12 éves koromban még azt találgattuk a suliban a srácokkal, hogy Ashnek hány pokemont sikerül majd összegyűjteni, vagy hogy kinek mennyi tazója van!

Emlékszem, néztük a hintából a lányokat, és gyártottuk a kifogásokat, hogy odamehessünk hozzájuk. Aztán röhögtünk, ha valaki beégett. Most pedig, mintha valami mesét kéne kezdenem, így kell folytatnom: "Egyszer volt, hol nem volt..." de ma már nincs. A mai 12 évesek, ugyanis teljesen mások, mint mi húszévesek voltunk annó. Idegenek tőlünk, pedig alig néhány év van közöttünk!

Szex, buli és alkohol- nagyokat megszégyenítve, a vidáman mosolygó hetedikes fiúcska már korántsem olyan ártatlan, mint azt hisszük! Míg otthon "anyuci kedvence"- ként emlegetik, társai közt ő az alfa hím, aki már az összes lányon átment az osztályból, aki félpercenként elszív három szál cigit, és ha buliba megy, ő az, aki először tántorog a piától. De nem baj, a haverok majd felsegítik, ápolják, és persze nem vetik meg őt! Hiszen ők is, pont ugyanezt teszik hétről hétre! Persze a szülő otthon semmit se tud, nyugodtan kapcsol az M3-ra ,hisz fia csak a barátaival ment le bringázni!- Elvégre még csak most 12- 13.

A kérdés: ki a felelős a mai fiatalságért!? Ki tehet róla, hogy ide jutottak!? Mielőtt valaki gyorsan rávágna egy választ: nem csak a szülő! Hanem mindenki, egyenként! Gondoljuk csak végig: ő csak azt teszi, amit a nagyobbtól lát. Vagyis utánozza, remélve, hogy így beolvad a társadalom megfelelő helyére! Csak az a baj, hogy az egész társadalom szétcsúszott, és sajnos nincs Pókember, vagy Macskanő, hogy szuperhősként mindent megoldjon, és mindenki újra happy legyen!

Marad a valóság, ami csöppet aggasztó! A mesékben, gyermekműsorokban egyre több az erőszak (bár felemelő, hogy még el lehet kapni Frédi Bénit, vagy a Hupikék törpikéket olykor) a délutáni sávban pedig (amikor ugye a gyerek egyedül "tanul") az orgazmus van mindennapi terítéken! Az ajánlóban a férfi csúnyán beszél, és folyton ott a sörösüveg a kezében, vagyis ez így természetes, akkor ő miért ne próbálja ki!?

És a szexuális magánéletéről mindenki olyan természetesen beszél, mintha csak az időjárásról beszélnének! És szépen lassan már a 12 éves kislány is tudja milyen érzés AZ, mert a dolog megtörtént péntek este egy porfészekben, igaz alig rémlik neki... De nem számít, úgyis ez a menő!

De ne gondolják, hogy prűd lennék! Semmi ilyesmi. Az természetes, hogy az ember el kezd érdeklődni a másik nem felé, igen hamar. Nem erről van szó. Viszont az gáz, ha valaki már 13 évesen kiég. - Jó, ez persze vitatható: lehet mentegetőzni, magyarázkodni, mindenesetre elég taszító tud lenni egy "kis" 13 éves illuminált állapotú fiatal. Pláne, ha már van neve az iparban és az utcalányokat megszégyenítő mozdulattal harap rá egy -egy farokra.

Mindent összegezve: nem számít a kor - sem a külső, hisz az amúgy is elég fejlett - a minél hamarabbi szexuális élmény, rangot, dicsőséget ad, és már ciki lesz akár 17 évesen is bevallani, hogy: "Bocsi, de még szűz vagyok!". E generáció fiataljai hamar elveszik ártatlanságukat. Ami elég nagy probléma, hiszen így a valódi romantika szerepe is átalakul, vagy megszűnik! Mi a megoldás !? - Hogy őszinte legyek, nem tudom! Talán az odafigyeléssel, kis törődéssel, elkerülhető az, hogy a gyermek ne alfa hím legyen 12 évesen, hanem valaki, aki tele van ötletekkel, vágyakkal, és alig várja, hogy a nagybetűs élet kinyissa számára kapuit.

A téma pedig nemsokára folytatódik! De nem azért mert egyetlen témám a szexualitás lenne, és nem azért mert itt szeretném kiélni perverzióimat, hanem mert egyszerűen még van miről beszélni.

Kokas Bálint