-Hát srácok, reményeim szerint itt nem lesz zűr! –Lépett Jake grimaszolva a Prins a kollégáihoz, miután elbúcsúzott a megviselt lánytól- Nem hiszem, hogy visszajönne, és még inkább kétlem, hogy bántani akarná a fiút, az a tervezet kell neki. Zsarol. – Körbesandított, hogy esetleg nem e figyeli őket valaki, majd bizalmasabb hangnemben folytatta.- Barenty kisasszony kiemelt figyelmet érdemel –Még valamit hozzá fűzött volna, de lenyelte. -Ne okozzatok csalódást! A két legjobb megfigyelőim vagytok, ha valami van, csörgessetek. –Adta ki az utasítást, mire azok illedelmesen bólintottak.- Kiküldök a környékre két járőrkocsit, holnap meg bevonjuk, ha kell az Interpolt is- Mondta búcsúzóul, sietősen bepattanva régi ( de nagyon takaros, hasznos) sportkocsijába, és a Boston külterületére vezető út felé csavarta a kormányt.
-Ha tudnád mennyire nem akarom ezt! – Motyogta alsó ajkát legörbítve, utolsó pillantást vetve a lányra, még a visszapillantóból, levéve lábát a gáz pedálról, mint aki inkább maradna.- Egy szörnyeteg vagy, ugye tudsz róla? – Ostorozta saját magát végül fogait összeszorítva.- Megígérted, hogy mellette maradsz…
Figyelte, ahogy a lány szomorúan még felnéz a csillagos égre, körbenéz, jó éjszakát int a két őrnek és bemegy az ajtón. Hirtelen leállítva a motort, egy darabig csak szótlanul meredt maga elé.
-Miért hagytál itt? – Kérdezte tehetetlen dühvel magában felordítva, egy régi képet húzva elő kabátja legbelső zsebéből.
Ezt mindig magával hordta, bárhová is ment. A legszebb emléke. És az egyetlen.
- Hiányzol barátom! – simogatta végig szemével a húsz évvel évvel ezelőtt készült fotót, amin egy jó kedélyű, vele egykorú ( akkor huszonegy éves) katonatársával ölelkeznek egy régi fekete gőzmozdony előtt…
1994 óta rengeteget változott ő is, a világ is. A társadalmat beskatulyázta a modern technika, a mai gyerekeknek elképzelése se lesz már arról, hogy régen, milyen kőkemény, szigorú világ volt. – Nem úgy, mint ma, hogy a gyerek szól vissza a szülőnek, tanárnak, és zokszó nélkül bármikor, bárki kirabolhat a nyílt utcán fényes nappal, eget rengető indok nélkül. – Jake visszataszítónak tartotta ezt a társadalmat. Túl sok mindent engedtek meg a fiataloknak, senki nem nevelte őket tisztességre. A média, a reklámok folyamatosan azt sulykolták beléjük, hogy ti bármit megtehettek. A kamaszok pedig éltek is ezzel a lehetőséggel.
Jake mindig is azon az állásponton volt, hogy az ép, egészséges emberek számára kötelezővé tenné újra a besorozást, legalább hat hónapra.
A kép is ott készült, legjobb barátjával, Erickel az oldalán, akivel akkoriban ismerkedett meg.
A laktanyájuk Berlinbe volt, ahol nagyon szigorú kiképzést kaptak. Steiseiger Raul német parancsnok, túlon túl komolyan vette feladatát, és kőkeményen megizzasztotta őket.
Ő és Erick azonban szívósak voltak: bár a napi négy óra alvás sokszor kevésnek bizonyult számukra, de sikerült bebizonyítaniuk, hogy nem nyámnyillák, és képesek helytállni a katonaságban.
Nagyon hálás volt a sorsnak, hogy Erickel egy csapatban lehetett . Egy szállásra is osztották be őket, így sűrűn előfordult, hogy a napi több órányi kiképzés után, még a fekvőhelyükön hosszú órákig suttogva beszélgettek, amit csak-egy egy társuk horkantása zavart meg. – Ágyuk ( ami inkább egy vasrácsra emlékeztetett, alig egy karnyújtásnyira volt egymástól)
-Szerinted az otthoniak jól vannak? – Kérdezte egyik éjjel, nem kis aggodalommal a hangjában.- Mi van, hogy ha nem térünk haza?
Őt meglepte a kérdés, mert az orvosnak tanuló fiú, amúgy sose aggodalmaskodott a jövő miatt. – Legalábbis addig az éjszakáig.
