-Hazudiiik!- Sziszegte váratlanul a fülébe élesen a látomásbeli hang.- Tudott mindenrőőől...!!

-Ne…!-Motyogta, hátrébb lépve valamennyit, megkapaszkodva a konyhaszekrényben. – Megint kezdődik…

- Mi kezdődik megint? – Ugrott oda Vé, átkarolva őt, mielőtt még összeesett volna. – Mi az ami kezdődik?

 Azzal a lány beszámolt neki a történtekről, a lehető legaprólékosabban.

• Meg kell mentenem őt, Vé? Barbit? – Nézett árgús szemekkel rá, abban bízva, hogy angyala esetlen előrukkol valami magyarázattal, de amikor az csak felhúzott szemőldökkel a fejét ingatta, csalódott lett. – Megtippelni se tudom, hogy most mi történik de …- Valamit még mondani akart, ám lenyelte azt.- Hidd el, hogy Larry elrablása is új számomra. Mint ahogy ez a látomásbeli Barbi is!

 -Hazudiiik! – hasított élesen ismét fülébe a hang.- Ő mondta, hogy minden…minden rendbe lesz…! Elvitték Őt…! Ő tudtaaaa…Nekem segítsss…! A semmiből ismét felvillant előtte a fekete hajú lány alakja. De nem látta tisztán az arcát…félhomály volt. Ezúttal ugyan nem érzet se maró hideget, se semmilyen fizikai tünetet, de látta őt! Barbi – Csak ő lehet az!- ott állt a kripta közepén egy …Vérvörös lehúnyta szemét és megpróbált jobban koncentrálni a képre! – Meg kell tudnom, mi ez az egész! – Ösztönözte magát, kizárva a valódi világ hangjait maga körül. A feje ekkor éktelen nyilalásba kezdet és minden porcikája ismét zsibbadásnak indult. De a látomás ezúttal nem volt olyan erőteljes, mint amikor Jacob nyomozóval beszélt. – Ő tud mindenről…- Sziszegte a hang –Barbi- erőteljesen, miközben a lány körüli félhomály, lassan, fokozatosan kezdett felszívódni.- Hazudik…! – Ordította lángoló dühvel.- Nézd, mit tett velem!

 Vérvörös nem tudta kontrollálni magát! Valami vonzotta őt. Mintha valami láthatatlan erő vitte volna őt egyre közelebb a titokzatos lányhoz. – Ki… vagy te? – Rebegte minden bátorságát összeszedve.- És…- Amikor már annyira közel ért hozzá, hogy látta őt, a döbbenettől földbe gyökerezett a lába. – Ki tette …ki tette ezt veled?

Barbi egy ezüstösen csillogó kereszten feszült….mint Jézus! Fejét kókadtan lógva tartotta. hosszú fekete haja arcába hullott, így ha akarta volna se láthatta volna azt! Kezét és lábát valaki vastag, kötéllel szorította le, pontosan ügyelve arra, hogy még véletlenül se tudja eloldozni. A kereszt tövében két oldalt, apró lángol égő mécsesek helyezkedtek el! Azok mellett pedig egy –egy fémtárca pihent. Mi ez az egész? – Úristeen! – Hüledezett tágra nyílt szemekkel Vérvörös, miközben tett még egy lépést a borzalom felé.- Ki ….ki tette ezt?

   Barbi ekkor ráemelte tekintetét. –Ő! – Kiáltotta dühösen.

• Ez..hogy..lehet? – Bukott ki Vérvörösből döbbenten az újabb kérdés, Barbit fürkészve. Lehet, hogy rosszak voltak a fényviszonyok de…de Ő és Barbi nagyon, nagyon hasonlítottak külsőre. – A hajszínt leszámítva, gyakorlatilag az az érzése támadt, mintha önmagával állna vele szemben. – Igaz Barbi eléggé elgyötörtnek, tűnt…szinte már alig volt benne élet, de …de ezt leszámítva…!
• Mi történik velem? – Kérdezte Prins, még inkább kalapáló szívvel kíváncsian.- Mi ez az egész? Miért hasonlítasz rám!
• Mert így rendeltetett! – Suttogta Barbi vészjóslóan, le nem véve tekintetét a hasonmásáról. – Fogalmad sincs róla, mekkora veszélyben vagy! Nem tudod, hogy mibe keveredtél!

Hát…ezzel mondjuk vitatkozhatnánk! – Vetett ellent neki magában Vérvörös. – Mi lenne, ha nem rébuszokban beszélnél? – Kérdezte, kissé ingerültebben az akartnál. Nagyon elege volt már abból, hogy rajta kívül, mindenki tud mindent! –Te vagy az a Barbi, nem? – A fekete hajú bólintott.- Mi a frászt akarsz tőlem? Honnan ismersz? Mit keresek egy temetőben, miközben mással beszéltem? – Majd kis szünetet után megkockáztatott még két kérdést.- Létezel, vagy csak képzelődöm? Éselárulnád hogy…hogy ki tette ezt veled? Ki volt az az elmebeteg, aki keresztre feszített? – Ha valóban létezel és nem én kattantam be! – Tette hozzá, mert már ő se tudta eldönteni, hogy hányadán áll! Jelen állás szerint a „ bekattantam állapot”-ra voksolt volna!

Barbi egy darabig úgy tett, mintha meg se hallotta volna a kérdésözönt.

-Válaszolnál végre!Van valaki, aki mindkettőnk életét felborította! – Kezdte mély levegővétellel a lány. – Valaki, aki irányít mindent. Valaki, akit félre ismersz, szívem. – Vérvörös érezte, hogy remegés fut végig a gerincén. – Tudom, hogy tudod a választ. A szerelmedről beszélek. Manipulál, Vérvörös! Rohadtul azt teszi. Vagy….mennyire ismered te igazán Veseliust?

A csend tapintható lett hirtelen. Barbinak igaza volt. Semennyire se ismerte őt. Vagy amit tudott róla..most végképp elbizonytalanodott…

 Folyt. köv.

Kokas Bálint