Személyes dolgot írok le. Hogy megértsenek és ne higgyék azt, hogy a Gyilkos elmékből szabadultam. - Az utóbbi időkben egyre többen hiszik ezt!  Ma elmentem egy hastánc gálára, Debrecenbe. Elmentem, mert valaki fellépet. Az, aki a Vérvöröst ihlette. És mivel kérdeztétek nem egyszer, hogy ki ő...? Na, elmesélem az egész sztorit! De nem lesz rövid…

 2014. 12.07.

Az út eleje itt olvasható:  http://eleg007.blog.hu/2014/12/13/_14_12_07-_vervoros_szemelyesen_egy_nap_kronikaja?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhsha

A második része itt: http://eleg007.blog.hu/2014/12/14/_14_12_07-_vervoros_szemelyesen_egy_nap_kronikaja_2_resz?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare

Még arra tisztán emlékszem, hogy villámcsapásként ért a felismerést: 100%, hogy nem fogok tudni úgy a lány közelébe menni, hogy ne vegyen észre valamit. És még csak azt írom, hogy akkor döbbentem rá: nem tudok ennek a lánynak a közelébe menni úgy, mintha csak egy sima érdeklődő lennék. És még szó sincs beszélgetésről, kérdés feltevésről! Úristen, képtelen vagyok rá. – Ha könyörögne is, hogy csináljak vele interjút, nem tudnám megtenni. Elkapna egyből a remegés, meg rám törne a szédülés….Basszus, érezni fogja, hogy akarok valamit. Okos lány. Néhány pillanat és levágja, hogy valami itt nem stimmel. Nagyon úgy festett a helyzet, hogy nem a kutyákkal, nem az alkoholistákkal és nem is egy kisiklott vonattal kellett megküzdenem. Hanem: saját magammal. Márpedig gyorsnak kellett lennem, mert az idő ezúttal ketyegni kezdett….

Hat óra előtt pár perccel, helyet foglaltam a nézők sorai közt, a második sorban, Kicsit hideg volt… Velem szemben a színpad még üresen állt, ám pár perc múlva – néhány köszöntő után- elkezdődött a hastánc gála. Lenyűgöző koreográfiák. csodálatos zenék, sötétség és fény váltakozási követték egymást odafönt. Zseniális volt. Nem akarok elfogult lenni, minden tiszteletem a lányoké. Közben figyelem őt: mosolyog, kedves, magabiztos. – Az tuti, hogy az izgulástól én úgy remegnék a helyében, hogy beutalnak valahova. – Most olyan éjfél körül van, de még pár órával így a vége után is a hatása alatt vagyok… Ami a beutalást illeti: hát a mai nap után, nem lepődnék meg, ha a főiskola előtt megjelenne egy rakat agyturkász és Kálóba vinnének el…

Ahogy néztem a lányokat, emlékszem eszembe jutott egy idei nyári emlék. A munkahelyemen az egyik kolléganőmmel beszélgettünk a hastáncról. - Mert ő ingyen és bérmentve tanítja azt, aki vevő erre a műfajra. ( Valószínűleg kevés embert érdekel ez a rész, de telefonos operátor vagyok egy cégnél, N-t pedig már rég óta ismerem). Szóval: megkérdeztem, hogy mehetnék e én is táncra? Azt mondta: igen. Elvégre a lábamnak még jót is tenne, ez a fajta mozgás is. – Tudtam, hogy nem leszek profi, eleinte nem is gondoltam annyira komolyan…Összeszedtük a csajokat a munkahelyről, és kezdődött a hastánc! – Mielőtt még valaki furán nézne: nem vettem fel semmi hastánc ruhát. Csak a pólóm vettem le, mert körülbelül tíz perc után le is főttem. Fúha! Hát az az első óra, az durva volt. Utána még akartam menni úszni, de nem éreztem már semmi késztetést, semmiféle mozgásra. De sikerként könyveltem el az első órát, sőt N. is megjegyezte, hogy rosszabbra számított nálam. Rendes „tanárnőhöz” illően adott néhány gyakorolni valót is: így csináld a nyolcast, pattogtatást, stb…

