Az előző fejezet itt: http://eleg007.blog.hu/2015/03/28/vervoros-_az_utolsok_tizennegyedik_fejezet_az_elso_csok

Nem tudta, és nem akarta visszautasítani. Tudta, hogy tilos lenne ennek megtörténnie, tudta, hogy súlyos következményekkel jár majd még ez, de amint a lány ajka az övéhez tapadt, olyan legyőzhetetlen kísértés- kábulat fogta el, hogy nem tudott magának megálljt parancsolni. – Ezt…ezt nem …nem kéne…- Szuszogta felindulva, miközben átkarolta a lány vékony derekát és újra meg újra megcsókolta.- A követ…kezmények….Vér…
- Tojok rájuk – Nevette el magát a lány megvillantva hófehér fogait, miközben játékosan megharapta a fiú ajkát.- Kell egy kis romantika, mielőtt megmentem a világot, nem?

-  Veselius! – Csattant hirtelen mögöttük egy szelíd, de határozott hang. – Megszegted a parancsomat!

 A két fiatal úgy szétreppent, mintha ágyúval lőttek volna rájuk. – Milyee..- Pörgött egyet tengelye körül a lány ijedtében, de amikor meglátta, hogy ki áll velük szembe, a lélegzete is elakadt.

Egy szőkés barna hajú, dús szemöldökű fiúcska állt vele szembe és rezzenéstelen arccal fürkészte őket. – Larry !!?? – Csúszott ki a száján hüledezve, de már abban a minutumban meg is bánta a kérdést. Nagyon is jól tudta, hogy nem a tízéves testvére áll vele szemben, hanem valaki egészen más. – Bocsánat…én csak…-Szabadkozott lehajtott fejjel. Próbált nem törődni az egész testét bejáró remegéssel, de csak kis mértékekben tudta azt csillapítani. Fogalma se volt, hogy mit is mondjon…vagy, hogy egyáltalán, hogy viselkedjen…mégiscsak Ő áll előtte…akármilyen csoda is ez!

-Valóban csodának gondolsz, lányom? – Kérdezte mély szeretettel nézve rá, olvasva gondolataiban – Lehetséges, hogy az volnék? De íly módon, mennyi csoda vesz körül minket! Nem de?  -Csoda, ami velünk történik, csoda minden egyes másodperc! Csoda az, hogy beszívjuk a levegőt. És Te magad vagy a legnagyobb csoda! – Kis szünet után Veseliushoz fordult, aki azonban már egy őszhajú, bölcs öregként látta őt. – Egy kikötésem volt, Fiam! – Szólt rá szigorúan.- Ne közeledj a lányhoz! Hiszen mostani sorsod egyfajta büntetés, ezt ne feledd!

Veselius némi gondolkodás után törte csak meg a csendet. – Nem tudok a szívem ellen harcolni, Istenem! – Válaszolta mélyen az Ősz hajú szemébe nézve.- Megbízást kaptam Tőled…de nem várhatod, hogy a szívemmel vívjam a legnagyobb harcot!

Vérvörös nem tudta megállni, hogy Veseliusra ne pillantson, aki viszonozta e pillantást. – Szerelmes vagyok beléd, Prins Barenty, ha tiltott is ez! Szeretlek Vérvörös! – Tört ki belőle őszintén.- Az első perctől fogva, csak te létezel számomra. Ám való igaz! Büntetésben vagyok…köztünk nem lehet semmi…de bármekkora árat is kell fizetnem ezért a lángért szívemben, hát én megfizetem! Nem tudok nélküled élni, és nem is akarok. Még, ha semmim se marad e szavak miatt…én …akkor is a szívembe véstelek téged!

Legszívesebben szanaszét csókolgatva a nyakába ugrott volna, de most vissza kellett fognia magát. Épp elméje még mindig képtelen volt felfogni, hogy ki is áll előtte. Isten. A Mindenség Teremtője! Isten. Kinek kegyeiért milliárdok esdekelnek. Isten, kiért milliárdok mentek halálba…itt áll előtte ő meg…ő meg képtelen megszólalni. Pedig annyi kérdése robbanna ki belőle! Miért alakult úgy a világ ahogy? Ha létezik, miért engedi ezt a sok gonoszságot, gyilkosságot? Miért adott tejhatalmat Hitlernek és miért…miért lett olyan az élete, amilyen? Vajon miért nem oldja meg azonnal az ő problémáit? Vajon milyen jövőt szán számára?

-Ha vállalod sorsod, ám legyen! – Szólt higgadtan, csillogó szemekkel.- Kitartani valaki mellett, nagyon becsülendő dolog, Fiam! De a makacsság, az engedetlenség nagyon rossz erény! De ám legyen!

-Csak boldog szeretnék lenni…- Rebegte elpirosodva, megtörten a fiú.- Úgy érzem megtanultam a leckét. Elvégzi feladatát – nézett jelentőségteljesen a lányra.- Minden rendben lesz. Bízz bennem, Istenem!

-Nem a bizalomról van szó! Hanem a makacsságról és engedetlenségről! De ha ezt akarjátok: ám rendben! Legyetek boldogok, fiatalok! – Azzal Vérvörös felé tett egy lépést és gyengéden megfogta vékony kezeit. – Milliónyi kérdés tolong benned leányom! És bíz’ ez jól van így! Szívedben találod meg a válaszokat, de ne feledj két dolgot! Egy: az életben soha nincsenek véletlenek! Még ha azt is érzed, hogy bántanak, később ráébredsz, hogy az simogatás volt, a te érdekedben! Kettő: sose veszítsd el a hited, magadban kiváltképp! Mert úgy, benned élek tova!

Érezte, hogy forróság önti el, valami mennybéli nyugalom. – Mint amikor a hastáncórák után, meditáltak egy órányit. – Sose oltsd ki a lelkedben égő lángot! – Folytatta jóságosan.- És ne feledd: minden okkal történik!

-Mit jelentsen ez? – Akarta kérdezni, de abban a pillanatban hatalmas fénycsóva ragyogta be a teret és Vé hirtelen megragadta kezét. – Menjünk haza! – Vetette oda neki, miközben magához húzta. És egy szempillantás alatt elsötétült előtte minden. Lába alól úgy kisiklott a talaj, mintha kirúgták volna. Bőrét nyirkos hideg csípte. De nem fájt neki. Lehunyta szempilláit és hagyta, hogy ez a valami magával ragadja. Biztonságban volt. Veselius ott volt mellette. A szerelme. Lehet, hogy angyala vétkezett, ám most ez neki valamiért nem volt mérvadó. Egyetlen egy dolog számított csak: Veselius szerelmes belé! Újra ketten vannak…újra küzdeniük kell...és újra lemondhat a normális életről!- Már, ha egyáltalán volt neki valaha olyan! Röviden: minden visszatér a régi kerékvágásba! Mert ő Vérvörös! Fogalma sem volt a jövőjéről, de nem is érdekelte már! Élvezte ezt az egész kalandot.- Még, ha ezt nem is mutatta kifelé!

Hamarosan folytatódik!

Lájkold a blogot itt:https://www.facebook.com/eleg007?ref=ts&fref=ts

Kokas Bálint