-Miért rágódsz ezen? – Kérdezett vissza, hátára fordulva, mert izmai ebben az ágynak nevezett valamiben, húsz perc után elgémberedtek. – Csak nem nő van a dologban?
- De igen. – Válaszolta Eric komolyan.- Meg az egyéves kislányom, Prins Barenty. Tizenkilenc voltam amikor feleségül vettem Marianna Hartot, a kislányom rögtön utána jött is.- Kezdte a fiú mélységes szeretettel a hangjában.- Nagyon hiányoznak. És azt hallottam, hogy holnap kivisznek minket Izraelbe – Folytatta sóhajtozva, egy kis szünet után.- Valami harcok vannak kint, nekünk meg menni kell!
- Nekünk mért nem szóltak! ? – Csattant fel Jake, majd majdnem kiabálva, de hamar észb ekapott és suttogva folytatta.- Valamit igazán mondhattak volna! Ez mennyire biztos? Honnan hallottad te ezt?
- Katonaságban vagyunk barátom, - Csitította barátját szelíden.- Nem kötelességük beavatni minket semmibe! Ha menni kell, menni kell! A tisztek beszélgették egymás közt. Véletlen hallottam…de ha történne velem valami, megkérhetlek egy nagy szívességre?
Jaket akkor és most is kirázta a hideg ettől a mondattól. Bele se mert gondolni, hogy elveszítheti barátját.
-Na figyelj! Te orvos leszel én meg rendőr! – Jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. – Szépen túléljük ezt az egészet…alig két hónap van már csak. Négy hónapja vagyunk ide bezárva…Ne félj! Minden rendben lesz!
Erick morgott valami olyasmit, hogy „ lehetnem” de Jake tudomást se szerzett róla.
-Mi örökké barátok maradunk, Erick Barenty, történjék bármi. – Fogadta meg, immáron sokadjára Jake.- Gyönyörű lányod lesz, biztos vagyok benne, hogy büszke leszel rá.
Erick mocorogni kezdett, mire a vaságy, olyan éles nyikorgást vágott le, mintha akrobata mutatványokat végeznének rajta.- Borzasztók ezek az ágyak ! – Förmedt egyet, miközben felült, és Jake irányába fordult. Volt annyi kis kintről beszűrődő, halvány fény, hogy az jól látta: barátja őt nézi.
-Vigyázz leányomra…- Kérte őt elszántan, némi csend után.- Ha nem leszek, figyelj oda a Prins Barentyre! Ne tudjon róla. De védd meg őt! Bármennyi idő telik el, a lányomat tartsd szemed előtt! – Eric hangja ezúttal fájdalommal volt tele. Mintha valamit jó előre tudott volna, de nem mert róla beszélni.
- Erick, megrémítesz !- Jake is felült az „ágyában” furcsállta ezt a kérést egy mindössze húszéves fiútól, és a hangnem is elég íjésztő volt számára. – Tudsz valamit, amit mi nem? – Faggatta aggódóan.- Vagy beteg lettél talán?
Egy jóízű nevetés volt a válasz.- Csak ígérd meg! Ígérd meg nekem, hogy örökké megvéded leányomat! Esküdj meg! – Szuszogta a fiú, érezhető izgalommal. – Esküdj meg, hogy megteszed, amire kérlek!
Megesküdött Prins Barenty védelmére!
És másnap valóban kivitték őket Izraelbe, ahol komoly vallásháborúk zajlottak. Ők ketten azonban szerencsésnek mondhatták magukat, ugyanis a kórházi dolgozók seregét kellett erősíteniük. – Erick eleve orvosnak készült, tehát a parancsnok nagyon jól döntött, amikor a hadi sebesültek ápolására a fiatal fiút kérte fel, másik három orvostanonc mellett. Jake pedig amolyan segédasszisztensként maradt legjobb barátja mellett.
Hetekig semmi probléma nem volt. Sőt! Kimenőt is kaptam egy –két éjszakára, ahol a srácokkal összefogva, felkeresték a környék legjobb szórakozóhelyét.
Akkor mindegyikük ivott. Nem is kicsit. Eric pedig nagyon hosszú ideig el is tűnt.
-Lefeküdtem egy magyar lánnyal – Újságolta pár óra múlva, amikor előkerült, ők pedig már javába pókereztek. – Violának hívják, csak átutazóban van
A bűntudat csak másnap kezdte el mardosni őt. Nagyon szégyellte tettét. – Nincs mentség arra amit tettem – Mondogatta önmagát marcangolva.- Megcsaltam a feleségem, egy magyar lánnyal.
Folytatódik!
KokasB.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.