Ezután péntekenként fél kettőkor – a munka után - másfél óra hastánc volt a program! A végén meg mindig meditáltunk is, amolyan levezetőként. Sok barátom, ismerősöm totál hülyének nézett, de nagyon szerettem ezt csinálni! Egyszerűen ez és az írás kapcsolt ki! – Sajnos ősz közepe felé megszűntek a foglalkozások, mert se N. se mi nem értünk rá. – Bízom benne, hogy 2015-ben folytatódni fog a dolog! Ö…nem akarok árulkodni, de volt nem egy olyan alkalom, ahol már több férfi munkatársam volt, mint hölgy. El tudják képzelni? – Anyám eleve nem támogatta ezt, mert szerinte buzis…de ha látott volna akkor, amikor három pasi nyomja…kikészült volna! – Jó persze: nem egyszer sikerült azért teljesen elhülyülni az egészet.

Csak néztem Őt. Ez fura. Ahogy ott ültem, rájöttem, hogy tényleg hiba volt eljönnöm. Lehet, hogy ő ihlette Vérvöröst, de ugyebár az csak egy regény. Fejben összeállt az egész, de ténylegesen most dolgozom a negyedik fejezeten! És? És most itt vagyok, egy vadidegen lány fellépésén. Ez abszurd. Rohadtul az.

De egy másik hang is megszólalt bennem. Hogy valamiért őt választottam erre a szerepre. – És nem azért mert odafönt van álmaim nője! Azért: mert amikor megláttam egyből beugrott a regény és kapásból jött egy név: Vérvörös! Ez volt az első benyomás, az első sugallat: hogy neki kell annak lenni. – Ha Bálintként nem is értek vele egyet, az írói énem rá szavaz. Mert ez a lány egy kihívás, egy lehetetlen. De amikor belenéztem a szemébe –legutóbbi „találkozásunkkor” - ott volt minden: a titokzatosság, az egoizmus, a kedvesség…és a düh.

Az agyam el kezdett azon kattogni, hogy mit csinálok, ha vége az előadásnak? Odamegyek hozzá, hogy: „ Szia, Bálint vagyok! Te vagy a fő művem ihletője adnál egy interjút? Mert egy csomó olvasó azt kérdezi: ki ez a lány? „ Na fúúúj!! Ez így ultra gáz lesz…- Végül abban maradtam magammal, hogy nem tanulok be semmi szöveget. Odamegyek hozzá, lesz, ahogy lesz. Ha tud, vagy sejt valamit és pofon vág, akkor az lesz. – Pár órával ezek után azt mondhatom: jobban örültem volna ennek a verziónak is!

Fél hétkor volt egy pár perc szünet. Felálltam a helyemről, kimentem a nagyteremből ( a táncosok is lejöttek a színpadról és kimentek ők is), de nem tudtam elcsípni.

Az utolsó tíz percet már nagyon feszengve ültem végig. Pár lány újabb zseniális táncot mutatott be, míg ő – pár társával együtt- a színpadon oldalt állva várta, hogy sorra kerüljön. Az volt az érzésem, hogy néha-néha kinéz a közönségre is. - Néha-néha meg hol eltűnt, hol a lányok felé fordult és súgott valamit. És volt egy pillanat, amikor egyenesen rám nézett. – Lehet, hogy bemagyarázom és nem is így volt, de akkor úgy éreztem. Rám nézett. De nem úgy, mint aki egy idegenre néz. Hanem úgy, mint aki felismer valakit...

Befejező rész, itt: http://eleg007.blog.hu/2014/12/19/_14_12_07-_vervoros_szemelyesen_egy_nap_kronikaja_4_resz_felismeres

Lájkold a blogot itt és ne maradj le: https://www.facebook.com/profile.php?id=597107567077388&ref=ts&fref=ts

A Vérvörös első fejezete és a folytatás, pedig itt található: http://eleg007.blog.hu/2014/11/16/vervoros-_az_utolsok

Kokas Bálint