

A földön az utolsó leszek, meglásd:

Ki feléd nyújt, segítő kezet!

Üvölt a szél, Isten feldúlt,

Engem bosszúnak lángja mar!

Csak egy csapás vagyok sok közül,

Mi hozz fejedre dögvészt, kín, bajt!

Elhallgatott. -Hűha! Asszem kezd kitörni belőlem a múzsa, újra! – Kiáltott fel lelkesen, totál megfeledkezve arról, hogy a helyzet amúgy kicsit se olyan vicces, és lelkesítő, mint amilyennek ő azt most érzi.- Ez mi a lópikula volt??? – Sonfordált oda mellé tágra meresztett szemekkel Rita, úgy bámulva barátnőjére, mintha egy ufóra akadt volna. – öööhh…Figyi, én értékelem a költői éned…- Kezdte zavarodottan a lány.- De attól tartok, a lehető legrosszabb időpontot választottad művészi éned kibontakozására. Ha lebukunk, mi repülünk innen!

Egy szemvillanás alatt visszaszállt a földre, és egy kicsit szégyellte is magát. – Igazad van…de minél tovább van bent, annál jobban szenved! – Vágta ki magát csillogó szemekkel.

- AZ APÁM, EZÉRT...MÉG SZÁMOLUNK!!!- Üvöltötte vicsorogva Dean, miközben tovább öklözte a vasajtót.
- Nem Dean, nagyon rosszul látod a helyzetet! Világosította fel nevetve Pris, miközben megszorította a sokkolót.- - Egy aljas szemétláda vagy, érted? - Picit kivárt, hátha kap választ, de amikor csak a fiú erőlködését hallotta. Nem várt. Eljött az idő! Megnyomta a gombot…- De most megfizetsz, mindenért! Kisütöm belőled a gonoszt...haha! Tudta, hogy nagyon gonosz dolgot művel, de nem érdekelte. Megérdemli. Pár óra és a drágalátos exe, ugyanolyan köcsög lesz, mint volt. És senkinek se fogja világgá kürtölni, hogy a vörös hajú exe, nagyon csúnyán elbánt vele, amikor áramot vezetett a testébe. A lány hallotta a férfi üvöltését és...hát maximálisan elégedett volt magával.

( Folytatása következik!)