-Újabb példa arra, hogy a félelem megbénít. – Nézett lesajnáltan a doktorra Heléné, miközben a műtő és a véres látvány képe eltűnt, és a szobát ismét a nővel érkező kísérteties félhomály járta be. – A félelem markában oly’ törékenyek leszünk, akár a porcelán – Démoni mosollyal tett egy lépést a forgószékbe görcsösen kapaszkodó felé. – De ami a legszórakoztatóbb ebben az egész muriban, az az emberek reakciója. – Ne izguljon doki, az első találkozásunk neki se volt túl felemelő élmény – Intet fejével Jack felé, aki eddig megkövülten állt az ajtó mellett, de nevének hallatán remegés futott át rajta. – Grammel biztosra vette, hogy az emlékbe borzongott bele.

-Térjünk a tárgyra! – Indítványozta Jack összeszedve magát.- Azt mondtad kevés az időd…

-Már rátértem! – Villant a nő dühös jéghideg szeme rá.- Ne irányíts engem, világos!

-Bocsánat…- Motyogta Jack teljes megadással kis szünet után.- Igaz! Tudni kell a nagy tervről, be kell őt avatnunk!

-Milyen „ nagy tervről” van szó? – Kérdezte bátorságot erőltetve a hangjába, de még mindig remegve a főorvos.- Egyáltalán ki maga és hogy csinálta ezt a hókuszpókuszt?

-Hókuszpókusz!!?? – Kacagta el magát prüszkölve Heléné -Hókuszpókusz!!?? Így se értékeltek még!  Ez minden volt….csak nem az! – Majd megkomolyodva folytatta.- Tudja maga mi van a halál után? – Szögezte neki hirtelen a kérdést, úgy nézve rá, mint aki ki akarja olvasni a választ a fejéből.

-Nem hiszek a reinkarnációban. – Válaszolta az fejét ingatva.- Nem tudom ki maga és mi ez a trükk de….

-Menny és Pokol. – Szakította félbe a szőkeség, a legnagyobb természetességgel.- Ha jó vagy a Mennybe mész, ha rossz…akkor melegebb éghajlatra!

Ezúttal a doktor nevette el magát.-  Na jóó, ne etessen ezzel a Jehova szöveggel! Magának agyára ment a Biblia! – A doktor azon kapta magát, hogy minden félelme, reszketése elmúlt és visszatért belé a bátorság.-Orvos vagyok! – Suttogta farkasszemezve Helénével.- Biztos, vagyok benne, hogy ez trükk…ne jöjjön semmi okkultizmussal! – Emelte fel fenyegetően mutatóujját.-  És ez tőled se volt szép Jack! – Fordult társához dühösen.- Azt hittem ennél jobb barátok vagyunk!

-Grem’ te hogy jutottál el az orvosira??? – Vetette közbe társa csendesen , visszatartva indulatait, úgy pislogva rá, mint aki az őserdőből jött. – De komolyan, haver!!!

-Mit akarsz ezzel…? – Kérdezett vissza tétován a férfi, hol barátjára, hol Helénére meresztve szemeit.- Kőkeményen tanultam. Kábé egy percet se jártam szórakozz..

Nem fejezte be a mondatot, mert váratlanul éles fájdalom hasított a szívébe!- Áúúú! – Fogta meg bal oldalát verejtékezve , miközben megtántorodott és majdnem lefejelte az asztalt.- Segíts…! Segíts…ég! – Rimánkodta alig halhatóan a jelenlévőkre nézve.- Hiszek…hiszek…’ eked! – Pihent meg tekintete Heléné szélesen vigyorgó vékonyka arcán.

 Alighogy kimondta minden fájdalma megszűnt.

-Helyes válasz, jobban is jársz, dokikám! – Demonstrála a nő szórakozottan. – Jack, Jack! A barátod bolhapiacon vásárolt diplomát! Miután látta érkezésem, még kételkedik! – Tartott egy kis hatásszünetet, amíg a sértett feltápászkodott a földről és összeszedte magát valamennyire.- Hm…orvosok! Jellemző! Lexikonok nélkül, a saját szemüknek se hisznek….

Jack, mintha morgott volna valami „ Hát igent” válasz gyanánt, majd Grammelhez fordult.

-Sajnálom, hogy így kellett szembesülnöd ezzel a dologgal, de valamit tudnod kell. A világon sokkal több a hihetetlen, mint amit mi el tudunk képzelni! – A doktor rezzenéstelen arcát látva folytatta.- Mi emberek, csak egy szűk burokban élünk, mondhatni. Amit látunk, azt hisszük el. Amit nem látunk, azt már tagadjuk is…

-Ebben egyetértek, de ő hogyan? – Szemével Heléné felé bökött.- Honnan van ilyen ereje? Ki ő?

-Öt éve meghaltam ! – Vette át a szót az említett, egyből a közepébe vágva a dolgoknak- Öt éve, azaz egészen pontosan 2009. Szeptember 6.-án Nizzában autóbalesetet szenvedtem. – Heléné hangja most először mintha megremegett volna.- Autópályán történt, frontális karambol…a családommal voltunk. Akkor változott meg minden! Sok gonoszságot tettem már előtte is, így nem kerültem a Mennyekbe. De a Pokolba se! Viszont felszedtem némi képességet. A legnagyobb félelmeket fedem fel, és teszem valóssá, és fájdalmat tudok okozni, a puszta gondolatommal.

-Ez hihetetlen! – Hüledezett az orvos.- Olyan, mintha valami fantasyba lennék.

-Nem, ez a valóság. Körbevesznek minket olyan dolgok is, amiről fogalmunk sincs. Szellemek, angyalok, vagy démonok!

-És mi a cél? Miért segít nekünk…?

-Mert ti Vérvörös nyomára vezettek! – Válaszolta eltökélten a nő.- Mert az a lány a két világ közt áll, valamiért. És nagyon sokat tettem már, hogy megismerjem.

-Vagy inkább a fiú…Hogy érti, hogy két világ közt?

Heléné összeszorított ajkakkal gyilkos pillantásokat vetett az orvosra.

-Veselius az én emberem! – Sziszegte nagy kontroll alatt tartva önmagát.- A kezdetektől fogva a gonosz oldalt szolgálta. Engem szeret, és nem Vérvöröst! Csak elhitette vele – Fújt nagyot dühösen- Elhitette vele, hogy szereti. Mert én úgy akartam. Amit eddig átélt a lány, azt is nekem köszönheti. Az utolsók, én vagyok! Én manipuláltam mindent: Vé csak egy bábu volt ebben!

Az orvos és Jack összeráncolt homlokkal néztek össze.

-De miért kell ez? – Kérdezték szinte egyszerre.

-Mert Vérvörös segítségével könnyen enyém lenne a világuralom. Engem szolgáln, de nem ingyen! Csak előbb közeledni kell hozzá. Nagyon finoman. Óvatosan. El ne riadjon a kismadár.  De majd Barbi segít – Nézett elrévült tekintettel a két férfira, akik, úgy látszott a felét se értik a mondandójának.

-Ki az a Barbi? – Faggatta kíváncsian Grammel, immár félelem nélkül.- Valamiféle csatlósod?

-Meghalt egy repülőgép balesetben. Vé védence volt.Mára már csak egy illúzió. Akit én támasztottam fel. És aki elhozza nekem Vérvöröst…

Folytatódik!

 Kokas Bálint