Az előző  fejezet itt: http://eleg007.blog.hu/2015/05/19/vervoros-_az_utolsok_tizenhatodik_fejezet_szovetsegesek_4_resz

Olivér még egy darabig járatta a motort. Volt valami nagyon kísérteties ebben a régi, ódon temetőben. Nem a városi legendákra gondolt.Hanem valami másra! Nem tudta pontosan körülírni, hogy milyen érzése volt, de valami azt súgta neki, hogy ezt az éjszakát örökre a tudatába fogja vésni. 

-’ol vagyunk? – Ho..ll vagyunk? – Riadt fel hirtelen Larry a mellette lévő ülésen. Olyan meglepő fürgén nyomva arcát az ablaküvegnek, hogy meglepte őt. – Ho..ll vagyunk? – Faggatta, immár másdjára is jól megnyomva a „l” betűt. Amikor idegennek kezdte érezni a helyett, kétségbeesve hol Olira, hol a temetőre nézett,és fejét rázogatva, mantra szerűen énekelni kezdte: Ho..ll va..gyunk…? Ho…ll vagyunk?

 Olivér kezdetben megpróbálta neki elmondani, hogy Prins odabent vár rájuk. Ez persze hazugság volt. Senki nem várt rájuk…őt csak utasították valamire, amit meg is tett! Persze nem ingyen! De amikor a kisfiú tudatáig ez nem jutott el és tovább folytatta a magánszámot, a férfinak nagyon kezdett elege lenni belőle, és  durván leüvöltötte.

-FOGD MÁR BE! BENT LESZ PRINS! – Ez megtette hatását. – Larry olyan halálrarémülten pislogott vissza rá, mintha a sátán ült volna mellette.- Oké, ne haragudj! – Váltott enyhültebb hangnemre bocsánatkérően, megsimogatva a szőke haját.- Kicsit feszült vagyok…Nem aludtam jól. – Larry válaszul csak rántott egyet a vállán és elhúzódva a férfitől, pókerarccal a visszapillantó tükröt figyelte.- A tesód azt mondta, odabent várjuk meg. A kriptában. – Szavai hallatán még a gerincén is végigfutott a hideg.- Bízz bennem! – Semmi kedve nem volt ide jönni a sráccal, de menet közben egy titokzatos, névtelen parancsoló, iderendelte őket. Az igazság az, hogy jócskán be is volt parázva Őtitokzatosságától…pláne, hogy még hang alapján se tudta volna megmondani, hogy férfival, vagy nővel beszélt e. – Olyan kásás volt a vonal, hogy lehetetlen lett volna kiszűrni azt. Bár 100%-osra vette, hogy nem egy hostess csajjal csevegett.

Miután gondosan lezárta méregdrága kocsiját, enyhe erőszakkal, de kézen fogta Larryt, és megindultak befelé, a kriptába!

Már tizenegy is elmúlhatott, de Edward Jacob nyomozó nem volt fáradt.

Kér  egy kávét, főnök? – Kínálta a fiatal Noah Norman, óvatosan kiöntve az éppen most főtt italt egy csészébe.- Hm…ínycsiklandó az illata, no? – Bökött fejével az Omniára.

-Ahh, nem köszi, Noah! – Legyintett gondterhelt arccal a nyomozó, megeresztve felé egy fáradt félmosolyt.- Nem hiszem, hogy felrázna most…pedig nem ártana!

-Az őrsön ültek, két asztali lámpa fényében! Egyikük se akart bejönni ma már , de miután riasztást kaptak Larry Prins elrablásáról, ez elkerülhetetlen volt. Jacke engedélyezte a fiatal Noahnak, hogy nyugovóra térhet, de az holtodiglan is ki akart tartani mellette. Mikor a fiú először Oliver után nézett,  a gép semmi rendellenest nem dobott ki. Csak a szokásos. Hol tanul(t), mit dolgozott, milyen sporteredményei vannak, kikkel él…egyszóval: átlagos srácnak tűnt. Törvénytisztelő polgárnak.

