Új év, új célok: nem mondom, hogy új lendület, mert elég sűrű napokat élek, és momentán hulla fáradt vagyok! De végre valahára, rávettem magam a futásra. Mint már arról itt írtam http://eleg007.blog.hu/2017/12/14/celom_2017_-cel_teljesitve_terveim_2018-ban, bringámat hátrahagyva 2018. január 12.-én futásra adtam a fejem. Mert szükségem van valami újra...gyakran érzem mostanában úgy, hogy kezdek elfásulni!

Korábban ( évekkel ezelőtt) már futottam le nagyobb távokat ( 10-5 km.) egyhuzamban, azonban ma már erre képtelen vagyok. Hát igen: vénülök! Eredeti elképzelésem az, hogy idén 1000 km.-t nyomok le, kérdés, hogy ezt hogy fogom tudni megvalósítani! Nem ragaszkodom ehhez a számhoz! Lényeg, hogy apránként, saját tempóban haladjak előre.

Az első percekben azt éreztem, hogy ebbe bele fogok pusztulni! Hogy nem vagyok normális. Mazoista vagyok? Miért kell ez nekem? Tettem fel magamban a kérdést...de aztán az ember megszokja, hogy fut. Rááll a lába, átszellemül. Kis idő múlva, nem azzal foglalkoztam, hogy szúr az oldalam, hanem figyeltem a körülöttem lévő tájat! Beugrott a Forrest Gump című film elhíresült mondata, hogy "Fuss Forrest, fuss!" és valahogy tényleg csak egy dologra tudtam már koncentrálni. meg tudom csinálni!

A végére pedig jön 3 nap távolsága: 11 kilométer lefutva! Nem rossz kezdés, bár lehetne jobb is.Az időt nem számolom, teljesen lényegtelen számomra. Szóval: nem állok meg egy darabig...

Kokas Bálint