-Én hiszek az ártatlanságában! – Villant emlékei közé a semmiből egy korábbi beszélgetése Prins Barentivel. A vörös hajú lány… a Vérvörös…akit valaki sokkal jobban ismer…”aki nagy tettekre képes” …és akinek elrabolták az autista testvérét! Ráadásul a szerelme. A srác, aki után annyira epekedett! És még nem is beszéltünk Rose Milanóról!  

Jake feljebb húzta magát  forgószékében. Itt valami nem stimmel! Kell legyen valami összefüggés. – Futtasd át újra a szerveren! – Adta ki a parancsot. Találnom kell valamit. Valami kapocsnak akkor is lennie kell az események között. Rose Milanó..vörös hajú…Veselius… aki hirtelen, ugyan ott bukkan fel…És az ápolónő…P.B…vagyis Vérvörös…Mibe keveredtél, te lány? – Tette fel már magában, immár vagy ezredjére ugyanazt a kérdést. – Nem lett volna jobb otthon maradnod, és valami tinisorozatot nézned?

-Passzolok! – Csapott szelíden egyet az asztalra Noah türelmetlenül.- Semmi gyanús sincs a gyanúsítottról.  Eddigi élete makulátlan…akármilyen hihetetlen is! – tette hozzá fintorogva.- Van ebben az egész dologban valami – Kezdte a fiú a férfi arcát bámulva a képernyőről. – Valami ami…

-Szokatlan? – Vágott közbe felizgulva a főnyomozó.- Noah igenlően bólintott. – Ezt érzem én is. Csak valamiért nem találjuk meg a válaszokat….folyamatosan zsákutcába futunk! Bár alig van kész tényünk! – Tette hozzá csalódottan.- Feltételezésünk sok van. Kész tény alig…

Bimm, bamm, bimm bamm…- Zúgott  fel hirtelen az egyik templom harangja, jelezve, hogy pontosan fél óra múlva éjfél lesz.

-Fúú, már ennyi az idő? – Kapta elő mobilját a fiú meghökkenve. Nyilván kételkedett a templomi óra pontosságában…muszáj volt meggyőző forrásból is tájékozódnia.

-Menjen csak, barátom! – Nyújtotta felé jobbját biztatva Jake.- Én is nemsoká indulok. Csak még merengek egy picit.

-Nem gond, ha lelépek?

-Ha még egy ilyen jellegű kérdésed lesz, két lábbal rúglak ki! – Nevetett fel a nyomó jóízűen. Kedvelte ezt a fiút. Céltudatos, kitartó volt. Ami ezen a terepen különösen nagy adottságnak számított.

Jacob hosszasan elmélázva nézett a távozó után. – Prins…Prins…Prins…-Ismételgette hangosan,  tétován  a bostoni panorámára szegezve tekintetét. Mi a bánatba keveredtél? - Ugyanolyan önfejű, makacs, kezelhetetlen vagy, mint….mint Ő! Aztán eszébe jutott valami. Asztala felé fordult, és némi kotorászás után,  farmer zsebéből előhalászott egy fémkulcsot.  Majd kinyitotta vele  üvegasztalának asztalának legalsó fiókját, és  fényképet húzott elő, annak legrejtettebb zugából.  Kezébe fektetve vizsgálta, úgy mintha most látná először. Pedig szinte naponta előbányázta, és képes volt hosszú perceket némán állni felette. – Ugyanaz a mosoly… ugyanolyan szabad szájú, kezelhetetlen, mint Te, Barátom! – Szónokolt remegő újakkal. - Sose hittem, hogy találkozok Vele! Annyit meséltél róla, Eric…annyi jót mondtál Róla! – Hangja elcsuklott.- Hihetetlen, hogy már két éve itt hagytál! Nem is tudod, milyen űr tátong bennem! De meg fogom védeni őt!  Megvédem a lányodat! Benne élsz tovább, bajtársam! Bármi történjék is…továbbra is Vérvörös mellett leszek, és árnyként segítem őt!

 Folytatódik! 

 Folytatás a blogon: https://www.facebook.com/eleg007?ref=ts&fref=ts

Kokas Bálint